Az utóbbi hónapokban egyre inkább szűkül a magyar kormány diplomáciai mozgástere, amit elsősorban annak köszönhet, hogy Orbán Viktor elkezdte feketében és fehérben lefesteni a bennünket körülvevő világot. A folyamatos ellenségkeresés oda vezetett, hogy most többnyire épp azok a meghatározó politikusok a számunkra fontos országokban, akikkel korábban összekötötte a bajuszt a magyar kormányfő. Az a tény is mélyebbre vájja a ráncokat Orbán Viktor homlokán, hogy eddigi szövetségesei belső problémákkal küszködnek, így nem igazán számíthat rájuk támogatóként a következő nagy küzdelemben, a magyar parlamenti választás kampányában.
Fotó: blikk.hu
A hét fontos híre volt, hogy a német szociáldemokraták átvették a vezetést a közvélemény-kutatóknál a népszerűségi versenyben. Bár a kereszténydemokratákkal látványosan megromlott a viszonya, mégis súlyos csapás lenne Orbán Viktor számára, ha a szociáldemokraták válnának Németország legerősebb pártjává. Ráadásul egy szocdem-zöld koalíció körvonalazódik Magyarország legfontosabb politikai és gazdasági partnerénél, ami azt jelenti, hogy kevés megértésre számíthat a magyar kormányfő az új német vezetésnél.
A szövetségi választás majdnem egy időben zajlik majd Németországban, mint nálunk az előválasztás, és mindkettő eredménye jelentősen befolyásolja majd Magyarország politikai jövőjét. A leköszönő Angela Merkel nem akart az utóbbi hónapokban komoly konfliktusokba keveredni, ezért Magyarországgal sem foglalkozott túl intenzíven. Bárki is lesz azonban az új kancellár Németországban, abban biztosak lehetünk, hogy Orbán Viktorra különös figyelmet fordít majd, mert a magyar kormányfő politikai világpolitikai ambícióit ma már senki se veszi félvállról.
Ez épp úgy nem igaz, mint az, hogy feljövőben lenne a szélsőjobb Európában. Ennek egyik leglátványosabb kudarca az, hogy egyelőre a meglévő jobboldali populista pártokat se sikerült egy akolba terelni, így Orbán továbbra se tud egy biztos szövetségesi bázisra támaszkodni azok után, hogy elhagyta a kereszténydemokraták pártcsaládját, az EPP-t.
Mindezt annak ellenére borítékolhatjuk, hogy az utóbbi években bebizonyosodott, hogy az orbánizmus nem fertőzte meg olyan erősen az európai politikát, mint ahogy attól néhány éve tartani lehetett. Egyedül Lengyelországban jutott hatalomra az Orbánéhoz hasonló tekintélyelvű és sok tekintetben demokráciaellenes kormány, de a hatalmon lévő PiS most éppen koalíciós partnereivel viaskodik, így messze nem olyan erős, mint idehaza az önmagában kétharmados többséggel rendelkező Fidesz. Ráadásul a lengyelekkel több kérdésben nem is ért egyet az Orbán-kormány, és a V4-ek két másik tagja, Csehország és Szlovákia is sok témában eltér a magyar iránytól.
A visegrádi országok vezetői arra is ráébredtek, hogy Orbán megpróbál a szövetség nevében politizálni, és sokszor azt a látszatot kelti, hogy az általa favorizált témák (migráció, homofóbia, Soros György, Brüsszel stb.) mindegyikében teljes az összhang a négy ország vezetői között. Ez épp úgy nem igaz, mint az, hogy feljövőben lenne a szélsőjobb Európában. Ennek egyik leglátványosabb kudarca az, hogy egyelőre a meglévő jobboldali populista pártokat se sikerült egy akolba terelni, így Orbán továbbra se tud egy biztos szövetségesi bázisra támaszkodni azok után, hogy elhagyta a kereszténydemokraták pártcsaládját, az EPP-t.
Nincs szerencsés lapjárása tehát Orbánnak, de az igazi problémát az jelenti számára, hogy az Egyesült Államok elnökét most Joe Bidennek hívják. Mivel a magyar kormányfő a kezdetektől Donald Trump hívének számított, és alapvetően a republikánus irányzathoz igazította kormánya külpolitikáját, most nehéz utat találnia a világ legnagyobb hatalmú vezetőjéhez. Biden ráadásul szoros szövetségre törekszik az EU-val, nem úgy mint elődje, aki szinte ugyanolyan ellenségesen lépett fel az unió országaival szemben, mint Kínával vagy Oroszországgal.
Ha már itt tartunk, érdemes néhány szót szólni ez utóbbi két országról, melyeket a magyar diplomáciai nemcsak kiemelt figyelemmel illet, de szoros szövetségre is törekszik velük. Kínával kapcsolatban belpolitikai problémák merültek fel, ugyanis több jel mutat arra, hogy a kormány elengedi a Fudan Egyetem ügyét, mivel ez a téma többet visz, mint hoz a Fidesz konyhájára. Oroszországgal most éppen nyugvóponton vannak a kapcsolatok, és láthatóan Orbánban már nem ég olyan hevességgel a tűz Putyin iránt, mint néhány éve. Itt a paksi beruházás elhúzódása az egyik gond, de a háttérben további problémák sorakozhatnak, melyekről nem sokat árul el a kormány.
Fotó: femina.hu
Egyszóval, a derék Türk Tanács országain kívül nem sok új barátot szerzett és tartott meg az utóbbi időben Orbán Viktor. A nemzetközi diplomácia folyamatai nem igazán kedveznek most egy olyan hibrid rezsimnek, mint a magyar, ám láttunk már arra példát, hogy ilyenkor egyre inkább bezárkózik egy ország, mindenkiben ellenséget lát, és egyre bizalmatlanabbá válik a külvilággal szemben. Ez nem jelenti feltétlenül a kormány bukását, hiszen Magyarországon is népszerű üzenet, hogy mindenki ellenünk van, minden ország és gazdasági érdekcsoport rajtunk akar élősködni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Minél több ellenséges törzs vesz körbe, annál népszerűbb lesz a saját törzsfőnököd, annak ellenére, hogy ő ásta ki a csatabárdot.”
