...és nekünk is. A kormánypárton belül felerősödő kritikai hangok egyre sűrűbben riogatják a szimpatizánsaikat azzal, hogy a harmadik Orbán-kormány az első egy évét gyakorlatilag elherdálta belső harcokra, értelmetlen, népszerűtlen intézkedésekre, ideológiai kérdések megvitatására, ugyanakkor az érdemi kormányzás lényegében el sem kezdődött. Egy négyéves kormányzati ciklusból elvesztegetni az első, legértékesebb évet önmagában is komoly felelőtlenség, de ha ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy közben a szavazótábor és a kormány elfogadottsága is radikálisan csökkent, akkor ez az aggodalom nagyon is indokolt. A Szegedi Kattintós azonban arra is figyelmeztet, hogy ezeknek a mulasztásoknak a következményeit pártszimpátiától függetlenül mindannyian elszenvedjük majd.

 Fotó: szeged.hu

1. Egészségügy. Ha van terület, amelyik sürgős beavatkozást igényelne, az a magyar egészségügy, tokkal-vonóval. Baj van az alapellátásban, a szakellátásban, a kórházak fuldokolnak az adósságban, a fiatal orvosok (és most már a középkorúak is) tömegével vándorolnak ki nyugat-európai országokba, a várólisták nem hogy rövidülnének, de hosszabbodnak, néhány intézmény annyira lerobbant állapotban van, hogy csodaszámba megy működőképességük. Az Orbán-kormány látszatintézkedésekre, illetve a területre fordított források csökkentésére használta fel az újra megszerzett kétharmados többségét. Lecserélte az egészségügy szürke vezetőjét egy másik szürke államtitkárra, gumicsontként bedobta egy budapesti kórházi komplexum építésének tervét, megígérte, hogy kiegyenlíti a kórházak adósságait az egyre türelmetlenebb beszállítók felé, illetve elkezdte rágni a régi gumicsontot, a hálapénz ügyét. Mindenki tudja, hogy ezek csak kommunikációs mesterkedések, a kormány nem akar és nem is mer hozzányúlni a nagy ellátórendszerekhez, így az egészségügyet is csak toldozgatni-foltozgatni akarja mostani rendszert. Pedig, ha a választások másnapján elkezdtek volna megvalósítani egy már kész koncepciót, ha érdemi strukturális átalakításokkal négy év alatt látványos eredményeket értek volna el ezen a területen, nem csak mi, polgárok, de a hatalma megtartására áhítozó kormánypárt is jól járt volna. Most azonban, hogy lepergett az első év, a kétharmad és a népszerűség is oda, már szinte bizonyos, hogy az egészségügy lélegeztető gépen marad még három évig az érdemi beavatkozás helyett.

2. Közigazgatás. Maga Lázár János ismerte el, hogy Magyarországon túl sok ember kap fizetést az államtól. A miniszterelnökség vezetőjének ez a kijelentése önmagában megkérdőjelezhetetlen, ám arról már nem beszélt, hogy az államapparátus felduzzasztásáért a most regnáló kormány a felelős. Amellett, hogy érdemi feladatok nélkül meghagyták a megyei önkormányzatok rendszerét, létrehozták a járásokat, elvontak ugyan feladatokat az önkormányzatoktól, de azok apparátusa sem csökkent jelentősen, ugyanakkor a kormányhivatalok egy bonyolult szisztéma szerint próbálják az érdemi ügyeket intézni. A kormány a saját háza táján is söprögethetne, hiszen csökkentette a minisztériumok számát, ugyanakkor csak úgy hemzsegnek az államtitkárok és helyettes-államtitkárok, szakértők és osztályvezetők a szaktárcáknál. Rengeteg az átfedés a minisztériumok között, ugyanakkor látványos versengés indult a különböző szakterületek felügyeletéért a minisztériumi hadszíntéren. Lázár beismerése tehát nem túl őszinte, hiszen csak azt a tervet vetítette előre, hogy a kormány csökkenteni akarja a kiadásait az államapparátusban is, de gyorsan visszavonulót fújt, amikor látta, hogy a kormány népszerűségvesztése már olyan mértékű, amit nem érdemes fokozni egy nagy leépítési hullámmal. A közigazgatásban tehát nem lesz érdemi változás, fennmarad még három évig a drága és nem elég hatékony rendszer, melyet maga az Orbán-kormány alakított ki.

