Különösebb hírverés nélkül zajlott le a Fidelitas XIV. tisztújító kongresszusa Székesfehérváron, melyen újraválasztották a Fidesz ötödik hadoszlopának számító szervezet élére Böröcz Lászlót. Az MTI rövid és érzelmektől mentes beszámolójából kiderült az is, hogy az anyapártot két régi motoros, (illetve helikopteres) Kósa Lajos és Rogán Antal képviselte. Ha ironikusak akarnánk lenni (és miért ne lennénk azok) akkor azt mondanánk, megfelelő embereket a megfelelő helyre kell küldeni.
Fotó: 24.hu
Az persze kimaradt az állami hírügynökség beszámolójából, hogy Rogán ismét el akart sunnyogni az ellenségesnek tartott Hír TV riportere elől, aztán, amikor már nem volt menekvés, simicskázott egy sort, azzal továbbrobogott. Kósa Lajos ennél sokkal készségesebb volt, és valljuk be, jóval szórakoztatóbb is, mint a propagandaminiszter. Először felajánlotta fiatal elvbarátainak, hogy segít nekik a kommunikáció terén, majd hozzátette, hogy a gyorstalpalót egy fröccs vagy sör mellett képzelte megtartani.
Elég mulatságos, amikor Kósa Lajos kínálja fel tudását a politikai kommunikációban valóban korrepetálásra szoruló kormánypárti ifjúságnak. Az olykor szövegértési problémákkal küzdő, és retorikai bakik sorát vétő alelnöktől főként azt tanulhatja meg a szűknadrágos fiatalság, miként kell elfelejteni másnapra az előző napi mélyrepülést. Kósa valószínűleg azzal védekezik a fémkupakok kimondása keltette kihívások ellen, hogy soha nem nézi vissza a szerepléseit a televíziós csatornákon, videómegosztókon, internetes portálokon. Pedig tanulságos lenne!
Fotó: vagy.hu
Néha az az ember érzése, hogy a Fidesz azzal akarja demonstrálni a fölényét a magyar politikai életben, hogy megmutatja: a népszerűségét egy Kósa Lajos vagy egy Németh Szilárd gyalázatos közszereplései sem képesek megtörni. Mintha semmilyen kommunikációs mélyrepülés se tudná az Orbán-kormány egyeduralmát megingatni, pedig egyre lejjebb dolgozza magát a párt ezen a területen. És ahogy elnézzük a Fidelitas felhozatalát, akkor a béka popsija még igen messze van még Kósa Lajostól is.
A kormánypárt fiatal aktivistái ugyanis annyira bénák, hogy még Kövér László is kitiltott néhányat közülük a Parlamentből. A kormánypárti aktivistáknak azzal sikerült a szintén kormánypárti Kövér haragját kivívni, hogy Simicska Lajost ábrázoló, "Ez is az enyém" feliratú matricákat ragasztottak a Jobbik irodaajtajaira a Képviselői Irodaházban. Korábban ők kapták ugyanis a feladatot az anyapárttól, hogy vezényeljék le az ellenkampányt a Jobbik „lopós plakátjaira” reagálva. Az elég didaktikusra sikerült plakátok előtt tartott sajtótájékoztatókon aztán rendesen beégtek a fiatal narancsosok, mert szinte egyetlen épkézláb választ nem tudtak adni az újságírók kérdéseire.
A Fidelitas már önmagában is egy nagyra nőtt ellentmondás, hiszen az ellen a Simicska Lajos ellen kampányolnak, aki nélkül a Fidesz talán a parlamenti pártok sorában sem lenne, ugyanakkor a milliárdosok orrára akarnak koppintani, holott a Fidesz oligarcháinál gazdagabbak aligha léteznek széles e hazában. Ők persze Soros Györgyre és Simicska Lajosra élezték ki a kampányt, akik történetesen valaha olyan politikusokat támogattak, mint Orbán Viktor, Kovács Zoltán, vagy Áder János. Az ifjú aktivisták láthatóan keveset értenek a körülöttük zajló eseményekből, inkább megbízható robotként szajkózzák a „nagyok” közhelyes szólamait. Mindezt persze a Fidesztől kapott 100 millió forintból, ami még egy illiberális államban is közpénznek számít.
Fotó: hvg.hu
Távol álljon tőlünk, hogy aggódjunk a Fidesz jövőjéért, ám az ifjúsági tagozat mostani besülése jelzi, hogy nem pusztán az értelmiségi holdudvar tűnt el a semmibe, de az utánpótlásképzéssel is komoly gondok vannak. Ezek a fiatalok ugyanis nemcsak felkészületlenek, de azt gondolják, hogy elég a főnökeik badarságait szajkózniuk, és máris valamelyik minisztérium államtitkári székében találják magukat. Az anyapárt azt gondolta, hogy az utcára vezényli őket az ellenzéki tüntetéseken aktív fiatalok ellensúlyozására, de ez a fegyver fordítva sült el. Jobb lett volna őket inkább eltitkolni, mint bedobni a mély vízbe, ahol láthatóan levegő után kapkodnak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Olyan gyorsan soha ne akarj lőni, hogy előbb ne legyen időd megnézni, melyik végén fogod a puskát.”
