Ismét bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor és köre óriási üzleti lehetőséget lát Magyarországban. A politikai hatalom képviselői és a gazdasági térnyerésben jeleskedő oligarchák kéz a kézben építik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, amely lassan olyan éhes szörnnyé változik, amelyik mindent elnyel, ami az útjába kerül. Most épp azon mesterkedik a kormány, hogy az ellenzéki vezetésű Budapesten is a NER oligarchái kapják a legzsírosabb megbízásokat, így bizonyítva be azt, hogy a választói akarat sem állhat a megtollasodásuk útjába.

Fotó: 24.hu

A Lánchíd kezd olyan szimbólummá válni, amely az egyre cinikusabbá váló hatalom és a neki ellenállni kívánó ellenzéki városvezetés küzdelmét példázza. Előbb a felújításra szánt állami támogatás megkurtításával csicskáztatta Karácsony Gergely főpolgármestert Orbán Viktor, aztán olyan pályáztatási feltételeket kényszerített ki, melyek kedveznek a NER oligarcháinak, különösen Mészáros Lőrincnek és körének. A Fővárosi Önkormányzat szerint ugyanis a Közbeszerzési Hatóság a referenciaidőszak rövidítésével „versenykorlátozó döntést hozott, amely alkalmas lehet arra, hogy szűkítse a közbeszerzésen indulók körét, ezzel akár veszélybe sodorhatja a verseny tisztaságát”.

A szabálymódosítás hátterében az áll, hogy olyan fricskát akar adni politikai ellenfeleinek Orbán, amit nem felejtenek el egy darabig. Ha ugyanis rákényszerítik a fővárost arra, hogy a Lánchíd felújítására szánt pénzből Orbán legfőbb oligarchájának jusson a legtöbb, akkor kiüresítik a helyhatóság függetlenségét, ráadásul a választóik előtt kell majd magyarázkodniuk azoknak a politikusoknak, akik tavaly azzal kampányoltak az önkormányzati választások előtt, hogy megállítják a NER lovagjainak nyomulását.

Mivel a törvényeket hozzáigazítják ezekhez a folyamatokhoz, az igazságszolgáltatás se igazán tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel, nem beszélve arról, hogy végső esetben 30-40 évre titkosítják a kínos részleteket tartalmazó kontraktusokat.

Ez persze csak egyetlen példa arra, hogy Orbán köre hogyan veszi birtokba az ország erőforrásait. Említhetnénk a Balaton szinte teljes letarolását, a járvány miatti plusz kormányzati források bezsebelését, a környezetvédelmi szektor lassú, de annál biztosabb megszállását. A modell nagyon egyszerű. Az egyik oldalon ott áll a kormány a maga kétharmadával, a miniszterelnök parancsait szolgai módon végrehajtó apparátusával, míg a másik oldalon sorakoznak azok a pénzemberek, akik zsíros falatokra ácsingózva lobbiznak a kormányfőnél. Mivel mindkét oldal felett maga Orbán Viktor áll, lényegében ő koordinálja, hogy az állami szektor miként üzleteljen a köreihez tartozó oligarchákkal.

Ennek általában az a menete, hogy a közpénzből feltőkésített üzemek, bankok, szolgáltató cégek nyomott áron egy NER lovag kezébe kerülnek, majd amikor kiderül, hogy az nem hoz elég pénzt, sőt, olykor veszteséget termel, akkor azt magas áron visszaveszi az állam. Erre a legszemléletesebb példa a Mátrai Erőmű elkótyavetyélése, majd visszavásárlása volt. Mivel a törvényeket hozzáigazítják ezekhez a folyamatokhoz, az igazságszolgáltatás se igazán tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel, nem beszélve arról, hogy végső esetben 30-40 évre titkosítják a kínos részleteket tartalmazó kontraktusokat.

Fotó: Népszava

Néhány apró homokszem azonban akad ebben a látszólag olajozottan működő gépezetben, ami kissé lelassítja a működését. Ez pedig az, hogy tavaly októberben a helyhatósági választások után több fontos településen ellenzéki győzelem született, így az oligarchák nem tudtak olyan egyszerűen dűlőre jutni a helyi politikai vezetéssel, mint korábban, amikor még a Fidesz volt az úr a fővárosban és a legtöbb vidéki nagyvárosban. Itt jön a képbe az állam, amely most főként azért igyekszik hatásköröket és pénzt elvonni az önkormányzatoktól, (a koronavírus-járványra hivatkozva) mert így tudja biztosítani a zavartalan nyomulást az oligarchák számára annak ellenére, hogy helyben ellenzéki politikusok irányítanak. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Segíts magadon, a sámán is megsegít.”