Valószínűleg már sok fideszes szavazó sem érti, miért tart ki továbbra is olyan eltökélten Vlagyimir Putyin rezsimjének támogatása mellett Orbán Viktor, amikor már sem politikai, sem gazdasági haszna nem származik az országnak belőle. Ráadásul nem állnak túl jól az oroszok a háborúban sem, így még azzal sem indokolhatja kitartását a magyar kormányfő, hogy a győztessel való szövetség idővel meghozza a gyümölcsét. Ráadásul közvetlenül a honvédők ellentámadásának megindulása előtt az ukrán elnök sorra járja az európai fővárosokat, így akár Budapestre is beugorhatna, ha Volodomir Zelenszkij kapna meghívót Orbán Viktortól.

Fotó: portfolio.hu

Már lassan másfél éve próbálja megfejteni a nemzetközi diplomácia annak okát, hogy Orbán Viktor miért képvisel meglehetősen logikátlan és az Európai Unió számára rendkívül káros álláspontot Orbán Viktor a háborút illetően. Amikor tavaly februárban kitört az orosz-ukrán háború, még érthető volt, hogy a magyar kormányfő a béke apostolaként igyekezett mutatkozni, hiszen az áprilisi országgyűlési választások előtt jól jött számára az az imázs, mely szerint egy bizonytalan nemzetközi helyzetben ő képviseli a biztonságot Magyarországon.

Mostanra azonban teljesen elfogytak az ésszerű magyarázatok arra, miért akadályozza folyamatosan az Oroszország ellen hozott szankciók elfogadását, miért kezeli Ukrajnát ellenségként, amikor a saját szuverenitásáért olyan áldozatokat hoz meg, amilyeneket elképzelni is alig tudunk itt, a szomszédban. Ráadásul a kárpátaljai magyar kisebbség érdekeit leginkább az szolgálná, ha a két ország szoros szövetségben küzdene az agresszor ellen, ahogy ezt jól példázza Ukrajna és Lengyelország együttműködése is.

Másrészt jó gazdasági lehetőség rejlik Ukrajna újjáépítésében, ám a mostani szembenállásunk miatt aligha osztanak majd lapot a magyar vállalkozásoknak ezekben a játszmában.

Oroszország ugyanakkor gazdasági értelemben megrogyott, ha nem is olyan mértékben, ahogy azt a szankciók meghozatalától remélte az EU. Szijjártó Péternek már egyre nehezebb elmagyarázni azt a magyar választók felé, miért kell folyamatosan demonstrálnunk, hogy úgy üzletelünk az oroszokkal, mintha nem is egy olyan országról volna szó, amelynek hadserege háborús bűnöket követett el, katonai beavatkozása pedig számos nemzetközi egyezményt sért. Mintha a magyar diplomácia feltett szándéka lenne, hogy folyamatosan provokálja az EU-t és a NATO-ot sajátos szövetségi politikájával. Ez azonban önmagában semmiféle célt nem szolgál, ráadásul elszigeteli az országot korábbi szövetségeseitől is.

Ennek viszont aligha van olyan hozadéka, ami jobbá tenné a magyar emberek életét, ráadásul a gépiesen ismételgetett békevágy is gellert kap, ha azt látjuk, hogy olyan agresszor érdekében tesz lépéseket a magyar kormány, amely nem kíméli sem a sajátjai, sem az ellenség katonáinak és civiljeinek életét. Úgy ugyanis biztosan nem lesz béke, ha relativizálják az oroszok felelősségét a konfliktusban, hiszen azt a látszatot kelti a magyar kormány, hogy az ukránoknak saját hibájuk miatt kell területeket átengedniük az oroszoknak a fegyvernyugvás érdekében.

Van azonban egy mindezeknél is nagyobb hibája a magyar kormányzatnak. A háborúnak ugyanis egyszer vége lesz, és gondolni kéne erre az időszakra is. Egyrészt továbbra is a szomszédunk marad Ukrajna, amelynek területén több mint 100 ezer magyar nemzetiségű polgár él. Fontos, hogy a jogaik ne sérüljenek, ugyanakkor a nyelvtörvény módosítását egy baráti országgal folytatott diskurzus során sokkal könnyebb lenne elérni, mint zsarolással, sőt az ellenség nyílt vagy burkolt támogatásával. Másrészt jó gazdasági lehetőség rejlik Ukrajna újjáépítésében, ám a mostani szembenállásunk miatt aligha osztanak majd lapot a magyar vállalkozásoknak ezekben a játszmában.

Fotó:hvg.hu 

Orbán nyakassága tehát szinte felfoghatatlan azok számára, akik rendkívül pragmatikus, előrelátó politikusként ismerték meg. Saját táborában is látják, hogy az oroszok mind gazdasági, mind diplomáciai, mind katonai értelemben lejtmenetben vannak, így Orbán Viktornak irányt kéne váltania, ha nem akarja Putyin utolsó szövetségeseként elszenvedni ennek a káros hatásait. Az óra ketyeg, az ukrán ellentámadás rövidesen elindul, így már nem maradt túl sok idő azon gondolkodni, hogy érdemes-e stratégiát váltani. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Hiába gyorsabb a lovad a bölénynél, ha túl későn eredsz utána, nem fogod utolérni.”