Már nem csak araszolgatunk a személyi kultusz felé Magyarországon, hanem egyenesen rohanunk felé. Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen olyan szélsebesen alakította autokráciává az országot a Fidesz, hogy a vezér szavainak felfestése egy közoktatási intézmény falaira nem a semmiből feltűnő jelenség. Egyelőre a kormánypárti közönség is csak ízlelgeti az érzést, hogy Orbán-idézetekkel szembesülhet bárhol, ahová elveti a sors e kis ország határain belül, ám ne legyenek illúzióink, a Fidesz hívei ezzel a problémával is meg fognak birkózni. Annak ellenére, hogy most még levakarták a miniszterelnök örökbecsű mondásait, ez az út valami nagyon sötét alagútba vezet.

Fotó:44.hu

A csepeli Jedlik Ányos Gimnázium történelmet írt, igaz nem biztos, hogy épp így szeretett volna bevonulni a történelembe az oktatási intézmény. Egyelőre még nem tisztázott, pontosan ki kezdeményezte Orbán Viktor 7 törvényének kőbe vésését, de tény, hogy valakik elérkezettnek érezték az időt arra, hogy a gyerekek Orbán Viktor idézetek társaságában szívják magukba a tudást. Most még visszariadtak a hatalom emberei attól, hogy a falakon tartsák a kormányfő mondatait, de valószínűleg nem kell sokat várni arra, hogy egy ilyen próbálkozás után minden maradjon a régiben.

Olybá tűnik, ma már Deák Ferenc, Széchenyi István vagy Kossuth Lajos bölcseletei nem felelnek meg a modern kor kihívásainak a kormány korifeusai szerint, ezért fordultak az ötletgazdák a 21. század hivatalban lévő miniszterelnökének szellemi örökségéhez. Pedig ezek az idézetek nem túl eredetiek, sőt, mondhatni, közhelyesek. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azok szervilizmusa, akik kitalálták az Orbán-idézetek közoktatásba való közvetlen beemelését egyáltalán nem érezték cikinek, hogy vezetőjüket ezzel egy szintre emelték Rákosi Mátyással.

Ha mindenki csak a munkahelyén vagy baráti társaságokban háborog azon, hogy a Fidesz ismét átlépett egy vörös vonalat, akkor ezt újra és újra meg fogják tenni. A miniszterelnöki szavak eltávolítása ezt a kérdést is elméletivé teszi. Egyelőre.

Több kérdést is felvet ez a jelenség. Egyrészt, hogy tudott-e Orbán Viktor arról, hogy szavai fogják díszíteni a csepeli gimnázium falait? Ha igen, akkor gratulálunk neki, hiszen áldását adta ahhoz, hogy felelevenítsék a magyar történelem egyik legsötétebb időszakának jelenségét, a személyi kultuszt. Ha nem tudott róla, akkor viszont vagy felelősségre kellene vonnia azokat, akik ilyen helyzetbe hozták, vagy legalább szóban kéne jeleznie: ez nem az ő tudtával történt meg.

A másik fontos kérdés, hogy mit tehetnek ilyenkor a diákok, a szülők és a pedagógusok? Tiltakozzanak az ellen, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök mondataival díszített épületben kell például a rendszerváltást elsajátítaniuk a gyerekeknek? Ha megtennék, komoly következményekre számíthatnak, így valószínűleg minden érintett kompromisszumot kötne a kialakult helyzettel, vagyis lényegében asszisztálnának a lopakodó személyi kultusz pajzsra emelésében. Miután egyelőre elnapolták a miniszterelnöki idézetek rendszerszintű felvésését a falakra, egyelőre ezekre a kérdésekre nem kapunk választ.

És azt se felejtsük el megkérdezni magunktól és polgártársainktól, hogy miért nem tört ki elemi tiltakozás az ellen, hogy a közpénzből felújított és működtetett budapesti oktatási intézményben politikai komisszárok döntenek arról, milyen idézetek kerüljenek ki az iskola falaira? Ha mindenki csak a munkahelyén vagy baráti társaságokban háborog azon, hogy a Fidesz ismét átlépett egy vörös vonalat, akkor ezt újra és újra meg fogják tenni. A miniszterelnöki szavak eltávolítása ezt a kérdést is elméletivé teszi. Egyelőre.

Fotó:facebook.hu

Nem beszélve arról, hogy az amúgy is megalázott pedagógus társadalmat taposták meg ezzel az akcióval, hiszen jelezték a tanárok felé, a politika nem csak beszivárgott az iskolák falai közé, hanem már teljes mértékben uralja is azt. A csepeli Orbán-idézetek közül különös aktualitást adtak a harmadiknak, mely szerint: „Az igazság erő nélkül keveset ér!” Mi viszont jobban szeretjük azt a dakota közmondást, mely szerint: „Az erő igazság nélkül keveset ér!”