Fotó: cascadezrt.hu

2. Közszolgálati média. Ha van pénznyelő automatizmus a magyar költségvetésben, akkor a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak (MTVA) juttatott 80 milliárd forint az. A kormány úgy fogja fel a közszolgálati televízió, rádió és az MTI támogatását, mintha azok a kormányzati kommunikáció kiadásai volnának. Persze az adófizető polgár számára szinte mindegy, milyen elv szerint szórják el a pénzét olyan műsorokra, melyek mindent szolgálnak, csak az objektív tájékoztatást nem. Persze korábban is voltak problémák a közszolgálattal Magyarországon, korábbi kormányok is használták „kifizetőhelynek” a rádiót és a tévét, ám az arányok nem voltak ilyen elfogadhatatlanok. Százezrekért blogoló fideszes polgármesterek, politológusok, kormányzati szereplők, milliókból készített nézhetetlen sorozatok, tragikus szakmai színvonalon működő televíziós hírcsatorna az eredménye annak, hogy gyakorlatilag csak a lojalitás volt a feltétele a hatalmas állami támogatásnak. Az M3 retrócsatorna elindítása azért volt öngól az MTV vezetőitől, mert kiderült, a 20-25 éves műsorok sokkal színvonalasabb szórakozást nyújtanak a maiaknál, sokkal kiegyensúlyozottabbak (értsd: közszolgálatiak) voltak azok a produkciók, melyek talán még az átkos rendszerben készültek. Joggal merül fel minden szakmabeliben és hírfogyasztóban az a kérdés, mit lehet kezdeni ezzel a közszolgálattal azok után, hogy Habony Árpád, Giró-Szász András és más kormányközeli kommunikátorok már sertepertélnek körülötte? A magyar közszolgálati televíziózás soha nem tapasztalt mélységekbe süllyedt, hiszen nem csak méregdrága a fenntartása, de gyakorlatilag egy politikai kurzus agitációs és propaganda osztályává silányult.

4.Rendszerszintű korrupció. A legtöbbet mégis azzal veszítettük a harmadik Orbán-kormány idejében, hogy gyakorlatilag érintetlenül hagyta azokat a rendszereket, melyekben nem csak gyökeret vert, de már vígan burjánzik a korrupció. A NAV-botrány óta tudjuk, hogy olykor az ellenőrző szervek válnak ennek a velejéig romlott rendszernek a kulcsszereplőivé, hiszen, ha a pandúr és rabló olykor ruhát cserél, senki sem tudja egy idő után, hogy ki, kit lopott meg. A Fidesz a trafikmutyival, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István felemelésével, az EU-s pénzek elosztásának zavarosságával, a földbérleti pályázatok visszásságaival, a korrupció ellen harcoló sajtó és civil szervezetek elleni nyílt támadással egyértelművé tette, hogy esze ágában sincs rendet tenni ezen a területen. Sőt! Elgáncsol minden olyan kezdeményezést, melyek a transzparencia erősítését szolgálnák, amelyek többpólusúvá tennék az ellenőrzést, amelyek garanciát biztosítana a pénzek elosztásának pártatlanságára. Nagyon nehéz nyomon követni, mennyi veszteség ér így bennünket közvetve és közvetlenül, de egy gazdag ország sem engedheti meg magának, hogy az elharapózó korrupció gyengítse a teljesítményét. Egyre kevesebb pénz jut szociális ellátásra, oktatásra, az egészségügyre, elpárolgott a magánnyugdíjpénztárak vagyona, a korrupció és a jogbizonytalanság miatt egyre kevesebb befektető érkezik hozzánk. Mi lesz ennek a vége? Az egy dolog, hogy a Fidesz elvesztegette a nagy lehetőséget, hogy érdemi munkával vívja ki három év múlva a választók bizalmát, de mi, magyar polgárok is előre elvesztettünk három évet, úgy, hogy még csak meg sem kérdezték a véleményünket arról, mit is szeretnénk kezdeni a jövőnkkel.