Megint ízelítőt kaptunk a titkosított magyar kormány sajátos kommunikációs stratégiájából. Miután az Emberi Erőforrás Minisztériumában kiadták az ukázt: nem szabad használni a stadion és a szegény szavakat, az egész Orbán-rendszer szimbólumává vált az a görcsös igyekezet, hogy átlátszó trükkökkel fedjék el a borús magyar valóságot. Lehet persze a vasmacskát vascicának hívni, de nem biztos, hogy mindenki érteni fogja, hogy miként kapcsolódik ez a szó a hajózáshoz.
Fotó: indafotó.hu
Biztos sokan ismerik azt a viccet, amikor egy tévéstáb portréfilmet forgat Jóska bácsiról, a híres juhászról. Amikor a riporter megkéri, mesélje el egy napját, Jóska bácsi elkezdi a mondandóját: Hajnalban kelek, indulásként bedobok egy felest, utána megreggelizek, majd legurul egy újabb feles. Kihajtom a nyájat, és miközben őrzöm az állatokat, megiszok néhány pohár bort... Jóska bácsi!- szakítja félbe a riporter – ezt a műsort gyerekek is nézni fogják, nem beszélhet benne alkoholról. Amikor azt akarja mondani, hogy iszik, mindig mondja, hogy olvas. Rendben! - mondja a juhász – Reggel, amikor felkelek elkezdek olvasni, aztán reggeli után is átfutok néhány oldalt, majd kihajtom a jószágot, és a réten is kiolvasok néhány könyvet, miközben őrzöm a juhokat. Munka után elmegyek a könyvtárba, ott a barátaimmal még olvasgatunk egy kicsit, aztán átmegyünk egy haverhoz, akinek otthon nyomdája is van...
Körülbelül így fest a kormány próbálkozása, hogy átírja a valóságot. Természetesen a leleményes magyarok azonnal ironizálni kezdtek azon, hogy mostantól a Szegény Dzsoni és Árnika című Lázár Ervin mesét is Rászorult Dzsoni és Árnikának kell hívni ezután, ami persze szíven üthette a miniszterelnököt, mert a könyvből készült filmben ő maga is szerepelt statisztaként. Lehet a szavakkal játszadozni, de attól, hogy valakit repedt sarkúnak hívunk, az attól még az még kurva, ha valakit mezőgazdasági kisvállalkozónak nevezünk attól az még paraszt, ha valaki befolyással üzérkedik, az attól még korrupt. Olykor maguk az érintettek sem szeretik, ha új neveket aggatnak rájuk, a tanyasiak például nem is értik, ha izolált környezetben élőnek nevezzük őket. De ha a kormány ki akar alakítani egy alternatív nyelvezetet, csak rajta, adunk mi is néhány tippet, hogyan szabaduljanak meg a kellemetlen emlékeket keltő kifejezésektől. Ha azonban a kormány átvenne tőlünk néhány ötletet, szerzői jogdíjat kérünk, nem is keveset. Íme a mi ötleteink:
Korrupció. Mivel az utóbbi hónapokban jó pár politikus és kormányhoz közel álló gazdasági szereplő térdig gázolt a korrupciógyanús ügyekben, felmerülhet az igény arra, hogy kiirtsuk a szóhasználatunkból ezt az igen rossz mellékzöngével rendelkező kifejezést. Javaslatunk szerint a komor korrupció szót felválthatnák a jóval üdítőbb „gazdasági csínytevés” vagy a „pénzügyi ejnye-bejnye” esetleg a „közpénzekkel huncutkodás” szóösszetételek.
Közgép. A nem is olyan rég még kormányközelinek számító cég a tulajdonos Simicska Lajos lázadását követően nemkívánatos lett a fideszes szóhasználatban. Most, hogy már nem pumpálják az építőiparban meghatározó szerepet betöltő vállalkozásba az állami milliárdokat, valahogy ki kéne kerülni a cég nevének emlegetését, hiszen arról lépten-nyomon Simicska Lajos Lőricze-díjas oligarcha jut az eszünkbe. Javaslatunk, hogy Közgép helyett mostantól nevezzék „Magángépnek”, ami jelezné, hogy innentől már nem a közpénzeket öntik belé, hanem a magánpénzeket. Ha valaki a légi közlekedésre asszociálna, annak jusson eszébe Simicska Lajos sorsa: Ha nem szolgálod elég alázattal a főnöködet, akkor repülni fogsz!
Államadósság. Miután a kormány látványosan elbukta az államadósság elleni harcot, ez a szó már nemkívánatos a fideszes szótárakban. A sok trükközés ellenére sem akar csökkenni ez a fránya mutató, így jobb, ha nem is beszélünk róla. Ha azonban mégis elkerülhetetlenné válik az állam tartozásáról beszélni, akkor használjuk a „Magyarországra kihelyezett külföldi tőke” szóösszetételt, ami azt sugallja, hogy érdemes befektetni hazánkban. Persze van belső államadósság is, hiszen mi is vásárolhatunk államkötvényeket, amit egyszerűen hívjunk „békekölcsönnek”, ami az 50-es évek elején már jól bejáratott szóhasználat volt.
vereb-dudas.blogspot.com
Vagyongyarapodás. Egyre több kormánypárti politikus és tanácsadó keveredik abba a gyanúba, hogy a legális jövedelmükön felül is csurran-cseppen valami a kasszájukba. Ennek látványos jele, hogy festményeket vásárolnak egymásnak, több tízmilliós házakat és szőlőbirtokokat vesznek a feleségeiknek és a gyerekeiknek, milliós órákat és táskákat hordanak, és napról napra nő az ingatlanjaik alapterülete. Az ellenzék persze rákapott a vagyongyarapodás szóra, mint éhes kecske a radioaktív káposztára, ezért egyre kínosabb ennek a szónak a megléte a magyar nyelvben. Mivel túlzás lenne, hogy a rezsicsökkentés mintájára vagyoncsökkentésről beszéljünk, ezért inkább a „vagyonrealizálás” kifejezést használnánk. Elég semmitmondó ahhoz, hogy nem lehessen belekötni, másrészt viszont jelzi, hogy Magyarországon mindenki realizálhatja a hasznát, ha van hozzá egy kis tehetsége, és elég közel áll a kormányhoz.
Holland-magyar 8-1. Egy stadionépítési lázban égő ország számára ez a másfél évvel ezelőtt elszenvedett fiaskó egyszerűen elfogadhatatlan és feldolgozhatatlan. Erre az amszterdami éjszakára egyszerűen nem szabad emlékeznie egy igaz magyar hazafinak. Ha mégis elkerülhetetlennek tűnik, hogy megemlítsük a mondandónkban ezt a szégyenletes eseményt, akkor javasoljuk a „fapapucs” kódot használni. Ez emlékeztet bennünket a hollandok papucsára, ugyanakkor el is bagatellizáljuk az esemény jelentőségét. Ilyen alapon egyébként a mohácsi csatát hívhatnánk egyszerűen „busójárásnak”, a muhi csatát pedig „tatárbifszteknek”.
Frédi és Béni
