A Fidesz lényegében egyszemélyes párt, ezért a megítélése döntően függ a választók Orbán Viktorról alkotott képétől. Mindenki, aki a kormánypárt berkein belül tevékenykedik ennek az imázsnak a kialakításán és fényezésén ügyködik, mert tudják, saját politikai karrierjük attól függ, hogy a főnökükben mennyien bíznak meg, illetve hány magyar választó utasítja el a személyét. Orbán fő bázisa már évek óta az a magyar vidék, amely saját fiának tekinti a miniszterelnököt. Ez a szavazótábor adhatja a legstabilabb alapot, egyben a tartalékot is a Fidesz jövő évi kampányához, ám amennyiben innen elvándorolnak a választók, akkor kínos kudarc érheti a kormánypártot.
Fotó: debreceninap.hu
Orbán Viktorról tudjuk, hogy szereti plebejusnak beállítani magát, ugyanakkor a környezetében patríciusok egész sora található. Sikerének alapja, hogy akkor is ragaszkodik a róla kialakított egyszerű imázshoz, amikor számos körülmény azt sugallja: hatalmának nem pusztán szellemi, hanem igenis anyagi alapjai vannak. Vagyis, Orbán nem is annyira szegény, mint ahogy az az adóbevallásából felsejlik, és nem is szeret az egyszerű néppel annyira vegyülni, mint ahogy az a kormányzati sajtóorgánumokban sugallják azt.
A közvetlen, egyszerű, jópofa fickó imázsa jól áll a kissé megpocakosodott, őszülő, sőt néha joviális kinézetű miniszterelnöknek, ám mindig vannak olyan tényezők, melyek belekavarnak abba a képbe, hogy Orbán Viktor csak egy a sok millió magyar közül. Beköltözött például a Budai Várba, ami nem igazán illik bele a nép egyszerű fiának képébe. Nehéz elképzelni ugyanakkor azt róla, hogy nincsenek komoly megtakarításai, amikor legszorosabb környezetének tagjai fénysebességgel gazdagodtak meg országlása idején.
A nép egyszerű fiaként csakis a nép egyszerű fiaiért vállal felelősséget, és nem is akar megfelelni az olyan fura figuráknak, akik számon kérik rajta, miért nem csap le a korrupt haverokra, és miért barátkozik olyan diktátorokkal, akik szintén családi vállalkozásként irányítják az országukat.
Ma már tényleg csak a legfanatikusabb fideszesek hiszik, hogy a párt szellemiségét megtestesítő kormányfőt hidegen hagyják az üzleti ügyek, hiszen mindig gondoskodik arról, hogy családtagjai, barátai, és közvetlen politikai szövetségesei jól járjanak politikai és gazdasági döntéseinek következtében. Igaz, hogy kormányfő ugyanúgy köpködi a szotyolát (napraforgó magot) minden általa látogatott focimeccsen, mint egy egyszerű szurkoló, de mégis a VIP páholyban van, ahol milliomosok, netán milliárdosok hajbókolnak neki.
A kapatos kukás emberrel ölelkező miniszterelnök imázsa nagyon jól működik a kisvárosokban és a legkisebb magyar településeken, ám a tudatosabb hírfogyasztók körében – akik jellemzően nagyobb városokban élnek – ez az egész csak egy csibészes marketingfogás. Orbán Viktor inkább egy bugris vidéki kisnemesre emlékeztet, mint egy Széchenyi István típusú grófra, akit komolyan foglalkoztat nemzete sorsa, és előkelő származása ellenére a legszegényebb honfitársaiért is aggódik.
Orbán Viktor viszont inkább egy családi vállalkozásként tekint a választók által rábízott országra, ám úgy tesz, mintha ebből a cégből neki alig lenne haszna. Ő irányítja ugyan a vállalkozást, de a fizetése eltörpül az egyszerű középvezetőké mellett, így azt a látszatot kelti, hogy nem is anyagiak motiválják, hanem a vezetéssel járó kihívások. A nép egyszerű fiaként csakis a nép egyszerű fiaiért vállal felelősséget, és nem is akar megfelelni az olyan fura figuráknak, akik számon kérik rajta, miért nem csap le a korrupt haverokra, és miért barátkozik olyan diktátorokkal, akik szintén családi vállalkozásként irányítják az országukat.
Fotó: origo.hu
A Fidesz hívei között persze nem csupán olyanok vannak, akik nem látnak át Orbán Viktor propagandagépezetének machinációin. Sokan pontosan tudják, hogy egy modern politikai marketing fazonírozza folyamatosan a kormányfő imázsát, és ez főleg arra épít, hogy a szellemiségében meglehetősen archaikus társadalmi ideákat képviselő vidék a saját fiaként tekintsen Orbánra. Nekik azonban egyelőre nincs alternatívájuk, hiszen a Fidesz gondoskodott arról, hogy a jobboldalon rajtuk kívül egyetlen párt se létezzen. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Egy a tábor, egy a sátor.”
