Utólag is legitimálhatja eddigi hazugságait a kormány azzal, hogy különleges felhatalmazást adott magának, ráadásul meghatározatlan időre. A legnagyobb gond, hogy az öncenzúrát erősíti majd a sajtóra nehezedő nyomás, ugyanakkor az első vonalban küzdő egészségügyi dolgozók is háromszor meggondolják majd, milyen információkat osztanak meg ismerőseikkel, illetve az újságírókat arról, valójában mi zajlik a kórházakban a járvány ideje alatt.

Fotó: alfahir.hu

Orbán Viktor ezúttal sem hazudtolta meg magát. Imádja ugyanis, amikor a nemzet megmentőjének szerepében tetszeleghet, és látszólag az a felelősség sem nyomasztja, hogy ha valamit rosszul csinál, nagyon rosszul járhat ő és a pártja is. Biztos benne, hogy a saját magára osztott szinte korlátlan hatalommal élve bármit képes lesz elérni, de ha ez mégsem sikerülne, akkor a propaganda eszközeivel majd újra felülkerekedik a vírus elleni küzdelemben.

Nem kétséges, jól felvértezte magát ebben a harcban, hiszen szinte teljesen kiiktatta a politikai ellenzéket a rendkívüli helyzetre hivatkozva, a kormánypárti sajtó pedig mindig azt a dallamot játssza, melyet a főpropagandistái vezényelnek neki. A független vagy ellenzéki médiumok pedig elbizonytalanodtak amiatt, hogy a kormány belátása szerint értékelheti a híreket, így ha valamely tudósítást rémhírnek minősítenek, akkor komoly szankciókkal számolhatnak.

A fenyegetőzős politika ráadásul provokálja a települések vezetőit: az ellenzékieket megint a kétségbeesésbe igyekszik kergetni, a sajátjai közül pedig láthatja, kik tartanak ki mellette még ilyen helyzetben, és kik hangoztatják kétségeiket.

A tényeken alapuló újságírás is komoly fenyegetéssel néz szembe, ugyanakkor a kommentárok, jegyzetek, tárcák szerzői se lehetnek biztosak abban, hogy nem csap le az állami cenzúra rájuk, ha nem a kormányfő szája íze szerint alakulnak a dolgok a magyar médiában. Márpedig ilyen éles helyzetekben megannyi kétely, gyanús körülmény vetődik fel a kormányzati szervek tevékenysége körül, és a sajtó dolga épp az lenne, hogy ezek teret kapjanak a magyar közéletben. Most már tehát a színvonalas szakmai munka mellett bátorság is kell ahhoz, hogy valaki szembeszálljon azzal a hatalmi gépezettel, melyet Orbán Viktor épített ki maga köré.

Mintha előre menekült volna a kormányfő, hiszen a járvány elleni védekezésen túl most a gazdaság megmentése a legnagyobb téttel bíró kérdés a közbeszédben. Ez utóbbi ügyben viszont a rossz döntések talán még a járványkezelés hibáinál is nagyobb problémát jelenthetnek az ország lakói számára. A gazdasági mentőcsomag már most elkésett, ugyanakkor Orbán Viktor most is szokásos módszerét használva előbb teszteli a közvéleményt, mielőtt meghozná végső döntését.

Ne gondolja tehát senki komolyan, hogy az a gazdasági mentőcsomag végleges számokat tartalmaz, melyet a napokban lebegtettek meg kormányzati emberek. Az önkormányzatok, a bankok és nagy áruházláncok megsarcolása annyira képtelen ötletnek tűnik, hogy valószínűleg csak azért dobták be a kormányzati kommunikátorok, hogy megszondáztassák a magyar társadalmat. A fentebb említett szektorok ugyanis inkább segítségre szorulnak majd a következő hónapokban azért, hogy meg tudjanak tartani fontos munkahelyeket, ezért nem lehet belőlük újabb milliárdokat kipréselni.

Ez elsősorban az önkormányzatokra érvényes, melyeket láthatóan minél jobban szeretne megbüntetni a kormányfő, mert sok bosszúságot okoztak neki tavaly október 13-án. Bosszúszomja nem enyhült, sőt talán nőtt is azóta, hogy mégsem sikerült keresztülvernie azt az elképzelését, hogy a rendkívüli körülményekre való tekintettel saját hűbéreseinek adja a települések irányítását. Ettől még nagyon nehéz idők várnak az önkormányzatokra, a cégeik ugyanis rendkívüli módon megszenvedik a járvány negatív hatásait.

És ezúttal az sem számít igazán Orbánnak, hogy saját pártjának polgármestereit is büntetheti, hiszen egységesen kell kezelnie az önkormányzati szektort. A fenyegetőzős politika ráadásul provokálja a települések vezetőit: az ellenzékieket megint a kétségbeesésbe igyekszik kergetni, a sajátjai közül pedig láthatja, kik tartanak ki mellette még ilyen helyzetben, és kik hangoztatják kétségeiket.

Fotó: blikk.hu

Ettől függetlenül az önkormányzatokat valószínűleg ki fogják hagyni a végső változatból, így csak a korábban már sokat ostorozott bankokat és multicégeket fogják különadóval sújtani. Orbán politikai játszadozása azonban rávilágít arra a tulajdonságára, hogy senkinek sem tudja elfelejteni, ha valaha bosszúságot okozott neki, és igyekszik minden alkalmat megragadni ahhoz, hogy erre emlékeztesse ellenfeleit, és persze szövetségeseit. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „A harag rossz tanácsadó, de az ellenség lebecsülése még ennél is nagyobb hiba.”