Játsszunk el a gondolattal, hogy Orbán Viktor egyszer az életben nem azt mondja, amit a hívei várnak tőle, hogy nem akarja ellenségkereséssel összerántani a táborát, hogy elkapja egy őszinteségi roham, és kimondja, amit önmagáról, a pártjáról, és rólunk, megfáradt, hülyének nézett választópolgárokról gondol. Íme, ilyen lenne a miniszterelnök ünnepi beszéde, ha beszippantaná az igazmondás örvénye. Csak önöknek, csak most, csak a Szegedi Kattintóstól:
Fotó: mno.hu
Jó napot kívánok, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársak! Magyarok szerte a világban!
Azt szokták mondani, bennünket magyarokat az különböztet meg a világ többi népétől, hogy sokkal jobban ragaszkodunk az értékeinkhez, mint bármelyik más nemzet polgárai. Kossuth és Rákóczi népe mindig meg volt győződve arról, hogy különlegesebb másoknál, hogy soha nem kívánta a másét, hogy mindig ellene követtek el agressziót, ő soha nem bántott senkit. Nos, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, napjaink eseményei fényesen bizonyítják ennek semmi valóságalapja sincs. A magyarok semmiben sem különböznek másoktól, ugyanúgy kívánják mások tulajdonát, mint bármelyik nép a nagyvilágban, és előszeretettel szeretünk sallereket, tockosokat és kokikat osztogatni másoknak. Az a legendás szabadságszeretetünk pedig - melyre oly büszkék szoktunk lenni - az utóbbi öt évben fordult önmaga paródiájába azáltal, hogy önök Tisztelt Hölgyeim és Uraim újra és újra megválasztanak bennünket, akik a szabadságnak minden apró kis szilánkját elszipkázzuk önök elől.
Mivel is bizonyíthatnánk ezt jobban, minthogy jelentősen csökkentettük az állampolgári- és munkavállalói jogaikat, olyan Alaptörvényt nyomtunk le a torkukon, amely nem csak rossz, de betarthatatlan is, ráadásul akkor változtatunk rajta, amikor csak kedvünk tartja. Mi lenne legékesebb bizonyíték arra, hogy a szabadságról önök Tisztelt Hölgyeim és Uraim önként és dalolva lemondtak, hogy tétlenül nézik, amint én és a barátaim kedvünkre osztogatjuk egymásnak a gyűlölt Európai Unió támogatásait. Arra sem horkantak fel, hogy a gyerekeik iskoláit államosítottuk, és olyan központosított oktatást valósítunk meg, melyből olyan diákok jönnek ki, akik azt sem tudják, mik a jogaik. Nem szóltak akkor sem, amikor fizetőssé tettük a felsőoktatást, pedig korábban ez ellen szerveztünk népszavazást, amit persze most nem engedünk meg önöknek. Tétlenül nézik, amint magyar fiatalok százezrei tűnnek el a nyugati országok munkavállalói piacán, ezzel vállalják, hogy sem unokájuk, sem nyugdíjuk nem lesz idős korukra.
Fotó: mno.hu
Önök jöttek ide a szabadságot, a forradalom eszméjét ünnepelni? Szótlanul tűrik, ahogy elvesszük az egyetemek autonómiáját, ahogy csődbe vittünk a kisebb bankokat, lenyúltuk a takarékszövetkezeteket és a nemzeti légitársaságot eltüntettük a süllyesztőben, mintha soha nem lett volna. Nem veszik észre, hogy egy csirketolvaj banda alaposságával fosztjuk ki a baromfiudvarukat, és ha véletlenül rajtakapnak bennünket, akkor azt mondjuk, hogy nem mi vittük el a baromfit, hanem a szocialisták, akik előttünk jártak ott. És ezt önök elhiszik, ahogy azt is, hogy az egészségügyet úgy tesszük rendbe, hogy pénzt vonunk ki belőle. Asszisztálnak ahhoz is, ahogy a semmiből előtűnő rokonok, haverok, ismerősök osztozkodnak a trafikokon, földeken, zsíros állami megrendeléseken. Még akkor sem kapják fel a fejüket, amikor az egyik leggazdagabb haverom azzal vádol meg, hogy leépítem a demokráciát, és a világ egyik leggátlástalanabb agresszorával üzletelek. Nem sikítanak, amikor titkosítjuk annak a beruházásnak a részleteit, mely évtizedekre meghatározza az életüket, melynek költségeit önök és a gyerekeik, de talán még az unokáik is fizetni fogják. Csodálkoznak, hogy vérszemet kaptunk, és csak akkor léptünk egy kicsit hátra, amikor az internetjüket is meg akartuk adóztatni? Nekünk meg sem kottyant, hogy elvesztettünk egy időközi választást, hiszen a kétharmad csak bokréta volt a kalapunkon, a kalap továbbra is a fejünkön lesz, önök meg Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Keményen Dolgozó Kisemberek, továbbra is azt fogják csinálni, amit mi akarunk.
Mert mit is várhatnánk attól a néptől, amelyik tétlenül nézi, hogy a jogaikért küzdő civileket megalázzák, akik nem tudják elérni, hogy a korrupció gyanújába keveredett adóhivatali vezetők távozzanak posztjukról, hogy az urizáló politikusok bocsánatot kérjenek, amikor hazugságon érik őket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, önök voltak azok, akik a hatalomra segítettek bennünket azok után, hogy szinte mindent elvettünk maguktól, és cserébe csak egy kis rezsicsökkentést nyújtottunk, aminek az árát persze sokszorosan beszedtük önöktől. Miért várnak tőlünk tisztességes politizálást, ha önök mondták ki az ítéletet önnön magukról? Mi nem éltünk a hatalmunkkal, hanem visszaéltünk vele, és jól tettük, hiszen továbbra is itt tátják a szájukat, és azt várják tőlem, hogy kommunistázzak, szidjam az Európai Uniót, az Egyesült Államokat, küldjem a francba a multikat, és fényezzem az oroszokat. Ha önöknek ennyi is elég, hát megkapják majd máskor, talán október 23-án, de most március idusán nézzenek szembe önmagukkal és a nagy szabadságimádatukkal Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De addig is, Hajrá magyarok, tiszteletet az őszinteségnek!
