Szokásához híven hatásvadász kijelentésekkel operált Orbán Viktor, amikor cseh kollégája társaságában a napokban megtekintette a déli határszakaszon húzódó kerítést. A magyar kormányfő szeret úgy fogalmazni, mintha a világ nagyon egyszerűen működne, így a történelem kihívásaira is pontos és hatásos lépésekkel lehetne reagálni. A világ jelenségeire azonban nem tekinthetünk úgy, mint egy bográcsban rotyogó pörköltre, amelyet csak úgy lehet elrontani, ha nem a megfelelő alapanyagokat használjuk, és a hozzávalókat nem jó arányban keverjük bele.
Fotó: delmagyar.hu
Orbán Viktor felöltötte terepruháját, felhúzta a bakancsát, és Andrej Babis, cseh kormányfő társaságában terepszemlét tartott a röszkei határszakaszon. Nincs ebben semmi különös, hiszen a magyar miniszterelnök szívesen tetszeleg Európa déli határainak védelmezője szerepében, és minden ilyen alkalmat megragad ahhoz, hogy érzékeltesse: Brüsszel nem lehet neki elég hálás azért, hogy a kerítésével feltartóztatja a menekültek százezreit.
Most, hogy Afganisztán ismét a tálibok kezére került, Orbán még rá is tett egy lapáttal szokásos menekültellenes retorikájára. Nem riadt vissza attól sem, hogy hamis információkkal, de legalábbis csúsztatásokkal hergeljen az Európai Unió ellen. Orbán szerint ugyanis az EU azt mondja, hogy aki el akar jönni Afganisztánból, azt be kell engedni. Ez nemcsak egyszerű hazugság, de épp arra figyelmeztetnek az unió vezetői, hogy meg kell akadályozni egy 2015-höz hasonló krízist.
A magyar kormányfőt azonban nem igazán szokta érdekelni, hogy mi igaz, mi nem, ő a tények között olyan szempontok szerint válogat, melyek illenek bele saját politikai propagandájába, és melyek nem. Azt azonban ő is érzi, hogy egy globális problémáról van, aminek kezeléséhez nem elegendő magas kerítéseket építeni, hanem érdemi lépéseket kell tenni az olyan térségek problémáinak megoldása érdekében, melyekből nagy számban menekülnek el az emberek.
Ha Orbán komolyan gondolja, hogy ezekbe a konfliktusokba akár az EU, akár Magyarország érdemben be tudna avatkozni, és ennek következményeként a helyben maradásra ösztönözné az ott élőket, akkor nagyon naiv.
Ezért Röszkén egy régebbi javaslatát ismételte meg, mely szerint oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van, és nem a bajt kell behozni Magyarország, Csehország vagy az Európai Unió területére. Nagyon jól hangzik, és akár tapsolhatnánk is az elképzelésnek, ám van egy komoly hiányossága: a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Orbán nagyon jól tudja, hogy amennyiben konkrétumokat kéne mondania a saját javaslatával kapcsolatban, komoly bajba kerülne.
Mit jelent ugyanis az a terv, amit Orbán nagy általánosságban javasolt? Egyrészt rengeteg segélyt, komoly logisztikai és pénzügyi támogatást azoknak a kormányoknak, melyek humanitárius kríziseket próbálnak kezelni. A magyar kormány azonban nem arról híres, hogy ilyen régiókat támogatna, sőt még a feleslegessé vált kínai és orosz vakcinákat se ilyen hátrányos helyzetben lévő országoknak adományozza.
A humanitárius segítség nyújtása azonban csak a könnyebbik út a harmadik világ problémáinak megoldása felé. Az igazi gond az, hogy ezekben az országokban általában polgárháború is zajlik, és az ott élő lakosság leginkább a harcok elől menekül egy másik országba. Ha Orbán komolyan gondolja, hogy ezekbe a konfliktusokba akár az EU, akár Magyarország érdemben be tudna avatkozni, és ennek következményeként a helyben maradásra ösztönözné az ott élőket, akkor nagyon naiv.
Fotó: nyugat.hu
De Orbán reálpolitikus, tehát nagyon jól tudja, hogy olyan darázsfészkekbe, mint Afganisztán, Irak, Szíria, Jemen vagy Líbia nem szabad nyúlnia. Mire gondol tehát, amikor azt hirdeti, hogy a problémákat helyben kell megoldani? Valószínűleg arra, hogy soha, senki nem fogja megkérdezni tőle, pontosan hogy gondolná megoldani ezeknek az országoknak a problémáit? Ő ugyanis egy olyan kis ország miniszterelnöke, mely nagy, erős katonai szövetségesek segéderőjeként főként rendfenntartó szerepet vállal azokban a térségekben, ahol komoly konfliktusok mélyítik a válságokat. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Kibicnek semmi se drága.”
