Egyre jobban vicsorognak mindenre az Orbán-kormány tagjai, ami nyugati, és továbbra is rendkívül barátságosak a keleti diktatúrákkal. Ma már azok a szövetségi rendszerek, melyeknek tagjai vagyunk sokkal inkább célpontjai a magyar kormány kommunikációjának, mint bármely ország, amely az Európai Unió vagy a NATO nyílt ellensége. Meddig lehet ezt az abszurd állapotot fenntartani? Meddig tűrik meg Magyarországot olyan partneri kapcsolatokban, melyekben a bizalom és a szolidaritás a legfőbb érték? A következő hónapokban választ fogunk kapni ezekre a kérdésekre, hiszen egy ilyen kiélezett nemzetközi helyzetben nem lehet hosszasan ilyen bújócskát játszani.
Fotó: nepszava.hu
Szijjártó Péter leginkább egy savköpő menyétre hasonlít mostanában. Mindenkire megorrolt, aki közvetve vagy közvetlenül bírálja Magyarország külpolitikai irányvonalát. Stílusa finoman szólva sem diplomatikus, ami egy külgazdasági és külügyminiszter esetében azért nem lenne túl nagy elvárás, hiszen a diplomáciában nem a sav köpködésének intenzitása a mérvadó. Szijjártó kioktató stílusa persze csak halvány árnyéka a miniszterelnök észosztásainak, melyek szinte napai rendszerességgel jelennek meg a kormánypárti médiában és a közösségi felületeken.
A Fidesz kommunikációja olyannyira leegyszerűsítő, hogy azt Bözsi néni is megértse pörköltfőzés közben. Ha a háttérben szól a Kossuth Rádió, netán a közszolgálatinak csúfolt televíziójának híradójának foszlányai szűrődnek be a konyhába, akkor Bözsi néni az egyszerű népi bölcsességeket megszégyenítő igazságokkal szembesül. Kiderül például, hogy nem is Ukrajna háborúzik Oroszországgal, hanem az Egyesült Államok, és hogy az Európai Unió kerékkötője a békének, mivel fegyvereket és pénzt küldenek a honvédő háborút vívó Zelenszkijnek. Arról nem is beszélve, hogy az ellenzék a háború pártján áll, és persze vezetői egy követ fújnak az EU-val, ezért nem jönnek uniós támogatások Brüsszelből.
De mit is várhatnánk egy olyan párttól, melynek lelkes támogatói között megtaláljuk Gáspár Győzikét, Tóth Gabit és Kelemen Annát? A kormány satupad egyszerűségével magyarázza meg a bonyolult gazdasági folyamatok végeredményét, a komplex geopolitikai helyzetet, vagy a meglehetősen nehezen átlátható hadi helyzetet. Orbán Viktor odáig ment, hogy a minap négy pontban foglalta össze, mit kellene csinálnia Brüsszelnek, hogy végre mindenki boldog legyen, több gyerek szülessen erre a szép világra, és hogy a migránsokat távol, tartsák ettől a gyönyörű kontinenstől. Ha megismerjük ezt a faék egyszerűségű iránymutatást, bizony nem csodálkozunk, ha Bözsi néni kezéből kiesik a fakanál, olyan nagyot csap a homlokára: Hogy erre nem gondoltam!
A kormányfő ugyanakkor olyannyira elszigetelődött a valóságtól, hogy maga is hisz saját tévedhetetlenségében.
De vegyük sorra Orbán intelmeit! „Békét kell teremteni Európa határainál!” Könnyű azt mondani, de mit tenne a miniszterelnök, ha éppen Magyarországból készülne kiharapni egy darabot valamelyik szomszédja? „Nem a genderpropaganda és a migráció erőltetése a brüsszeli vezetés feladata, hanem az európai emberek képviselete!” Mondja egy olyan kormányfő, aki éppen vendégmunkások százezreit készül behívni az országba. „Meg kell védeni a közös határokat, és támogatni kell a családokat!” Brüsszel is ezt mondja, csak éppen nem hergel nemi és etnikai kisebbségek ellen. „A brüsszeli kettős mércét a lengyelekkel és a magyarokkal szemben meg kell szüntetni!” Nem kettős mérce van, csak a közös értékek és jogszabályok betartatása.
Orbán, Szijjártó, Rogán és a hozzá hasonló marketingpolitikusok olyannyira leegyszerűsítik a világ jelenségeit, hogy talán már ők is elhiszik például, hogy a béke megkötése pusztán szándék kérdése. A magyar kormány úgy tesz, mintha a világ legtöbb országában (főleg Nyugaton) rosszindulatú elmebajosok ragadták volna magukhoz a hatalmat, ezért nem látják meg azokat a világos és egyszerű megoldásokat, melyekre Orbán Viktor naponta felhívja a figyelmet. Közben hajbókolnak olyan diktátorok előtt, mint Erdogan, Hszi Csin-ping és Putyin, istenítik azt a Donald Trumpot és Benjamin Netanyahut, akik önimádatuk oltárán feláldoznák országuk demokráciájának legfőbb fundamentumait.
Orbán Viktor és kommunikációs csapata nem arra törekszik, hogy művelt, kreatív, és önálló gondolkodásra képes állampolgárok lakják Magyarországot, hanem arra, hogy olyan alázatos nép vegye körül, amely naponta várja tőle az iránymutatást, és akkor se legyen kritikus vele, amikor az intézkedési nyomán egyre nehezebb helyzetbe sodródik. A kormányfő ugyanakkor olyannyira elszigetelődött a valóságtól, hogy maga is hisz saját tévedhetetlenségében.
Fotó: index.hu
A magyar kormányfő az engedelmességet, a lojalitást, a birkaszellemet értékeli, ezért sem érdekli, hogy az oktatás minősége egyre romlik az országban. Ő úgy tervezi, hogy még legalább tíz évig mutatja az irányt minden magyar polgárnak, ha kéri, ha nem. Amíg többen lesznek azok, akik Orbánt szellemi vezetőnek tartják, mint azok, akik súlyos koloncként élik meg regnálását, addig joggal bízhat abban a miniszterelnök, hogy 2034-ig ő vezeti ezt az országot. Mert, hogy egy dakota bölcsesség tartja: „A törzsfőnök addig törzsfőnök, amíg a bölények csordája át nem robog rajta.”
