A hatalmon lévő Fidesz érdeke, hogy négyévente olyan körülményeket teremtsen, melyek reményt adnak az ellenzéki szimpatizánsoknak a kormány leváltására. A díszletek fontosak, elfedik ugyanis azokat a tényeket, melyek szinte reménytelenné teszik a politikai fordulatot. Ugyan erősen lejt a pálya a kormánypárt felé, de lehet képviselő-jelölteket állítani, ajánlásokat gyűjteni, kampányolni, figyelni a közvélemény-kutatások eredményeit, de aztán a végén valahogy mindig a Fidesz jön ki a legjobban az egészből. Így lesz az idei választáson is?

Fotó: 24.hu

Orbán Viktor már egy ideje felesleges időpazarlásnak tartja a parlamenti és önkormányzati választásokat, mégis komoly energiát fektet minden kampányba. Ha nem lennék az Európai Unió tagjai, bizonyára még annyira se ügyelne a kormánypárt a látszatra, mint most. Így 2010 óta újra és újra nekidurálja magát az ellenzék, hogy megdöntse a hatalmát, ő azonban komoly erődemonstrációt tartva kétharmados többséggel abszolválja ezeket a megmérettetéseket. Gonosz macska-egér játékot űz ellenfeleivel, hiszen mér régóta kiüresítette azokat az intézményeket, hivatalokat, melyek feladata a tisztességes és igazságos feltételek biztosítása lenne.

Orbán trükkje arra épül, hogy egyetlen ellenőrző szervet sem szüntetett meg, csak úgy alakította, hogy ezek vezetői (tisztelet a kivételeknek) az ő tenyeréből egyenek. Amikor az Állami Számvevőszéktől az Alkotmánybíróságon és a Nemzeti Választási Bizottságon át az ombudsmani hivatalokig mindenhol az ő emberei ülnek, senki sem gondolhatja komolyan, hogy a jogállami normáknak megfelelően zajlik a kormány tevékenységének ellenőrzése. Minden papíron független hivatal vezetője a kormányfő kottájából játszik, és ha ez nem lenne elegendő, maga Orbán Viktor kezében van a karmesteri pálca is. Ha pedig valaki eltéveszt egy félhangot, akkor gyorsan beül valaki más a helyére a zenekarba.

Nem véletlen, hogy az az ellenzék, amely szinte teljesíthetetlen küldetést vállal azzal, hogy szembeszáll ezzel a hatalmas és egységes gépezettel folyamatosan arról kommunikál, hogyan lehetne ezeket az intézményeket ismét függetlenné tenni? Természetesen el kéne mozdítani olyan fideszes kádereket, akiket évekre bebetonozott a posztjukba a hatalom, és meg kéne változtatni olyan törvényeket, melyek csak kétharmados többséggel írhatók át. Igen, ám, de hol van az az egyszerű többség, ami egyáltalán értelmet ad az ilyen gondolatmeneteknek? A választás megnyerése ugyanis az első lépés lenne egy komoly intézményes reform felé, de Orbán Viktor nagyon jól tudja, hogy ezt a lépést semmiképpen nem teheti meg az ellenzék.

Orbán attól is fél, hogy a külföldi erőforrások segítségével továbbra is a felszínen marad néhány ellenzéki sajtóorgánum, civil szervezet, és az ellenzéki pártok is csökkenteni tudják azt a hátrányukat a kampányban, amit a szűkös anyagi lehetőségek miatt el kell szenvedniük.

Ő tehát abban érdekelt, hogy az ellenzék lásson reményt arra, hogy leváltható a kormánya, így ugyanis maguk az ellenzéki pártok legalizálják azt a választást, ami egyébként messze nem felel meg a demokratikus követelményeknek. Hagyja, hogy hatalmas ellenszélben fáradjanak az ellenfelei, és amikor már úgy érzik, hogy közel kerültek a céljuk eléréséhez, felvonultatja azt a hatalmas hadigépezetet, amellyel valójában rendelkezik. Mindenki, tudja, hogy pénzt, paripát, fegyvert érdemben csak a Fidesz képes felmutatni, mégis újra és újra megkísérlik a lehetetlent: egyetlen nagy rohammal bevenni a kormánypárt erősségeit.

Mivel idehaza minden eszköz a rendelkezésére áll ahhoz, hogy ellehetetlenítse az ellenfeleit, Orbán Viktor már csak a külföldi ellenlábasaitól tart. Ez az alaphelyzet vezetett a Brüsszel elleni szabadságharchoz, a Soros György befolyásával való ijesztgetéshez, és ez sodorta egyre közelebb a kormányt Kínához, Oroszországhoz és több közép-ázsiai autokráciához. A hazai ellenzéket csak annyira veszi komolyan, amennyire képes megjeleníteni a hazai választók számára azokat a kritikákat, melyeket az EU vagy a NATO címez a magyar kormánynak. Orbán attól is fél, hogy a külföldi erőforrások segítségével továbbra is a felszínen marad néhány ellenzéki sajtóorgánum, civil szervezet, és az ellenzéki pártok is csökkenteni tudják azt a hátrányukat a kampányban, amit a szűkös anyagi lehetőségek miatt el kell szenvedniük.

Fotó: hvg.hu

Ennek ellenére jelenlegi állás szerint nem fenyegeti különösebben senki és semmi Orbán Viktor hatalmon maradását. Még az olyan nagy horderejű események sem csökkentették érdemben a bizalmat a regnáló hatalom iránt, mint a Völner-ügy vagy a Pegasus-botrány. Olyan átlátszó trükkökkel volt képes ellensúlyozni ezeket a közéleti botrányokat, mint az árbefagyasztás, személyi jövedelemadó visszatérítés, vagy a 13. havi nyugdíj rendszerének újbóli bevezetése. Orbán egy hozzá hű állami gépezettel a háta mögött még a koronavírus-járvány kezelésének amatőr hibáit is képes volt elkendőzni. Fel kell tennünk a kérdést: Ki, és mikor űzi el Orbán Viktort a hatalomból? Mert ahogy egy dakota harcos kiáltott fel a csatatéren, amikor már csak egyedül harcolt az ellenséggel: „Innen szép győzni!”