Orbán Viktor ugyanúgy ígérget, mint amikor még pörgött a gazdaság, ömlöttek az uniós pénzek és komoly ipari cégek indítottak vállalkozásokat Magyarországon. Az úgynevezett munkaalapú társadalom eszményének meghirdetése azt a hamis illúziót keltette, hogy a gazdasági fejlődés mindenki számára elhozhatja az egzisztenciális felemelkedést, ugyanakkor a kedvező tendenciák az idők végezetéig fennmaradnak. A koronavírus-járvány azonban kirúgta ennek a koncepciónak a tartópilléreit, de úgy tűnik, a miniszterelnök továbbra hisz korábbi eszményében.

Fotó: napi.hu

Amikor Orbán Viktor meghirdette a munkaalapú társadalom koncepcióját, a szakemberek kissé ráncolták a homlokukat: Ez a kifejezés ugyanis azt sugallta, hogy eddig nem a munka volt az alapja a gazdasági fejlődésnek, a magyar családok tagjai nem a munkahelyükön megkeresett jövedelmükre építették fel az egzisztenciájukat. Eddig is fontos volt ugyanis minden kormány számára, hogy munkahelyeket, álláslehetőségeket teremtsen mindenki számára attól függetlenül, hogy milyen képzettséggel, iskolai végzettséggel, munkamorállal rendelkezik.

Orbán azonban úgy értelmezte ezt a kifejezést, hogy ő megteremti a teljes foglalkoztatottságot Magyarországon, vagyis azt az eszményt éleszti fel, melyet a Kádár-kor is vallott: Nem a piac szabályozza, hogy mennyi embernek lesz munkája, hanem az állam alakítja úgy, hogy legyen mindenkinek valamilyen kenyérkereseti lehetősége.

Ennek a koncepciónak volt a sarokpontja a közmunka, ami lényegében a munka feltételéhez kötötte a minimális szociális ellátást. A társadalom döntő hányada elfogadta, sőt üdvözölte ezt a koncepciót, aminek volt egy olyan populista üzenete, hogy mindenki vegye ki a részét a javak előállításából még akkor is, ha a levélsöprögetés, árokásás, vagy a határvédelmi kerítés építése inkább a börtönlakók „kiváltsága” volt eddig.

Pedig ő is elmondta már többször: Semmi sem lesz úgy, mint régen, az általunk eddig ismert világ alapjaiban fog megváltozni.

A közmunka egyszerre volt tehát megbélyegzés azok számára, akiket rákényszerítettek, illetve megnyugvás a felső- és középosztály tagjai számára, akik közül sokan úgy gondolták, hogy a szociális segélyezés korábbi gyakorlata arra ösztönözte a „lumpen elemeket”, hogy ne is keressenek munkát.

Noha a közmunka rendszerét a Gyurcsány-kormány dolgozta ki, a benne résztvevők számát Orbán Viktor kormánya tette tömegessé. A munkaalapú társadalom koncepciója tehát azt jelentette eddig, hogy a tartósan alacsony munkanélküliségi ráta mindennél fontosabb, még akkor is, ha a közmunkában résztvevő emberek tevékenysége nem túl sokat ad hozzá a gazdaság teljesítményéhez, ugyanakkor nem igazán lehet megélni abból a pár tízezer forintból amit ezért fizet az állam.

Talán ezt a szemléletet szeretné fenntartani a járvány utáni időkre is Orbán Viktor, amikor azt állítja, hogy a korlátozások feloldása után néhány hónappal újra mindenkinek lesz munkája. Ha valaki végleg elveszítette addigi munkahelyét, annak az állam biztosít munkalehetőséget. Az erről a kérdésről folyó parlamenti vitában a kormányfő megerősítette: aki elveszti a munkáját, az három hónapon keresztül álláskeresési támogatást kap. Amikor eltelik a három hónap, akkor munkát fog kapni, vagy a piactól, vagy az államtól.

Ezt a magabiztos kijelentést jelenleg máshogy nem lehet értelmezni, csak úgy, hogy a közmunka szerepe újra nagyobb lesz a magyar gazdaságban, vagyis a munkanélkülieket nagyobb számban szeretnék majd elbújtatni ebben a rendszerben, mint az utóbbi években, amikor sokkal inkább munkaerőhiány, mint a munkanélküliség okozott problémát. Orbán tehát úgy értelmezi a jelenlegi helyzetet, hogy néhány évet vissza kell menni az időben, és a jelenlegi keretek között mindent újra kell kezdeni. Pedig ő is elmondta már többször: Semmi sem lesz úgy, mint régen, az általunk eddig ismert világ alapjaiban fog megváltozni.

Fotó: ténytár.blog

Ezért is tűnik üres propagandának arról beszélni, hogy az állam mindenki problémáját meg fogja oldani a válság után. Egyrészt komoly gazdasági visszaesés várható, ami erősen korlátozni fogja a kormány mozgásterét, másrészt a közmunka jelenlegi formája és juttatásai messze nem oldják meg azok gondjait, akiket most kényszerből utcára tett egy ipari cég vagy egy kisvállalkozás. A munkanélküliek számára biztosított jelenlegi támogatási forma hiányosságai ugyanakkor meglehetősen látványosak lesznek, ha több tízezer új ember jelenik meg a rendszerben. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha elveszítetted a tomahawkodat, gyorsan találd meg, mert ha úgy lesz meg, hogy beleülsz az élébe, komoly fájdalmak várnak rád.”