Bréking: A Fidesz elérte a magyar politikai vicc újjászületését, amihez azért elég rendesen kellett kalapálnia a népet az utóbbi öt évben. Lassan olyan jellegű vicckultúra kezd kialakulni hazánkban, mint amilyen a Rákosi- vagy a Kádár-korszakban volt jellemző. A nép egyszerű gyermekei nem kímélik sem a legfőbb pártvezetőt, sem a hatalmon lévő pártot. Íme egy kis válogatás a teljesség igénye nélkül.

Kép: NÉGYmadár 

Vicceiben él a nemzet. Olyan országokra jellemző a politikai vicc burjánzása, ahol az emberek még nem félnek annyira az államhatalomtól, hogy ne mernék egymást felvidítani a piacon, utcán, kávéházban egy-egy ütős poénnal. A rendszerváltást követő húsz évben majdnem kihalt a magyar politikai vicc, ami annak a jele, hogy a problémák ellenére nem táplált olyan ellenszenvet a nép a politikai elittel szemben, mint most. A passzív ellenállás ilyen megnyilvánulása ellen sem a cenzúra, sem a megfélemlítés, sem a tiltás nem megfelelő eszköz, így szájról szájra terjednek az olyan viccek, mint például az alábbi:

1. Orbán vigyáz a demokráciánkra, Kövér a parlamentarizmusunkra, Schmitt az anyanyelvünkre, Pintér a törvényességünkre, Stumpf az alkotmányosságunkra, Polt a jogainkra, Szijjártó a külügyünkre, Matolcsy a pénzünkre, Selmeczi a nyugdíjainkra... a kecske pedig a káposztánkra. Ugyan mi bajunk lehetne már?

Az „unokák nélküli ország” egyik szomorú igazsága elevenedik meg a következő poénban:

2. Csomagol a hosszú külföldi munkára induló magyar, egy barátja segít neki a pakolásban. Az egyik bőröndben meglát egy Orbán-képet, rá is förmed a barátjára: - Ez meg mit keres itt? - Ha honvágyam lenne, elég ránéznem...

Schmitt Pál már régen lemondott a köztársasági elnöki posztjáról, ám a nemzet sportolóját azóta is előszeretettel „froclizzák” a viccfaragók:

3. A Nemzet Golyóstollának szeretettel: Ne gondolkodj! Ha gondolkodtál, ne mondd el! Ha elmondtad, ne írd le! Ha leírtad, ne írd alá! Ha aláírtad, ne csodálkozz...

Kép: NÉGYmadár

Természetesen Paks II is megkapja a magáét:

4. Az orbáni Magyarországon: A növényektől türelmet, az állatoktól emberséget tanulhatunk. "Ha a pofázásra generátort lehetne kötni, a Fidesz egymaga kiválthatná a paksi atomerőművet"

A sanyarú szociális helyzet ihlette az alábbi gyöngyszemet:

5. 2012-ben Magyarországon: - Mi volt régebben, tojás vagy tyúk? - Régebben minden volt: tojás is, tyúk is!

Egy kissé durva poén a miniszterelnökről:

6. Orbán látogatást tesz a Vatikánban. Ahogy találkozik a pápával, az kezet csókol neki. A körülötte levő bíborosok ezen teljesen felháborodnak: - Na de Szentatyám, ez azért túlzás...! Mire a pápa: - Ti csak ne szóljatok... ez az ember olyan, mint Jézus Krisztus! A bíborosok megrökönyödve kérdezik: - Hogyhogy? Erre a pápa: Istállóban született, barmok között él, akik imádják, és százezrek várják a mennybemenetelét...

Egy klasszikus öreg nénis, galambos, szaros vicc, amely elküldi az egész politikai elitet gyufáért:

7. Két öreg néni eteti a galambokat. Így szól az egyik: - Ezek a galambok, olyanok, mint a politikusok. - Miért?- kérdi a másik. - Mert amíg lent vannak a földön, addig a kezünkből esznek, aztán ahogy felkerülnek csak szarnak a fejünkre.

Kép: NÉGYmadár

A közmunka is komoly ihletet adott a viccszerzőknek:

8. A közmunkaprogram keretében, a munkanélküli állatok tornapályát építenek az erdőben. A nyuszi talicskázza a sódert, a róka vizet hord, a farkas keveri a betont, a medve döngöli az alapot, a sün támasztja a zsalufákat, amiket a bagoly szögez össze. Egyedül a ló lustálkodik egész nap egy fa alatt. Az állatok felháborodva reklamálnak: - Ide figyelj, te ló! Ez mindnyájunk közös ügye, te miért lustálkodsz? Te miért nem veszel részt a munkánkban? Mire a ló: Amit ti ezért kaptok, az nekem születésem óta itt áll a lábam között.

Egy nagyon rövid, ám ütős vicc:

9. Hogy hívják a kisnyugdíjast a piacon? Szárny és fejvadász.

És végül egy sistergős, ám nagyon belevaló poén:

10. Szeretem a választási kampányokat – mondja egy választópolgár - Ilyenkor tele vannak a kandeláberek Fideszes politikusokkal.

Összegyűjtötte: Frédi és Béni