Azt egyelőre nem tudni, lesz-e háború Ukrajna és Oroszország között, az viszont egyértelmű, hogy nagyon nem jött jól Orbán Viktor kormányának ez a konfliktus. Régóta sejteni lehetett, hogy a magyar kormányfő pávatánca megbicsaklik, amennyiben színt kell vallania a nyugati szövetségesek és Oroszország küzdelmében, ám ilyen éles szituációra szinte senki se számított. A mostaninál rosszabb helyzetbe csak akkor kerülne Orbán Viktor, ha a hidegháborús üzengetések átcsapnának fegyveres konfliktusba.
Fotó: magyarnemzet.hu
A magyar kormány skizofrén módon politizál az utóbbi években, hiszen azokkal hadakozik, akik a szövetségesei, és azokkal barátkozik, akik ennek a szövetségnek erős ellenlábasai. Ezt a kétkulacsosnak is csak némi eufemizmussal nevezhető magatartást csak addig lehet fenntartani, amíg a hivatalos barátok és a nem hivatalos szövetségesek egymásnak nem esnek. Most elég közel vagyunk ehhez az állapothoz, így Orbán Viktor arcán és viselkedésén is tükröződik ennek a helyzetnek a tarthatatlansága.
Most ugyanis mind a két fél benyújtja a számlát, és határozott nemet egyiknek sem mondhat a magyar kormányfő. Amennyiben Putyin nem kapja meg azt, amit akar, akkor komoly szankciók várhatnak az országra, amennyiben viszont továbbra is nyíltan kiáll orosz szövetségese mellett Orbán, egyaránt kell számolnia a NATO, az USA és az EU szankcióival. A legrosszabb esetben akár mindkét felet magára haragíthatja, így aztán tényleg nehéz helyzetbe hozhatja magát két hónappal a parlamenti választás előtt.
Orbán és Putyin kicsit talán túl is játszották a szerepüket, hiszen egy lehetséges háború előszobájában lényegében csak egymás vállát lapogatták, hogy demonstrálják a külvilág felé, a barátságuk túlél bármilyen megpróbáltatást.
Ahogy mondani szokták: Innen szép győzni! És láttunk már ilyet Orbán Viktortól. Jelenleg is van esélye arra, hogy a szükségből erényt kovácsoljon. Amennyiben ugyanis el tudja érni, vagy legalább azt a látszatot tudja kelteni, hogy komoly szerepe volt abban, hogy Putyin visszalépjen a fegyveres konfliktustól, és akár mindkét fél elégedett lenne egy kompromisszummal, Orbán pávatánca hatalmas tapsot kapna mind a nyugati mind a keleti szövetségesektől.
Bár Orbán kiváló taktikus, most kevés esélye van arra, hogy komoly engedmények nélkül bármelyik felet is megegyezésre ösztökélje. Putyin nem az a fajta politikus, aki beéri az apróval, a nyugati szövetségek pedig garanciákat szeretnének arra nézve, hogy Oroszország felhagy egyes volt szovjet tagköztársaságok vegzálásával. Orbán számára van egy különösen fontos tétje ennek az alkudozásnak. A V4-ek ugyanis Magyarország kivételével mind az orosz nyomulás visszaszorításában érdekeltek, így ez a szövetség is semmivé válhat Orbán számára, ha nagyon Putyin felé húz.
Hogy végül a gázvásárláson, a paksi bővítésen, a Szputnyik vakcinán és az erősödő kereskedelmi kapcsolatokon kívül szó esett-e az orosz-ukrán konfliktusról a négyszemközti megbeszélésen, egyelőre nem tudni biztosan. A TASZSZ orosz hírügynökség beszámolója szerint épphogy súrolták a témát a felek, de ha tárgyaltak is volna konkrétumokról, arról valószínűleg mélyen hallgat majd a magyar és az orosz sajtó is. Orbán és Putyin kicsit talán túl is játszották a szerepüket, hiszen egy lehetséges háború előszobájában lényegében csak egymás vállát lapogatták, hogy demonstrálják a külvilág felé: a barátságuk túlél bármilyen megpróbáltatást.
Fotó: portfolio.hu
Egyelőre tehát úgy néz ki, hogy a magyar kormányfő nem elég fajsúlyos szereplője ennek a komoly nemzetközi konfliktusnak, a moszkvai találkozó ezért inkább egy komoly kihívás volt számára, hogy megőrizze a renoméját Putyin előtt, ugyanakkor ne vágja el magát a nyugati szövetségesektől se. Putyinnak jól jött egy renitens EU-s vezető, akivel demonstrálhatta, hogy aki kellő tisztelettel közelít hozzá, különböző előjogokat szerezhet nála. Ezt a szerepet láthatóan nem szívesen játszotta el Orbán, de ezúttal nem is hagytak neki sok választást. Mert, hogy egy dakota mondás tartja: „Az új barátot fel kell akkor is vállalni, ha a a régi barátok ki nem állhatják.”
