Amikor Orbán Viktor előveszi a fokozottan militáns nyelvezetét, lehet tudni, hogy valami probléma közeleg, amit a kormány sokkal inkább megkerülni, mint megoldani akar. A koronavírus-járvány kezelése kapcsán mindenesetre egyre több katonai kifejezés hagyja el a miniszterelnök száját, ami azt jelzi, hogy tisztában van a válság komolyságával, ám a nehéz helyzetből is igyekszik győztesen kikerülni. Az orvosok radikális béremelése ugyanakkor főleg arra jó, hogy amennyiben összeomlik az egészségügy, ő mossa kezeit, mondván, hogy a szakma minden kívánságát teljesítette, és most rajtuk a sor.
Fotó:24.hu
Elhúzta a mézesmadzagot az orvosok orra előtt Orbán Viktor, és úgy tűnik, hogy óvatosan, de azért ráharaptak a szakma vezetői erre a csalira. A kormányfő ugyanis tudja, hogy a fokozódó járványügyi helyzetben az egészségügyi dolgozókon múlik, a rendszer bírja-e majd a terhelést, így a felelősséget a lehető legnagyobb mértékben rájuk hárította. Orbánnak ugyanis elege lett a folyton panaszkodó orvosokból és szakápolókból, úgyhogy úgy döntött, megadja nekik amit kérnek, cserében pedig elvárja tőlük, hogy a nehéz körülmények ellenére is tartsák féken a járványt.
Kérdés, hogy a pénz önmagában garancia-e arra, hogy nem omlik össze a magyar egészségügyi rendszer, amikor csúcson járnak a fertőzöttségi adatok. Nagyon nem látjuk a végét a koronavírus által meghatározott időszaknak, az pedig további rizikófaktor, hogy a kormány a gazdaság érdekeire hivatkozva nem hajlandó érdemi korlátozó intézkedéseket hozni. Orbán tehát úgy készül egy halálugrásra, hogy közben a mentőháló kifeszítését másokra bízza.
Nem volt véletlen a korábbi politikai vezetések (többek a korábbi Orbán-kormányok) óvatossága, ugyanis ez egy igen érzékeny, sokrétű konstrukció, amelyet javarészt a hálapénz tartott mozgásban.
A hálapénz rendszerének rapid megszüntetése ugyanakkor azt sugallja, hogy Orbán az a cselekvőképes és határozott politikus, aki egyik napról a másikra képes megoldani olyan akut problémát, amit évtizedeken át senki se tudott hatékonyan kezelni. Látszatra valóban jól kezeli a szikét a kormányfő, de kérdés, hogy nem vág-e bele olyan inakba, melyek fontosak lennének az egész bonyolult egészségügyi rendszer működőképességének fenntartásához. Nem volt véletlen a korábbi politikai vezetések (többek a korábbi Orbán-kormányok) óvatossága, ugyanis ez egy igen érzékeny, sokrétű konstrukció, amelyet javarészt a hálapénz tartott mozgásban.
Fotó: borsod24.hu
Az is egy fontos megválaszolásra váró kérdés, hogy egy igen jelentős gazdasági visszaesés közepén hogyan finanszírozható egy ilyen radikális béremelés? Ha hozzátesszük ehhez azt, hogy éppen most kezdi visszaépíteni Orbán a 13. havi nyugdíj rendszerét, akkor elég egyértelmű, hogy az államadósság ellen amúgy is bukásra ítélt harc most fulladt kudarcba végleg. A kormányfő úgy döntött, hogy a pénz továbbra se korlátozhatja abban, hogy populista, a jövőt felélő politikát folytasson. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha valaki kölcsön kéri a tomahawkodat, bízz benne, hogy nem keveredik csatába, mert akkor bottal ütheted a fegyvered nyomát, meg az ellenséget is.”