Úgy hiányzott a Fidesznek Simicska Lajos hadüzenete, mint üveges tótnak a hanyattesés. A kormánypárt éppen azon igyekezett november óta, hogy kikászálódjon a pofonok völgyéből, ám a dezertáló nagyvállalkozó most még lejjebb lökte Orbán Viktort és csapatát. Eddig nem panaszkodhatott a Fidesz a szerencséjére, de ezúttal nem csak a szerencse pártolt el tőle, de fő gazdasági hátterét jelentő oligarchája is. Vendégszerzőnk, Szénavári Kristóf politikai elemző szerint ugyanis egy médiabirodalmat nem lehet lecserélni egyik napról a másikra.

Fotó: Hír24.hu

Nem csoda, hogy a kormánypárt kommunikációjának fő elemeivé vált Simicska Lajos éles kijelentéseinek tompítása, fontosságának relativizálása, illetve emlékének lassú, szisztematikus kitörlése a párt történetéből. A nagy hatalmú oligarcha nevét ki sem szabad kimondani a Fidesz nevében nyilatkozóknak, sőt, fontosabb cégeit, sajtóorgánumait sem ildomos megneveznie senkinek, aki remél valamit Orbán Viktortól. Legszívesebben Simicska Lajost is titkosítanák legalább 30 évre, de ez nem Paks II, a magyar atom nyilvánosan hasad tovább, ha tetszik, ha nem. Odáig jutottunk, hogy a defenzívába vonult miniszterelnök helyett fő ideológusai mondják ki Orbán Viktor véleményét a kialakult helyzetről. G. Fodor Gábor kormányközeli politikai elemző lényegében Orbán Viktor magyar hangjaként magyarázza, hogy a dühöngő bika lassan megbékél sorsával, aztán minden szépen megy tovább, ahogy egy kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt esetében lenni szokott.

A dolog viszont nem ilyen egyszerű. Hogy a Fidesz leginkább beavatott vezérei zavart éreznek a levegőben, mi sem bizonyítja jobban, hogy néhányan nem voltak hajlandók egyértelműen elhatárolódni a félnapos ámokfutása után már politikai hullának kikiáltott Simicskától. Szerető Szabolcs például első felindultságában felmondott a Magyar Hírlapnál, aztán arra hivatkozva, hogy félrevezették, mégis visszaült a napilap főszerkesztő-helyettesi székébe. Borókai Gábor, az első Orbán kormány szóvivője sem állt ki olyan egyértelműen Orbán mellett, ahogy azt a kormányfő valószínűleg várta volna tőle. A jobboldali sajtó kritikusabb fele megérezte a lehetőséget, hogy lekaparja magáról a lakájmédia billogját, ugyanakkor lehetőséget adhatnak azoknak a kormánypárti politikusoknak is kritikájuk kifejtésére, akik eddig csak magukban dünnyögtek a frakcióüléseken.

Hogy nem olyan könnyű leszámolni Simicska Lajossal, azt az is jelzi, hogy a Fidesz erejét eddig biztosító megbonthatatlannak tűnő egység most jól láthatóan az alapjainál rendült meg. A gazdasági hátországot biztosító Simicska és a politikai hatalmat gyakorló Orbán olyan szimbiózisban tevékenykedett az utóbbi huszonöt évben, amely nem számolható fel egyik napról a másikra. Ki lehet törölni az oligarchát az egyetemi évkönyvekből, el lehet tüntetni a közös fotókról, le lehet tagadni, hogy nélküle nem tudott volna visszakapaszkodni a Fidesz a 2002-es vereség és a 2006-os újabb fiaskó után, de attól még abba a mindent átszövő politikai, gazdasági hálóba gabalyodnak Orbán hívei, amely eddig alattuk feszült, hogy ne eshessenek túl mélyre, ha újra föléjük kerekedik a baloldal.

