Nem csupán a globális felmelegedés következtében lehet a szokásosnál is forróbb a politikai idénykezdet Magyarországon szeptemberben. Adott ugyanis egy erősödő ellenzéki tömörülés, egy erejéből és befolyásából sokat vesztő, ám még mindig meghatározó többséggel rendelkező kormánypárt, és persze ott vannak még olyan politikai szereplők, melyek a túlélésükért küzdenek a két meghatározó tömb vetélkedésének árnyékában. Ha a folyamatok dinamikáját nézzük, nem sok jót jósolhatunk ezeknek a kis, ellenzéki pártoknak, de nem áll jól a szénája a Fidesznek sem, és a Tisza Párt sem bízhatja el magát.
Fotó: 24.hu
Magyar Péter röffentette be az őszi politikai szezont, aminek erős üzenete van a kormánypárt számára. A Tisza Párt ugyanis idén tavasszal átvette a kezdeményezést a Fidesz-KDNP-től, így a kormány jobbára csak reflektál az új ellenzéki párt akcióira. Magyar most is meglehetősen keményen indított, hiszen a Völner-Schadl ügyben az ügyészség határozata ellen Magyar Péter felülbírálati indítványt nyújt be, valamint feljelentést tesz a kórházi klímák kötelező fertőtlenítésének elmulasztása, illetőleg a klímaberendezések karbantartásának, cseréjének elmaradása miatt. Újabb korrupciós ügyet lengetett be a szerinte jóval piaci áron vásárolt kormányzati ingatlanok miatt, illetve beindítja a „digitális gyóntatószéket”, ami a bűnbánó fideszesek számára nyújt lehetőséget, hogy könnyítsenek a lelkiismeretükön, és lássák el mutyikról, visszaélésekről szóló információkkal a Tisza Pártot.
Magyar Péter láthatóan szeretné fenntartani, és ha lehet erősíteni azt a lendületet, ami az önkormányzati és uniós választások előtti kampányban jellemezte mozgalmát. A célja egyértelmű: olyan közelségbe kerülni a Fideszhez a közvélemény-kutatásokban, hogy Orbán Viktor a tarkóján érezze a lihegését. A miniszterelnök egyelőre még vagy nem tud, vagy nem akar foglalkozni a pártját sújtó, nehézségekkel. Jelenleg éppen világpolitikai stratégiáját népszerűsíti idehaza és külhonban, aminek az egyik sarokpontja az, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Összességében elmondható, hogy Orbán politikájában meghatározó lett az ideológia, és szinte teljesen elsorvadt a gyakorlat.
A miniszter csak arról feledkezik meg, hogy a kormánypárti sajtó segítségével igyekeztek a víz alá nyomni az akkor felszínre került erkölcsi, morális problémákat, így egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy a társadalomnak nem sikerült feldolgoznia ezt a fontos kérdést.
A magyar polgárokat sokkal jobban érdekli a világpolitikánál az, hogy miért kell trópusi forróságban műteniük az orvosoknak, miért nincs elegendő tanár az iskolákban, és, hogy ki a felelős azért, hogy a közösségi közlekedés látványosan összeomlott az utóbbi hónapokban? A kormány kommunikációja nem igazán tud elfogadható magyarázatokat adni az anomáliákra, így nem véletlen, hogy Magyar Péter is ezeken a területeken támad. Más ellenzéki pártok számára adott lenne a lehetőség, hogy a kormány tevékenységének gyenge pontjaira összpontosítsanak, ám nem tudnak igazán átütő erejű kampányokat indítani, ami előrevetíti azt a tendenciát, hogy a Fidesz kritikusai közül egyre többen pártolnak majd át a Tisza Párthoz.
Mivel a Fidesz jobbára defenzívában van tavasz óta, létfontosságú lenne számára, hogy újra a kormánypárt határozza meg a közbeszéd témáit. Egyelőre azonban a kormányfő sem tud a régi szlogenek ismételgetésén kívül semmit bedobni. Tusványosi beszéde egy összeesküvés-elméletekből összetákolt világpolitikai vízió volt, amiből még az elkötelezett kormánypárti szavazók se értettek sokat. Lehet riogatni a migránsokkal, a transzneműekkel, fel lehet magasztalni a putyini rendszert, de a magyar valóságban mozogva a polgárok többsége nem elméletre, hanem gyakorlati lépésekre vágyik. Körülbástyázhatjuk magunkat, hogy ne szivárogjanak be nyugati eszmék az országba, és példaként lehet állítani a kínai vagy az orosz autokráciákat, ám a hétköznapi problémákra ezek az iránymutatások nem jelentenek gyógyírt.
A Fidesz mindig is híve volt a szimbólumokon keresztül folytatott politizálásnak, ám vannak olyan időszakok, amikor ez már kevés az üdvösséghez. A június 9-i választás végeredménye rávilágított arra, hogy a kormánypárt jelentős teret veszített a hazai politikai porondon. A helyzet lehetett volna súlyosabb is, ha a Tisza Pártnak lett volna ideje arra, hogy megszervezze magát a nagyvárosokban és a kisebb településeken. Ez persze rosszul érintette volna az úgynevezett hagyományos ellenzéket is, amely így legalább meg tudta tartani pozícióit az önkormányzatokban. Erre már nem volt képes az uniós választáson, ahol Magyar Péter pártja elhappolta előlük az ellenzéki szavazatok jelentős részét. A Fidesz is veszített a Tisza Párt színre lépésével, ám a kormánypárt az Európai Parlamentbe továbbra is a legtöbb képviselőt volt képes delegálni a magyar pártok közül.
A Fidesz válságát kezdik már nyíltan elismerni a párt egyes prominensei, így többek között Lázár János is megkongatta a vészharangot. Az építési és közlekedési miniszter szerint különösen az okoz fejtörést a párt felső vezetésében, hogy a fiatalokat nem tudják megszólítani, pedig csak a generációváltás tarthatja domináns szerepben a kormánypártot. Lázár szerint nem sikerült megfelelő választ adni az úgynevezett kegyelmi botrányra, így az akkor elindult eróziós folyamat most is érezteti hatását. A miniszter csak arról feledkezik meg, hogy a kormánypárti sajtó segítségével igyekeztek a víz alá nyomni az akkor felszínre került erkölcsi, morális problémákat, így egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy a társadalomnak nem sikerült feldolgoznia ezt a fontos kérdést.
Fotó: hirhugo.hu
Arra nyilván kevesen számítanak, hogy a kegyelmi ügyet újra előveszi a kormány annak érdekében, hogy végre mindenki megtudja, kik is a valódi felelősök azért, hogy Novák Katalin kegyelmet adott K. Endrének. Valószínűleg Balog Zoltán sem lép hátrébb, elismerve ezzel a valódi felelősségét, így tovább fog folyni a maszatolás. Nagyobb baj azonban, hogy a gazdaság problémáiról, az oktatás és az egészségügy válságáról és a korrupció további burjánzásáról sem indít társadalmi párbeszédet a kormány, ezzel kiváló témákat szolgáltat az ellenzéknek, különösen a Tisza Pártnak. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha csak kicsit hazudsz a feleségednek a félrelépésedről, akkor hetekig fog lovagolni a témán, de ha mindent bevallasz egyszerre, másnapra vagy elváltok, vagy élitek tovább az életeteket, mintha mi sem történt volna.”
