Napjaink közéletéről sokat elárul az a tény, hogy a népszerűségi listákat évek óta uraló kormánypárt potentátjai sem igazán elégedettek a pártjukban és kormányukban uralkodó állapotokkal. Kövér László parlamenti elnök például olyan depresszív nyilatkozatokkal sokkolja magát és a közvéleményt, ami rányomja a bélyegét az amúgy sem mókás hangulatú plenáris ülésekre. De említhetnénk az egykori kultúrvezér Szőcs Géza dohogását is, aki a kormánypártot minden szakmai fenntartás nélkül szolgáló közmédiáról is lesújtó véleményt fogalmazott meg. Azért egy percig se gondoljuk, hogy értünk és hazánkért aggódnak ezek a fontos emberek, sokkal inkább pártjukért és kormányukért, amely annyi szemetet söpört már a szőnyeg alá, hogy lépten-nyomon orra bukunk benne. Azért nem árt vigyázni a bírálatokkal, mert az építő jellegű kritikát könnyen lázadásnak titulálhatják a párt legfőbb urai, és így nem maradhatnak megtorlatlanul.
Fotó: index.hu
1. Ha fideszes vagy, egy percig se bíráld magát a rendszert, csak annak bizonyos elemeit. Ha véletlenül arra célzol, hogy a jogállam van veszélyben Magyarországon, azonnal árulónak, liberálisnak és komcsinak bélyegeznek, ami egyenlő a politikai karriered végével. Bírálatodban kerüld a személyi felelősség kérdését, mert véletlenül olyan kormányzati potentát tyúkszemére taposol, aki védettséget élvez, és akkor finoman szólva is megszívtad. Intézményeket lehet bírálni, de lehetőleg csak nagyon általánosan. Ha például Szőcs Gézához hasonlóan a közmédia leépülésén keseregsz, véletlenül se nevezz meg műsorokat, felelős szerkesztőket, arculati elemeket, hanem csak általánosan értékeld, hogy egy rakás trágya az egész. Ezt még talán elnézik neked, és az érintettek közül senki sem veszi magára a bírálatot, hiszen mindenki azt gondolja majd, a rakás trágyáért nem ő a felelős.
2. Ne gondold, hogy meg tudod nyugtatni a lelkiismeretedet azzal, ha odapiszkálsz a rendszernek. Te is épp olyan bűnös maradsz, mint azok, akik csak mennek, és kiszolgálják a rendszert némán, és nem morognak az orruk alatt sem. Jól kitapintható a magyar sajtóban, hogy ellenzéki újságíróknak már nem kell rohangálniuk a témák után, hanem kormánypárti képviselők, kormányzati tisztségviselők szivárogtatják ki a kompromittáló információkat. Ez annak a jele, hogy még mindig vannak a kormánypárt környékén a lelkiismeretükkel küzdő figurák, aminek mi örülünk, Orbán Viktor viszont nem. Azonban attól még, hogy valaki kiborul a rendszer kíméletlenségét, igazságtalanságát és ellentmondásosságát látva, még nem feledhető a tény, hogy része volt ennek kiépítésében és fenntartásában. A rövidlátóság és a tudatlanság senkit sem ment fel a felelősség alól!
3. Ne hidd, hogy bármi is megváltozik attól, hogy kiborítod a kis bilidet. Nagyon sok bili van, tele kellemetlen szagú ürülékkel, amelyeket senki sem fog kiborítani, így a te kis bilid csak néhány napig érdekli a közvéleményt. Az Orbán-rendszer úgy van kitalálva, hogy a bűn tartja össze a benne lévő embereket, így az a szomorú igazság, hogy a morgolódó figurák akárhányan lesznek is, mindig kisebbségben maradnak. A masszív többség sem gondolja azt, hogy minden marhára rendben lenne a Fidesz háza táján, ám mindig adódik a magyarázat: ez még mindig jobb, mintha visszajönnének a kommunisták.
4. Ha bírálsz, mindig dicsérd is a rendszert, ahogy azt Kövér László vagy Szőcs Géza is tette. Lehet fikázni a szűknadrágos fiatal ficsúrokat, akik épp olyan rezzenéstelen arccal tudnak hazudni, mint lenyúlni, ám mindig tedd hozzá azt, hogy milyen fontos a menekültek elleni harc, mely témában aztán tényleg teljes az összeborulás a párton belül. Szóval, add meg a közös nevezőt, és migránsozzál egy jót a nyilatkozatod elején, aztán meg adj egy jó nagy pofont a kakinak.
Fotó: hungarydoday.hu
5. És utoljára maradt a legfontosabb tanács: Mindig tudd, hogy kiket nem szabad bírálni semmilyen körülmények között! Egy embert soha ne csesztess (gecinek végképp ne nevezd!), mert abból semmiképpen nem tudsz jól kijönni. Ő nem más, mint a miniszterelnök. A többi érinthetetlen mind szorosan hozzá kötődő figurák: Andy Vajna, Habony Árpád és Matolcsy György. Őket csak nagyon ritkán szabad bírálni személyükben, ám az általuk képviselt intézményeket, projekteket, ideológiákat, olykor meg lehet piszkálni. Így például el lehet ítélni olykor a jegybanki alapítványok kétes ügyleteit, ám Matolcsy György személye érinthetetlen, így a neve említése nélkül érdemes csak szóvá tenni, amikor a közpénzek elveszítik közpénz jellegüket. Mert ahogy egy dakota közmondás fogalmaz: „Ha lelövöd a törzsfőnök kedvenc bölényét, legalább nem mondd azt, hogy finom bölénypörköltet csináltál belőle."