Nagyon úgy tűnik, hogy ennek a bonyolult a szövetnek a szálait maga Simicska Lajos fogja kibogozni mindannyiunk számára. Jól tudja a Fidesz vezérkara, hogy az oligarcha egy két lábon járó atombomba, ezért nem mernek majd hozzányúlni. Egy atombombába ugyanis nem ildomos belerúgni, kővel dobálni vagy egyszerűen arrébb vinni. Úgy próbálnak viselkedni, mintha nem lenne beélesítve ez a veszélyes fegyver, pedig tudják, hogy bármikor működésbe léphet.

   Fotó: Index.hu

Ezt a fegyvert úgy hívják, hogy jobboldali médiabirodalom, melynek működését jól ismerik a Fidesz vezetői, és lényegét a következőképpen lehet leírni: Ha a Magyar Hírlap megírt valami zaftos dolgot az ellenzékről vagy ellenségesnek titulált civil szervezetről (melyet nagy valószínűséggel Polt Péter ügyészsége szivárogtatott ki a szerkesztőségnek), akkor a napilapra hivatkozva ezt az ügyet erősítette fel a Hír TV és a Lánchíd Rádió is. Ebbe a hisztériába csatlakozott be a közszolgálatinak csúfolt állami média is, így abból is sikerült világraszóló szenzációt csinálni, ha mondjuk egy szocialista politikus csúnyán nézett a szomszéd gyerekére. A Simicska-birodalom médiacégei ügyesen összejátszva egymással és a közmédiával olyan hihetetlen kommunikációs fölényt tudtak kialakítani a 2010-es választások után, melyet képtelen volt ellensúlyozni a forráshiánnyal küszködő és a jobboldalhoz képest parányi médiafelülettel rendelkező ellenzék.

Ez a rendszer bomlik most meg azzal, hogy Simicska az ágyúit most saját tábora ellen fordította. Még nem lőnek ezek a fegyverek, kivárnak, de a Fidesz tudja, hogy nagyon hatékony arzenál szegeződik rájuk. A közszolgálati televízió hiába indítja el a hírcsatornáját, hiába próbálja pótolni a kieső Simicska-cégeket, ha megjelenik egy mérsékeltebb, kritikusabb hang a jobboldalon, az nagyon aláássa az állami tévé kormánybarát papagájkommandójának hitelességét. Valószínűleg a sértett oligarcha még csak belengette ezt a lehetőséget, de a kormányzati kommunikációs agytröszt már azon dolgozik, hogyan váltsák ki gyorsan és hatékonyan a Simicska kezében lévő sajtótermékeket. A Magyar Televízió szánalmas nézettségi mutatói nem ígérnek túl sok jót számukra, a Széles Gábor által birtokolt Echo TV és Magyar Hírlap pedig inkább csak a szélsőségeseket szólítja meg a jobboldalon. Nincs az a Habony Árpád, aki képes összekovácsolni egy olyan jól működő és hatékony médiabirodalmat néhány hét alatt, mint amilyet Simicskának is évekig tartott a 2000-es évek elején.

Szóval, versenyfutás zajlik a jobboldalon, ki tud rövidebb idő alatt ütőképesebb csapatot mozgósítani, és ez a versengés ami akár Simicska bukásával is végződhet, de az tény, hogy amikor egy párt ilyen látványosan a belső ügyeivel van elfoglalva, kevés energiája jut a külső veszélyek elhárítására. Erről sokat tudna mesélni a most lesajnált baloldal, de ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a kormánypárt belső harcaiból eddig a Jobbik profitált leginkább. Nekik azonban még nincs igazán meghatározó médiafelületük, és valószínűleg azon ügyködnek, hogy ez ne maradjon így. Izgalmas napoknak nézünk elébe, hiszen a magyar médiaviszonyok alakulásából sok mindent megtudunk majd a Fidesz táborát eddig összetartó érdekviszonyokról, és arról, miként tudják kihasználni az ellenzéki erők a kormányzópárt egyre látványosabb belső válságát.

Szénavári Kristóf