Pénzt jogállamért. Röviden így lehet összefoglalni az Európai Unió döntéshozó szerveinek új taktikáját a magyar kormánnyal szemben. Most különösen hatékony eszköznek látszik a kifizetések visszatartása a Brüsszellel évek óta harcban álló Orbán-kormánnyal szemben, hiszen gazdasági krízis közeleg, sőt valószínűleg már el is kezdődött a hét szűk esztendő. Az utóbbi 12 évben ugyanakkor a Fidesz egy olyan paternalista alapokon álló szociálpolitikát valósított meg, ami nagyon sokba kerül a költségvetésnek, így ennek a rendszernek a finanszírozása lehetetlennek tűnik a jövőben.

Fotó: index.hu

Megszokhattuk Orbán Viktor kormányaitól, hogy soha, semmilyen formában nem vállalja fel a politikai felelősséget egyetlen tettéért sem. Ez nálunk már szinte természetesnek tűnik, komoly demokráciákban azonban a felelős kormány kifejezést szó szerint értik, vagyis, amikor a politikai vezetés hibát vét, azt beismeri, sőt elnézést is kér ezért a választópolgároktól. Magyarországon az utóbbi években a bajokért mindenki hibás volt a baloldaltól kezdve Soros Györgyön át az Európai Unióig, csak a döntéseket meghozó kormány nem.

Ha valamikor nagyon fontos lenne szakítani ezzel a felfogással, annak az ideje most jött el. A kormány ugyanis saját hibái miatt kezdett el kapkodni, pénzt tarhálni, no és újabb ellenségek után kutatni. Elhitette ugyanis az emberekkel, hogy a gondoskodó állam mindig ott áll majd mögöttük, és el tudja intézni azt is, hogy a rezsiköltségek annak ellenére se emelkedjenek, hogy az energiahordozók ára az egekbe szökött. Bár a nyugdíjasok zöme valóban megalázóan alacsony juttatásban részesül, a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése a koronavírus-járvány indulásakor szintén súlyos gazdaságpolitikai baklövés volt.

A katások története is ide sorolható, hiszen a Fidesz azon kevés intézkedései közé sorolható a vállalkozói adminisztráció csökkentése, ami még ellenzéki oldalról is elismerést váltott ki. Most sikerült ezt a sikersztorit is a mocsárba taszítani, hiszen egy nap alatt bizonytalanná tették félmillió ember megélhetését. Mindezt csakis azért, mert hirtelen nagyon kellett a pénz a költségvetésnek. Ez utóbbi eljárás mutatta meg a kormánypárt érzéketlenségét a valódi emberi problémák iránt, hiszen az erőből átvitt rendelkezések mindig azt demonstrálják, hogy szerintük a párbeszéd az érintettekkel a demokrácia csökevénye, és semmi keresnivalója a NER gépezetében.

Mi más ez, mint annak beismerése, hogy a Polt Péter vezette ügyészség több esetben nem látta el a feladatát, sőt sokszor falazott a korrupciós bűncselekmények elkövetőinek?

Nem véletlen tehát, hogy a brüsszeli bürokraták egyik fontos követelése a társadalmi párbeszéd visszaállítása, hogy milliók sorsáról ne a Fidesz parlamenti szavazógépezetének alig több mint 130 képviselője döntsön minden előkészítés, hatástanulmány és egyeztetés nélkül. Elég ellentmondásos, hogy a támogatások visszatartásával próbál egy ilyen alapvető demokratikus alapelvet rákényszeríteni az EU a magyar kormányra, de a felek közti ellentétek odáig fajultak, hogy mindkét oldalon a zsarolás tűnik az egyetlen használható eszköznek az érdekérvényesítésben.

A magyar kormánynak persze most muszáj engednie, hiszen pénzszűkében van, és egyetlen uniós tagállamként csak Magyarországnak nem sikerült megegyeznie a helyreállítási alap felhasználásának feltételrendszeréről. Ez praktikusan annyit tesz, hogy amíg komoly garanciákat nem kap az Európai Unió arra, hogy a magyar kormány az uniós sztenderdek szerint költi el ezt a támogatást, addig nem nyílik ki pi a pénzeszsák szája. A garanciákat viszont csak törvénymódosításokkal lehet biztosítani. Ez a folyamat két most benyújtott törvénymódosítás formájában meg is indult, de kérdés, hogy elegendő biztosítékot lát-e Brüsszel ezekben a változtatásokban arra, hogy az Orbán-kormány valóban kordában akarja-e tartani a korrupciót.

A Varga Judit igazságügyi miniszter által benyújtott törvénytervezetek mindenesetre már a címükben is azt sugallják, hogy a kormány nem jókedvében módosít a jelenlegi jogszabályokon. A nyomozások lehetőségeit kiszélesítő törvény például a következő címet kapta:"Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosításáról" Ennek a módosításnak az a lényege, hogy kiemelt bűncselekmények gyanúja esetében az ügyészség megkerülésével akár a bíróságokon is lehet nyomozást kezdeményezni. Mi más ez, mint annak beismerése, hogy a Polt Péter vezette ügyészség több esetben nem látta el a feladatát, sőt sokszor falazott a korrupciós bűncselekmények elkövetőinek?

Fotó:444.hu

Ez ugyan komoly kompromisszumnak tűnik, ám ettől még semmi garancia nincs arra, hogy ez a mechanizmus a gyakorlatban is működni fog. Másrészt az a kormány, amely az általa gránitszilárdságúnak tartott alaptörvényt is kénye-kedve szerint módosítgatja, az EU-s támogatások begyűjtése után simán visszaállíthatja a korábbi szabályokat, így nem fenyegeti az a veszély, esetleg a bíróságokon kössenek ki kínos korrupciós ügyek. De már az uniós szervek is óvatosak a magyar kormány ígéreteivel kapcsolatban, így valószínűleg több biztosítékot kell majd beépíteni a rendszerbe. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha úgy látod, hogy betörted a vadlovat, még ne engedd el a sörényét, mert csak ezt a pillanatot várja, hogy ledobjon magáról”