Totális következetlenség jellemezte a magyar kormány intézkedéseit a koronavírus-járvány két hulláma között, ezért a most kibontakozó káosz senkit se lepjen meg. A megelőző intézkedéseknek álcázott politikai indíttatású intézkedések csakis a kormány érdekeit szolgálták, így a szakmai szempontok negligálása a hatalmon lévők felelősségét veti fel. Orbán Viktort és csapatát ugyanis időben figyelmeztették a szakemberek, hogy a veszély nem múlt el, sőt, a tavaszinál jóval nagyobb problémák jöhetnek a nyár elmúltával.

Fotó: Népszava

Nem lehet minden kormányzati intézkedést annak alárendelni, hogy az népszerű-e az a lakosság körében. Márpedig a magyar kormány folyamatosan teszteli a társadalmat, hogy kipuhatolja, a járvány kapcsán milyen lépéseket fogadna szívesen az emberek többsége. Nyilván sokan szerették volna a hátuk mögött tudni a tavaszi korlátozó intézkedések javát, élvezni szerették volna a nyári vakációt, újra látni akarták szeretteiket, és nem utolsó sorban az iskolában látnák legszívesebben a gyermekeiket, hogy végre saját közegükben sajátítsák el a tudást.

Ezek jogos igények, mint ahogy az sem elhanyagolandó szempont, hogy a gazdaságot nem béníthatja tovább a járvány, hiszen az mindannyiunk életére kedvezőtlen hatással lesz, ha nem indul újra a termelés teljes kapacitással. Vannak azonban más szempontok is, mint a közvetlen vágyaink, vagy a saját érdekeink. A koronavírus-járvány eddigi tanulságai ugyanis hasznosak lehetnének, ha azokat komolyan vennék a döntéshozók.

Az Orbán-kormány úgy próbált tehát kedvező képet festeni saját védekezési stratégiájáról, hogy közben saját maga ágyazott meg a járvány terjedésének.

A tesztelések fontosságát például az eddig gyűjtött információk rendszeresen megerősítették, a magyar kormány azonban lényegesebbnek tartotta az igazoltan fertőzöttek számának alacsonyan tartását, amit azzal ért el, hogy csak a legszükségesebb esetekben rendelte el a tesztek elvégzését. Ilyen például a sportolók vizsgálata, ami a nemzetközi sztenderdek miatt elkerülhetetlen. Az esetszámok növekedése ezért főként a sportolók fertőzési adatainak nyilvánosságra kerülésével vált nyilvánvalóvá.

A tanévkezdés közeledtével aztán az oktatási intézmények háza táján is gondok jelentkeztek, hiszen például a gólyatáborok részvevőin elvégzett tesztek elkezdték felfelé nyomni a napi fertőzöttségi adatokat. Nem kell statisztikusnak lenni ahhoz, hogy a megvizsgáltak szűk körében lévő arányokat felkerekítve belássuk, hogy már nem csupán néhány fertőzési góc van az országban, hanem lényegében követhetetlenné vált, milyen közösségekben vannak veszélyben az emberek.

Ezért lehet igaz az innovációs tárca járványügyi munkacsoportjának számítása, mely szerint ma már egy fertőzött valószínűleg 2-2,5 embernek adja tovább a vírust. Ebben az esetben rövid időn belül ezres nagyságrendű új fertőzöttel számolhatunk naponta, miközben a tesztelési protokoll még a tavaszi feltételeket idézi. Az Orbán-kormány úgy próbált tehát kedvező képet festeni saját védekezési stratégiájáról, hogy közben saját maga ágyazott meg a járvány terjedésének.

A szűk érdekekre fókuszáló politikai kommunikáció ugyanis azt hitette el a magyarokkal, hogy sikeresebbek voltunk a védekezésben az átlagnál, ezért kevésbé hitték el az emberek, hogy nem érdemes komolyan venni a még érvényben lévő korlátozó intézkedéseket. Ráadásul, látva a visszafordíthatatlan folyamatot, az Orbán-kormány azonnal a külföldiekre mutogatott, noha ez már rég nem a „behurcolt” betegségről szól, hanem arról, hogy nem vesszük elég komolyan a még nyomokban meglévő előírásokat sem.

Fotó: Népszava

Egyértelmű tehát, hogy az iskolaév elindulása a lehető legrosszabbkor történt meg, hiszen az emberi kontaktusok épp akkor sokasodnak meg, amikor amúgy is felfelé ível a járványgörbe. A vágyunkat tehát, hogy térjen vissza minden az eredeti kerékvágásba, most felül kellene írnia egy szakmai érvnek. Eszerint éppen most kéne újra minimalizálni az emberi érintkezéseket, hiszen a fertőzési szám exponenciálisan megnőhet egy ilyen helyzetben. Persze, a kormány most is méri a lakosság hangulatát, latolgatja az emberek igényeit, pedig most elég lenne néhány szakember tanácsát megfogadnia. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem hallod meg a bölénycsorda közeledtét, ha nem tapasztod a füled a földre.”