Az, hogy még a magyar-izlandi focimeccset se tudta bevárni Orbán Viktor, érzékelteti, mekkora nyomás nehezedett a miniszterelnökre az utóbbi napokban. Ezt persze jórészt önmagának köszönheti, hiszen a körülöttünk lévő országok (köztük a mintának tekintett Ausztria is) már rég meghozták azokat a korlátozó intézkedéseket, melyek nélkül az év végére tragédiák sorozatával kellene számolnunk. Most tehát nem lesznek nézők a sorsdöntő futballmeccsen, ám inkább legyenek üresek a lelátók, mint megtelve a kórházak.

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor mostanában mindenben az utolsó. A V4 országok közül például utolsó miniszterelnökként gratulált az Egyesült Államok következő elnökének választási győzelme alkalmából, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy a térségben ő ragaszkodott legtovább ahhoz a felfogáshoz, mely szerint komoly megszorítások nélkül is meg lehet fékezni a koronavírus-járványt. Tévedése sokba kerülhet mindannyiunk számára, de most örüljünk annak, hogy a tények és a környezetében lévő emberek végre meggyőzték arról, hogy jól hangzó szólamok ismételgetése helyett végre cselekedni kell.

Még pár napja is hitt abban, hogy a maszkviselés szabályainak hatékonyabb ellenőrzésének, no meg az ingyenes parkolásnak köszönhetően gátat lehet szabni a vírus egyre gyorsabb terjedésének. Nem érzékelte ugyanis, hogy az emberek csakis a központi intézkedések üzenetét fogadják el, vagyis amíg a hagyományos módon folyik az oktatás, amíg be lehet ülni egy vacsorára az éttermekbe, el lehet menni a fürdőkbe, addig nem veszi túl komolyan a veszélyt az érintettek többsége.

Ez ugyan gazdasági visszaeséssel és a focimeccsek elmaradásával jár, de elkerülhetővé válik az a forgatókönyv, hogy éppen a karácsonyi időszakban tetőzzön a járvány, így téve tönkre a családok millióinak ünnepét.

A járvány egyik legfontosabb tanulsága ugyanis, hogy a kormány üzeneteit sokkal komolyabban veszi az emberek többsége ilyen kiélezett helyzetben, mint az átlagos hétköznapokban. Ez a központi irányítás felelősségét olyan szinten megnöveli, amire talán még a kormányzat se ébredt rá. Ami nem tilos, azt az emberek bevállalják akkor is, ha a tudatukban ott motoszkál, hogy veszélynek teszik ki magukat, ha közösségi terekbe mennek. Ha azonban drákói szigorral lép fel a kormány, akkor a népszerűsége kerül veszélybe, mert sokan csak a mozgásterük korlátozását látják az intézkedésekben.

Tulajdonképpen e dilemma miatt késlekedett Orbán a hétfőn délelőtt bejelentett korlátozó intézkedések meghozatalával. Kitartott amellett, hogy elég a határok lezárásával és a nyári időszakban bevezetett szabályok betartatásával operálni. Azt kommunikálta, hogy működnie kell az országnak, még ha az áldozatokkal is jár. Csakhogy az áldozatot nem pusztán a vírus miatt elhunyt magyar polgárok számában lehet mérni, hanem az oktatási rendszer, a közhivatalok és természetesen az egészségügy megroppanásában is, ami hihetetlen károkat okoz még a vírus utáni időkben is.

A jövőbe látására mindig oly büszke miniszterelnök ezúttal nagyon elszámolta magát, hiszen késlekedéséért aligha hibáztathat másokat. Bizonyára figyelmeztették a szakemberek, hogy az exponenciálisan növekvő fertőzési adatok csak akkor stagnálnak, esetleg csökkennek, ha az emberi érintkezések számát legalább annyira lecsökkentik az országban, mint az idén tavasszal. Ez ugyan gazdasági visszaeséssel és a focimeccsek elmaradásával jár, de elkerülhetővé válik az a forgatókönyv, hogy éppen a karácsonyi időszakban tetőzzön a járvány, így téve tönkre a családok millióinak ünnepét.

Fotó:Portfolio

Orbán azt is kockáztatta a késlekedéssel, hogy a gyakorlat cáfolja azokat a korábbi kijelentéseit, melyek szerint a magyar egészségügy teljesen felkészülten várta a járvány második hullámát. Olyan hihetetlen nyomás nehezedik máris a kórházakra, hogy egy komoly krízis esetén már nem lesz elegendő Kásler miniszter vállát veregetni ahhoz, hogy legalább a szavazói elhiggyék, tényleg jó állapotban van a hazai betegellátás. Orbánnak tehát van félnivalója, hiszen a járványgörbén csak hetek múlva jelennek meg a most bevezetett intézkedések hatásai. Hogy addig kibírja-e az egészségügy, csak találgatni lehet. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha túl nagy előnyt adsz a bölénynek, nincs az a tüzes paripa, amelynek hátán utoléred.”