A csütörtöki pedagógus élőlánc egyik résztvevője Hódmezővásárhelyen azt mondta, hogy a kormány úgy tesz, mintha az oktatás problémája nem létezne, sőt a miniszterelnök egyértelművé tette, hogy a foci vébé jobban érdekli, mint a tanárok demonstrációja. Orbán Viktor szokása szerint a futball nagy világeseményei idején nemcsak elutazik a meccsek helyszíneire, de erre az időre némileg el is veszíti az érdeklődését a hazai politikai események iránt, így valamivel csendesebb hetekre készülhetünk a belpolitikában.

Fotó: 168ora.hu

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) vendégként részt vesz Orbán Viktor miniszterelnök a vasárnap kezdődő katari világbajnokságon. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a magyar kormányfő már az 1998-as franciaországi vébén is ott virított a díszpáholyban. A focibolond Orbánt az sem zavarja különösebben, hogy a katari világbajnokság már akkor is sötét árnyékot vetett a világ labdarúgására, amikor még csak megkapta a rendezés jogát a kicsi, ám annál gazdagabb arab ország. A korrupció, az emberi és munkavállalói jogok megsértése, a szabad véleménynyilvánítás és a sajtó munkájának korlátozása mind olyan dolgok, melyek még csak meg sem érintik a magyar miniszterelnököt.

A kormányfő a közösségi médiában is egyértelművé tette, hogy most legfőbb hobbijára, a futballra fog összpontosítani néhány hétig. Bár Szerbia nem tartozik az esélyes csapatok közé, Orbán szerint mégis déli szomszédunk nyeri a vébét. Ez a jóslat kevésbé szól a realitásokról, mint inkább a politikai szimpátiától. Szerbia kormánya maradt ugyanis lényegében az egyetlen, amellyel a szomszédos országok közül baráti, sőt bizalmas viszonyt ápol Orbán Viktor. Ha már a magyar csapat a fociba ölt százmilliárdok ellenére sem jutott ki a focivilág legnagyobb versengésére, legalább annak az Alekszander Vucicnak tesz gesztust, aki mindig szívesen látja Belgrádban, ha kedvük támad szidni az EU-t, vagy egy jó ízűt akarnak migránsozni.

Orbán tehát most beletemetkezik a katari torna eseményeibe, ezért most valószínűleg kevesebbet fog migránsozni, sorosozni, brüsszelezni és szankciózni. És természetesen még az eddiginél is kevésbé érinti meg majd a magyar közoktatás helyzete. Pedig a gond óriási, hiszen, ha csak a pedagógus szakma elöregedését vesszük alapul, néhány éven belül a katedrákon a tanárok helyét átvehetik a képesítés nélküliek, a gondnokok, esetleg az iskolaőrök. Már nem csak a pedagógusok küldik a vészjelzéseket, de a diákok és a szülők is, ám a Pintér Sándor alá besöpört közoktatás esetében továbbra is az időhúzás a kormány taktikája.

Orbántól senki sem vár szolidaritást, hiszen megszoktuk már, hogy az őt kevésbé érdeklő problémákat a lehető legalacsonyabb szintre utalja a saját kormányán belül, de az vérlázító, hogy a demonstrációk sokasága ellenére sem hajlandó érdemben megszólalni a magyar közoktatás helyzetéről.

Bár a jövőnk a tét, hiszen az óvodától a felsőoktatásig húzódó oktató, nevelő munka színvonala alapjaiban határozza meg Magyarország versenyképességét, nem tartunk attól, hogy Orbán Viktor fejében nyugtalanító gondolatok forognának a nyitó mérkőzés alatt. Bár valószínűleg most nem fog szotyihéjat köpködni maga elé, mint a házi stadionjában teszi a Felcsút meccsei alatt, a labdát kergető afrikai, európai vagy dél-amerikai focisták teljesítménye sokkal inkább érdekli majd a következő hetekben, mint az, hogy kik fogják tanítani a kémiát vagy a fizikát két év múlva a magyar iskolákban.

A felelős kormányzásról sokszor papoló miniszterelnököt olyannyira nem érdekli, hogyan küzd meg az ország az energiaválsággal, hogy egy általános iskolai szintet is nehezen megütő nemzeti konzultációval elintézettnek véli a dolgot. Számára valószínűleg fontosabb kérdés az, hogy melyik ország válogatottja emelheti magasba a győztesnek járó kupát, mint az, miként vészelik át a telet a kis- és középvállalkozások és a pénzügyi tartalékok nélkül kiszolgáltatott helyzetbe került magyar háztartások. Orbántól senki sem vár szolidaritást, hiszen megszoktuk már, hogy az őt kevésbé érdeklő problémákat a lehető legalacsonyabb szintre utalja a saját kormányán belül, de az vérlázító, hogy a demonstrációk sokasága ellenére sem hajlandó érdemben megszólalni a magyar közoktatás helyzetéről.

       Fotó: rtl.hu

Tudjuk, hogy a Fidesz folyamatosan méri saját táborának véleményét a legfontosabb ügyekről, és nyilván észrevették már azt, hogy a kormánypárti szavazók jelentős része is gyalázatnak tartja azt, amit a pedagógusokkal művel a kormány. Orbán azonban még élezi egy kicsit a helyzetet, mert ha jönnek a hideg napok, majd elmegy a kedvük a tanároknak, a diákoknak és a szülőknek is attól, hogy élő lánccal tiltakozzanak a kormány cinizmusa ellen. Ő addig is jó melegben lesz, mert Katarban télen sem kell fűteni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak a sápadtarcúak olyan bolondok, hogy a nyári melegben is nadrágban és zubbonyban indulnak harcolni.”