Hiába cicomázza olykor az adatokat a KSH, még a hivatalos magyar statisztika szerint is tény, hogy az év első felében nagyjából ötödével csökkent a beruházások mértéke. Ennek oka elsősorban az, hogy igen erősen lelassult az EU-s források lehívása, amiről nem az uniós intézmények tehetnek, és nem is az új költségvetési ciklus csikorgós beindulása indokolja a magyar gazdaság leblokkolását. Az igazi bűnös a magyar kormány, amely olyan érzéketlenül nyúlt bele az uniós pénzek kezelésébe, hogy lényegében harakirit követett el a kormányzati ciklus felénél.

Fotó: Szegedi Kattintós

Az idei év második negyedévében, azaz április és június között a beruházások volumene 20,3 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Ez csak egyetlen adat a sok közül, melyek egyértelműen jelzik, a magyar gazdaság igen erősen függ az uniós forrásoktól, a kizárólag állami forrásból finanszírozott beruházások pedig messze nem képesek emelkedő pályán tartani a nemzeti összterméket. Különösen az építőiparban volt igen jelentős (37 százalékos) a visszaesés, ami azért riasztó adat, mert elvileg itt vannak még tartalékok a magyar gazdaságban.

No, de miért is akadoznak az uniós pénzek kifizetései, melyek megolajoznák a magyar gazdaság szekerének rozsdásodó tengelyét? Kevesen emlékeznek már arra a kormányzati döntésre, amikor az uniós támogatási adminisztrációt bonyolító Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget 2013-ban lényegében szétverték, a pályázatok bonyolításban rutint szerzett, a szaktudásukat a gyors és hatékony ügyintézés érdekében maximálisan kihasználó munkatársak tömegét vagy elbocsátották, vagy a jogutód Miniszterelnökségre irányították, ahol azóta is igyekeznek újraosztani a feladatokat.

Az NFÜ legfőbb bűne valószínűleg az volt, hogy még 2006-ban, a Gyurcsány-kormány idején jött létre, és az Orbán-kormány paranoiája szerint tele volt szakértőnek álcázott bolsevikokkal. Ezek a megbízhatatlan hivatalnokok intézték ugyanakkor az uniós pénzek szakszerű lehívását, a pályázatok kiírását és értékelését. Három évvel az NFÜ szétverése után azonban már a kormányhoz közel állók is jól látják, ennél ostobább lépést nehéz lett volna megtenni a legutóbbi országgyűlési választások előtt, ugyanis akkor még ömlött a pénz az előző uniós költségvetési ciklus kifutásának köszönhetően, ám ahhoz, hogy a források ismét gördülékenyen érkezzenek, egy jól működő apparátust kellett volna létrehozni a felszámolt NFÜ helyett.

Ez azonban nem történt meg, így már a pályázatok kiírása is sokat késett, ám most, hogy beérkeztek a különböző pénzügyi forrásokra az igények, nincsenek szakemberek, akik értékeljék ezeket. Ha a hírek igazak, az elmúlt hetekben a nemzetgazdasági minisztérium munkatársainak felajánlották, hogy munkaidőn túl értékeljenek pályázatokat plusz juttatásért, ám az amúgy is túlterhelt apparátusból csak mintegy 40 ember élt a lehetőséggel. Ez nem volt elegendő a minisztérium vezetésének, és néhány nappal később mindenki számára kötelezővé tették a pályázatok értékelését munkaidőn túli házi feladatként.

Fotó: alfahir.hu

Nem akarunk belemenni szakmai kritikákba, mindenki döntse el, mennyire objektív szempontrendszer szerint értékelnek a kizsigerelt minisztériumi dolgozók, ám azt mindenképpen szeretnénk hangsúlyozni, hogy vállalkozások jövője, emberi sorsok múlnak azon, kik részesülnek uniós támogatásokban. Nem mellékesen az ország versenyképessége múlik azon, vajon mikor rendezi a sorait a kormány ezen a területen. Egyszóval, elképzelhető, hogy a szakértelem bolsevista trükk (ahogy annak idején Csurka István fogalmazott), ám nem tud meglenni nélküle egy olyan kormány, amely egyik kezével ostorozza Brüsszelt, a másik kezével pedig bőkezű támogatásokért kuncsorog ugyanott. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne köpj bele abba a kézbe, amely a gyeplőt tartja, mert könnyen leesel a lóról.”