Nem is olyan régen még azon háborogtunk, hogy a bécsi Mariahilferstrasse egyes boltjainak kirakataiban a következő felirat jelent meg: Magyarok, ne lopjatok! Most visszaadjuk a megaláztatást, igaz nem a derék sógorokon verjük el háromszor, hanem az országunkon keresztül menekülő szíreken, irakiakon és afgánokon. A magyar kormány idegenellenes kampánya ugyanis elért egy olyan szintet, amely nem pusztán pökhendiségével hivalkodik, hanem a rabszolgatartók arroganciáját idézi.

Fotó: nol.hu

Azok a plakátok, melyek most kezdik fertőzni Magyarország köztereit, valamint a magyar polgárok gondolatait nem pusztán ostobák, rosszindulatúak és félrevezetők. A legkifejezőbb jelző rájuk, hogy arrogánsak. Azt sugallják, hogy bárki is vagy, aki az országhatárainkhoz közelítesz, hajolj meg előttünk, add fel minden egyediségedet, sajátos értékedet, kultúrádat, vallásodat, nyelvedet, legyél a mi engedelmes alattvalónk, és akkor kaphatsz egy szelet zsíros kenyeret. Képzeljük el, milyen érzés uralkodna el az Angliába, Németországba vagy Ausztriába igyekvő magyarokon, ha olyan tegeződő, nem magyar nyelven megírt fenyegető és kioktató szövegekkel fogadnák őket, mint amilyen például ez lenne: „Ha Németországba jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!” Olyan leplezetlen felsőbbrendűségi gőg cseng ki ebből a mondatból, mintha egyértelműnek vennénk, hogy hazánk kultúrája minden más népé fölött áll.

Mintha bárki is rárontott volna a kultúránkra, mintha nem tisztelnék a törvényeinket azok, akik eddig abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy magyar állampolgárságot kaptak. Tudjuk, nagy a baj a Fidesz háza táján, de nem úgy lehet a népszerűséget növelni, hogy arrogánsabban ütjük a háború elől menekülőket, mint az Iszlám Állam. Az egész hecckampányból persze egy fontos szereplő hiányzik, amit a plakátok nyelve és stílusa is elárul. Magyarul, tegeződve szólítja meg a járókelőket, vagyis nem a menekülttáborban élő, a nyelvünket nem beszélő néhány száz szerencsétlen az üzenet címzettje, hanem mi, keményen dolgozó kisemberek, akik néha láttunk már néger orvostanhallgatót, vagy palesztin fogorvost. Az igazi baj az, hogy olyan bunkó módon szólítják meg a kormány kampánystratégái saját polgáraikat is, mintha a 10 millió Kunta Kinte országa lennénk.

Csak azt nem írták ki még a plakátokra, hogy ha ide akarsz jönni, akkor pucold ki a cipőnket, és akkor elgondolkodunk, hogy nem küldünk vissza a bombák földjére. A tőlünk kivándorolt 600 ezer gazdasági menekült esete taníthat bennünket szerénységre. Nem kellett nekik elmagyarázni, hogy egy másik országban élnek és dolgoznak, tudták ők, hogyan éljenek Ausztriában, Belgiumban vagy Franciaországban úgy, hogy közben magyarok maradnak. Ha eleve arrogánsan közelítünk a külföldiekhez, akkor ne csodálkozzunk, ha senki sem fog szeretni bennünket Európában. Befelé forduló, önző, kivagyi népként tekintenek majd ránk, és hiába emlegetjük majd a legendás magyar vendégszeretetet, a kutya nem jön ide sem pénzt költeni, sem tanulni.

Fotó: index.hu

A Szegedi Tudományegyetem kancellárja a napokban arról beszélt, hogy szeretné, ha a közeljövőben 400 kínai diák tanulna az intézményben. Ha fizetnek jöhetnek csőstül, akár Kínából, Malajziából vagy Burkina Fasoból is, de aki az életét menti azt fenyegető plakátokkal és pucolásra váró lábbelivel fogadjuk. Olyan viselkedés ez, mint amikor a Fradi szurkolók kemény magja huhog az ellenfél sötét bőrű játékosa láttán, amikor azonban az ő fekete játékosuk lép pályára, tapsolnak, mondván: „Ez a mi négerünk.”

A Fidesz kommunikációs csapata ezúttal nem csak melléfogott, de plakátjaival olyan színben tüntette fel az ország polgárait, mint akik eleve minden újnak ellenállnak, nincs irgalom a lelkükben, és szolgai módon követik kormányuk irányvonalát. Nézzünk magunkba, és döntsük el, hogy ilyenek vagyunk-e, és ha netán mégis igaza van Orbán Viktornak és csapatának, akkor készítsük elő a félcipőinket, mert lesznek olyanok, akik örömmel kisuvickolják azokat egy kis könyöradomány fejében. És miközben fényesítik a lábbelinket a menekültek, eltölt bennünket a jó érzés, hogy vannak nálunk szerencsétlenebb népek is. Nehogy akkor vegyük észre, hogy a skinhead bakancsunkat vettük magunkra...