Nem először üzenget egymásnak a jegybank és a pénzügyminisztérium vezetése, ami egy jól működő demokráciában nem lenne különleges dolog, de az Orbán-kormány gyakorlatában ez több, mint homokszem a NER gépezetében. A vita most akörül forog, mi legyen a prioritás a koronavírus-járvány hatásainak kivédésében: a pénzügyminisztérium által favorizált újraindítás, amely jelentős GDP- arányos hiánnyal számol jövőre, vagy az MNB célja az infláció megfékezésére? Anélkül, hogy mélyen belemennénk e szakmai vita hátterébe, érdemes megvizsgálni, mely intézkedés erősítené jobban a kormánypárt pozícióit a 2022-es választás előtt?
Fotó: Népszava
Matolcsy György jegybankelnök nem finomkodott, amikor a Fidesz pártlapjában, a Magyar Nemzetben fogalmazta meg kritikáit a jövő évi költségvetés koncepciójával kapcsolatban. Szerinte ugyanis tovább fűti az inflációt a költségvetés 5,9 százalékos GDP-arányos hiányából következő többletkereslet, amely a kiugrásokat tartósan magas inflációs pályára terelheti. Szakmailag teljesen indokoltnak tűnik az MNNB első emberének aggodalma, hiszen a járvány közel másfél éve alatt az infláció több területen meglódult, és félő, hogy ez igen érzékenyen fogja érinteni a lakosságot, amely szinte teljesen elszokott már az árdrágulás ilyen drasztikus szintjétől.
A Pénzügyminisztérium azonban más logika szerint állította össze a költségvetést, ugyanis egy közel 6 százalékos GDP-arányos hiánycél nagyobb mozgásteret biztosít a kormánynak, így a választási kampányokban a Fideszre oly jellemző osztogatásnak nem szabhat határt a fiskális fegyelem. Igen ám, de az infláció felpörgése sem tesz jót a választók idegrendszerének, így hiába kap majd a kormánytól kedvezményeket a lakosság, a forint értékének csökkenése sokat rombolhat a Fidesz népszerűségén. Mivel érdemben még nem reagált Varga Mihály pénzügyminiszter Matolcsy kritikájára, nem tudjuk, hogy ő milyen érveket hoz fel a hiánycél ilyen jelentős kitolására, de gyanítható, hogy Orbán Viktor jóváhagyása (vagy utasítása) nélkül nem készült volna ilyen költségvetés.
Persze, a jelenlegi helyzetben már az is fontos, hogy a politikai szükségszerűség arra kényszeríti a kormányt, hogy visszaosszon valamennyit a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportoknak is.
A jegybank mindenesetre a maga útját járja, és jelentős alapkamat emelésre készül. Már ennek megszellőztetése is jelentősen erősítette a forint árfolyamát, ami persze valahol egy jó hír, de a gyenge forint a gazdaság sok szereplője számára nagy áldás volt. A közgazdaságtan persze nem arról szól, hogy egy-egy intézkedéssel mindenki jól vagy rosszul jár. A jegybanknak és a szakminisztériumnak azonban nem ártana összehangolni a lépéseit, mert amennyiben konkurenssé válnak, abból a magyar gazdaság szereplői és a munkavállalók nem igazán fognak profitálni.
Amúgy is érdemes a hangzatos kormányzati kijelentések mögé nézni. Az újraindítjuk a gazdaságot szlogen mögött nem igazán látszik, miként próbálja rendbe rakni a kormány azokat a szektorokat, melyeket különösen megcibált a járvány. Ott van a turisztikai ágazatok, a vendéglátósok, a kisvállalkozások, és ne feledkezzünk meg a pénzügyi szektorról sem. A hitelmoratórium ugyanis egy időzített bomba nem csak azért, mert a bankok jelentős bevételkieséssel számolhatnak a határidők meghosszabbításaival, hanem azért is, mert a lakosságra hatalmas teherként nehezedik majd a hitelek visszafizetése, amikor a moratóriumot feloldják.
Maguk az elemzők sem egységesek annak megítélésében, hogy a járvány okozta feszültségek hol és mikor törnek a felszínre. Az azonban biztos, hogy sok ember veszítette el az állását, a háztartási tartalékok megcsappantak, az infláció pedig elkezdett erőteljesen növekedni, így bizonyos társadalmi csoportok különösen kiszolgáltatottá váltak a járvány negatív gazdasági hatásai miatt. A kormány intézkedéseinek elsősorban őket kellene segíteni, de nem kell nagy jóstehetség, hogy a központi támogatás csak a 2022-es kampány végéig fog tartani. Persze, a jelenlegi helyzetben már az is fontos, hogy a politikai szükségszerűség arra kényszeríti a kormányt, hogy visszaosszon valamennyit a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportoknak is.
Fotó: portfolio.hu
A gazdaság fölött gyülekező sötét fellegekről azonban nem szabad megfeledkeznünk. Igen jelentősen megnőtt a GDP arányos államadósság (ismét 80 százalék feletti), a kormány pedig szinte semmire nem sajnálja a pénzt, ami számára és oligarchái számára fontos beruházások. Időközben olyan komoly hitelek felvétele is karnyújtásnyira került, mint amit Kínától venne fel a kormány a Fudan Egyetem (450 milliárd forint) felépítésére. Valahogy az az ember érzése, hogy a kormány csak a holnapra gondol, a holnaputánra pedig úgy tekint, hogy az még túl messze van ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Nem biztos, hogy a közelebb lévő bölényekre érdemes céloznod, mert azok, amelyek távolabb állnak, nagyobbak, csak optikai csalódás miatt látszanak kisebbnek az előttük állóknál.”
