Természetesen nem szabad a teknőst a békával, a körtét a villanykörtével, a professzort a processzorral összehasonlítani, de érdemes némi párhuzamot vonni az úszósportban a közelmúltban lejátszódott események és a magyar politika mozzanatai között. Gyárfás Tamás kirobbanthatatlannak tűnt az elnöki székből, komoly hazai politikai és nemzetközi szakmai támogatottsága ellenére mégis sikerült az úszóknak megszabadulniuk tőle. Orbán Viktor sok szempontból rosszabb, más tekintetben viszont jobb helyzetben van a volt sportszövetségi elnöknél, de az biztos, hogy ilyen éles szituációkban egyik oldal sem válogathat az eszközökben.
Fotó: Hosszú Katinka / Facebook
Vegyük elsőször a hasonlóságokat: A Magyar Úszószövetség és a magyar kormány körül is sokasodtak a botrányok az utóbbi hónapokban, ám mindkét esetben úgy tűnt, hogy olyan ellentmondást nem tűrő, sőt autokratikus vezetőkkel van dolgunk, hogy hatalmukat nem tudja megingatni semmilyen felkavaró esemény. Hasonlóság még, hogy míg az úszószövetség egy olyan nagy feladat előtt áll, ami a vizes vb megrendezése, a magyar kormánypárt is lassan ráfordul a 2018-as választás hajrájára.
Mindkét esetben hatalmas tehát a tét, és lényegében mindkét érintett fél erre is hivatkozott, amikor a botrányok elsikálásán fáradozott. Gyárfás az utolsó töltényig tartotta magát azzal az indokkal, hogy személye garancia a világbajnokság sikeres levezényléshez, Orbán pedig nem nyúl a saját embereihez, hiába kellemetlenek a kormány számára az ügyek, melyek hozzájuk kötődnek, hiszen a stabilitást kell demonstrálnia a választások előtt.
Gyárfásnak mégis távoznia kellett, Orbán Viktor viszont látszólag hatalma teljében várhatja a kormányzati ciklus utolsó, legfontosabb harmadát. Mi az, amit az úszók ésszel, kitartással, rafinériával el tudtak érni, és mi az, ami miatt a magyar politikai ellenzék nem képes megingatni Orbán Viktor hatalmát? A válasz valószínűleg sokkal összetettebb, minthogy beleférjen egy rövid bejegyzés korlátai közé, ám arra nyugodtan vállalkozhatunk, hogy az úszók módszereit összevessük a politikusokéval.
Csakis radikális módszerekkel, teljes összhangban, együttműködve lehet legyűrni egy olyan bebetonozott vezetőt, mint amilyen Gyárfás.
Gyárfás igazi rutinos róka, aki sok vihart túlélt már, és sok ellenséget szerzett magának, mégis vasmarokkal irányította saját sportágát. Közel húsz éves elnöksége alatt sikerek tucatjait produkálták a szövetségéhez tartozó sportolók, ráadásul kiváló kapcsolatokat ápolt minden hazai politikai kurzussal. Orbán mindig becsülte a hozzá hasonló autokratikus hajlamokkal rendelkező vezetőket, valószínűleg ezért nem támadt Gyárfásnak 2010-es elsöprő győzelme után sem. A vizes világbajnokság megrendezése lett volna Gyárfás karrierjének ékköve, ám azzal, hogy végül Hosszú Katinka és társai előtt le kellett tennie a fegyvert, sokat már nem ér számára a vb rendezésének presztizse.
Hosszú - nevéhez méltóan - hosszasan és kitartóan támadta Gyárfást, ám az olimpia előtt nem volt esélye legyűrni az elnököt. Sokan nem igazán értették, mi is a vita tárgya, miért ilyen elszánt az úszónő és a mögötte álló edző-férje. Katinka akkor még nem volt olimpiai bajnok, úszótársai pedig - ha egyet is értettek vele -, nyíltan nem álltak ki mellette. A közvélemény lényegében értetlenül szemlélte a Hosszú-Gyárfás háborút, mindenki azt találgatta, hogy milyen politikai háttere van az eseményeknek.
Gyárfás lényegében megnyerte a csatát, az olimpiát viszont Hosszú húzta be, háromszor is. Az események egyik kulcsa ez, hiszen a versenyek végeztével az úszónő egy újabb rohamot indított az elnök ellen, és három aranyéremmel a nyakában már sokkal ütősebb érvei voltak Gyárfás ellen, mint az olimpia előtt. Ahogy a sikeres úszók egyre-másra álltak ki versenyzőtársuk mellett, és erősítették meg kritikus szavait, úgy fogyott el a levegő az elnök körül. Még ez sem lett volna talán elég Gyárfás távozásához, ám jött a vizes vb kabalafigurájának botránya, és az a fenyegetés, hogy Hosszú Katinka és Shane Tusup, valamint a változás mellett álló további úszók egy pólóval akartak tüntetni – persze lehet, hogy még sok minden mással is – a kanadai Windsorban december 7-én kezdődő rövid pályás világbajnokságon. A póróra tervezett bilincs és a korbács Gyárfás szimbóluma lett volna, és nyilván megkérdezték volna tőlük, miért viselik.
Gyárfás nyilván tudta, hogy a sportolók nem csak fenyegetőznek, így a botrány elkerülése végett lemondott. Hogy mi ebből a tanulság? Csakis radikális módszerekkel, teljes összhangban, együttműködve lehet legyűrni egy olyan bebetonozott vezetőt, mint amilyen Gyárfás. Fontos még, hogy a lázadók rendelkezzenek olyan erkölcsi tőkével és olyan szakmai elismeréssel, mint Hosszú, vagy a hozzá csatlakozó Gyurta Dániel, vagy a Verrasztó testvérek. Fajsúlyos vezetők, hitelt érdemlő kritika és radikális módszerek nélkül nem sikerülhetett volna az úszók akciója, és itt leljük meg a magyarázatát annak, hogy a magyar ellenzék miért nem képes Orbán Viktor ellen hatékonyan fellépni.
A sport persze teljesen más, mint a politika világa, ám a kommunikációs hadviselés szabályai és törvényszerűségei mindkét területen hasonlók. Gyárfás épp úgy terelni akart, mint ahogy Orbán szokott, hasonló módszerekkel próbálta megosztani ellenfeleit, mint a miniszterelnök, épp úgy a kezében voltak a kommunikációs csatornák, mint a kormánypártnak. Az úszók azonban gerilla módszereket alkalmazva, az elnök szavainak hitelét apránként darabokra szedve kényszerítették térde ellenfelüket.
Fotó: propeller.hu
Orbán épp ezektől a lehetőségektől próbálja megfosztani ellenfeleit: Ha hiteles, fajsúlyos vezető lép fel vele szemben, azonnal a karaktergyilkosság módszeréhez nyúl, ha megvádolják valamivel, visszatámad, ha kifütyülik valahol, nem lép fel többé nyilvános eseményen. Nehéz tehát rajta fogást találni, de Gyárfás példája azt mutatja, hogy minden lehetséges, ahogy annak az ellenkezője is. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Az idő mindent megváltoztat: Éjszaka elbújsz a prérifarkas elől, nappal pedig levadászod.”
