Orbán Viktor már régen egyértelművé tette az európai vezetők számára, hogy közös hazánk, az Európai Unió vagy olyan lesz, mint amilyennek ő szeretné, vagy állandó szabadságharcot vív ellene. Ez az álláspontja most különös élt kapott a menekültügy magyar kezelése, vagyis a kerítésépítési mánia beindulása óta. Az EU nyugati felén elborzadva látják, hogy azok a keleti országok, melyek vasfüggönyt húztak maguk köré a szocializmus idején, negyed századdal később ismét ezt a megoldást választják, holott a menekültkrízis elsősorban nem is őket terheli.Vendégszerzőnk, Siposvölgyi Ármin írása.

Fotó: index.hu

A kerítések osztódással szaporodnak. Egyelőre csak Magyarországon, de nem kell hozzá jóstehetség, hogy ha nem alakul ki rövid időn belül közös koncepció a menekültkérdés rendezésére, Európa keleti felén egyre több határt keríthetnek el a krízist kezelni képtelen tagországok. Ugyanolyan pánikreakció lesz ez a horvátok, a szlovénok, esetleg a románok, szerbek vagy macedónok részéről, mint ahogy Magyarországon is egy távlataiban végiggondolatlan terv részeként épült meg a GYODA, és nagytestvére, a három és fél méteres kerítés. Ahogy azt sejteni lehetett, a két kerítés, a jogszabályok bekeményítése, valamint a hadsereg bevetése arra ösztönözte a menekülteket, hogy a szerb határszakaszról a horvát felé vegyék az irányt, így már nem Csongrád megyénél lépnek be hazánk területére, hanem Baranyánál, Somogyban és Zalában.

Van azonban a szerb-magyar szakaszon épült 175 kilométeres dupla kerítésnek egy másik, ennél sokkal veszélyesebb következménye. Az egymással korábban is sok konfliktus megélt balkáni országok kormányai egymást bosszantják a menekültek átpaterolásával, így mérgesítve el az éppen csak javulófélben lévő szerb-horvát, horvát- szlovén, magyar-román, illetve magyar-horvát viszonyt. Ha azonban a magyar kormány ugyanazokat a lépéseket meglépi a horvát-magyar határon, mint azt keletebbre a szerb szakaszon megtette, ezek a durva diplomáciai üzengetések tovább mérgesedhetnek, a civakodó felek pedig végső megoldásként szintén a kerítésépítés mellett dönthetnek.

Fotó: index.hu

Ha ugyanis a legrövidebb utat Orbán Viktor szavaival élve „légmentesen” lezárják, akkor úgymond a balkáni országok nyakán maradnak a menekültek, és arra egyik ország sincs felkészülve, hogy ekkora tömeget ellásson, adminisztráljon, és a bevett eljárások szerint továbbítson nyugat felé. Jelenleg ugyanis államilag végrehajtott utaztatás zajlik Szerbia, Horvátország és nem utolsó sorban Magyarország hathatós közreműködésével, amit méltán nevezhetünk tömeges embercsempészetnek, mivel a menekülteg regisztráció nélkül érkeznek az osztrák határra.. A végállomás Ausztria érintésével Németország, esetleg Hollandia, Belgium vagy Svédország. Ha ez a kör megszakad egy újabb kerítés miatt, akkor hosszabb útvonalakon folyik majd a szállítás, aminek megint újabb kerítések szabhatnak gátat.

A magyar kerítés azért zavarja a nyugati politikusok komfortérzetét, mert jól tudják, hogy példa ragadós lehet, így a schengeni zónán belül is kerítések épülhetnek, ami szimbolikusan és gyakorlatilag az EU egyik alapeszméjének totális bukását jelentené. Nem csodálkoznánk azon, ha néhány év múlva úgy emlegetnék az Ásotthalom körzetében elindított kerítésépítést, mint az EU szétforgácsolódásának nyitányát. Ha ugyanis a migránsokra hivatkozva mindenki a saját birtokát keríti körbe, és fittyet hány azokra a törekvésekre, melyek globálisan igyekeznek a válságot kezelni, akkor a nemzeti érdekek felerősödésével olyan nacionalista csoportok kerülnek hatalomra ezekben az országokban, melyek ezeket a kerítéseket már nem csupán a távolról jött menekültek, de a közvetlen szomszédjai ellen is felhasználják.

Fotó: index.hu

A kerítésekkel elválasztott államok viszonya egészen más, mint ahol egy jól őrzött természetes zöldhatár húzódik, amit Orbán Viktor is jól tud. Talán azért hezitál még a dupla kerítés építése kapcsán, mert Horvátország fontos szövetséges lehetne a közeljövőben, ám az egyoldalú döntésünkkel fizikai értelemben is elidegenítjük magunktól déli szomszédunkat. Szlovénia esetében ez súlyosabb probléma, hiszen ha precedenst teremtünk azzal, hogy egy schengeni ország határára kerítést húzunk, akkor ez bárhol máshol is megtörténhet az EU területén. Orbán viszont azt is tudja, hogy ha beindul a kerítésépítési láz a szomszédos országokban, az az ő diadalát jelentené.

A magyar miniszterelnök végső célja ugyanis annak bebizonyítása, hogy csakis az ő módszere üdvözítő, fizikailag kell megállítani a migránsokat, mert más megoldás nem létezik. Az a javaslata álságos, hogy Görögországnál közös határőrizettel (és persze kerítéssel) tartsák kívül az EU-n a menekülteket. A görög szigeteket ugyanis nem lehet körbeépíteni kerítéssel, hadihajókkal pedig nem lehet civileket szállító lélekvesztőkre vadászni. Görögország pedig gazdasági értelemben most veszítette el az önállóságát, idegen rendfenntartók megjelenése pedig azt sugallná, hogy politikai függetlensége is csorbát szenvedett.

Orbán azt a látszatot kelti, mintha mindent megtenne a megoldás érdekében, pedig csak a válság eszkalációja a célja. Újabb kerítéseket akar emeltetni, gyengíteni akarja az amúgy is törékeny kohéziót a tagországok között, hogy az ő radikális megoldásai egyre vonzóbbá váljanak a nemzeti kormányok számára. Lényegében azzal zsarolja az osztrákokat, hogy ha nem engedik a tranzitfolyosó kialakítását, akkor ugyanazt a radikális határzárat hozza létre a horvát szakaszon, mint azt a szerb határon tette. Ez pedig törvényszerűen újabb kerítések építését indukálja majd a horvátok, a szlovének, esetleg a románok, szerbek, macedónok részéről.

Fotó: index.hu

Az osztrákok és németek - akik történelmi okokból elborzadnak az ilyen forgatókönyvek lehetőségétől is -, nyilván el akarják kerülni újabb kerítések felhúzását, ami sokba fog nekik kerülni. Számukra az lenne a legcélravezetőbb, ha nem a balkáni országokon és Magyarországon keresztül érkeznének a menekültek, de a földrajzi kényszer nagy úr az ilyen válságos időkben. Az ugyanis jól látszik, hogy ezek a tranzit országok saját belpolitikai céljaikra használják a problémát, a krízis kezelése a hatalmon lévő nemzeti kormányok számára csak másodlagos. Az elsődleges cél ugyanis az, hogy a migránsokat felhasználva bebizonyítsák választóiknak, gyorsan, és sallangmentesen tudják átpasszolni ezeket a messziről érkezett idegeneket a szomszédos országoknak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha éjszaka vonul át a földeden a koldusok tömege, akkor nyugodt marad az álmod, de ha nappal jönnek, ételt és szállást kell adnod nekik, pedig neked sincs elegendő kölesed a raktárban.”