Mivel hat éve minden intézmény és projekt neve úgy kezdődik Magyarországon, hogy nemzeti, így ha a korrupciós trendet kéne megnevezni, úgy hívnák: Nemzeti Lenyúlás Rendszere. Úgy tűnik, ez a védjegy most már végérvényesen átkerült a kormányzópártra a korábbi ősgonosz MSZP-től, hiszen egy friss felmérés szerint beragadt az „elmúltnyolcévezés” csodafegyvere. Aggasztó viszont a magyarok kiábrándultsága, hiszen lényegében egyetlen párt sem képes elhitetni magáról, hogy hatalomra kerülése esetén a közpénzek a közös kasszában maradnának. 

    Kép: NÉGYmadár

A korrupció egyre nyomasztóbb jelenség Magyarországon, ugyanakkor kezd megszokottá válni a polgárok körében. Ez a két legnyugtalanítóbb megállapítása a Publicus Intézet ezer főn végzett reprezentatív felmérésének. Ami még ennél a két riasztó tényen is túltesz, hogy a megkérdezettek szerint jelenleg a korrupció a hatodik legfontosabb probléma az országban. Ahhoz képest, hogy szinte naponta kapnak az arcukba korrupcióról szóló híradásokat a polgárok, öt ennél is fontosabb problémakört is meg tudtak nevezni. Elképzelhető azonban, hogy a korrupt politikusok annyira a hétköznapok részeivé lettek, hogy egyszerűen a szükséges rosszként könyvelik el őket a választópolgárok.

Az úgynevezett politikai elit megítélése épp azért olyan siralmas, mert lényegében nincs olyan tisztának tartott politikai erő ma Magyarországon, amely hitelesen képviselne egy „tiszta kezek” mozgalmat. A Fidesz úgy tűnik, hogy már beletörődött a legkorruptabb párt minősítésbe, és már csak azon ügyködik, hogy az ellenzéki erőkről is bebizonyítsa ugyanazt, amit a kormánypártról már rég tudunk: tudniillik a szépen felöltöztetett szavak alatt csak a pénzsóvárság szikár csontváza található.

A Fidesz a legnagyobb vesztese ennek a választói fásultságnak, hiszen a felmérés adatai szerint minden harmadik válaszadó úgy gondolja, hogy 2010, a Fidesz kormányzása óta több a korrupció, és csupán fele annyian azt, hogy az előző, MSZP által kormányzott nyolc év alatt.

A kormány egyetlen célja, hogy a korrupciós ügyeket feszegető ellenzéki politikusokat és civil mozgalmárokat a temérdek állami pénzből fenntartott médiái segítségével kicsontozza. Lényegében nem is hallunk már olyan kormánypárti nyilatkozatot, mely akár tétova módon tagadná (hacsak Kósa Lajos szánalmas magyarázkodásait nem soroljuk ide), hogy állami pénzeket magánzsebekbe csorgatnak. Sokkal egyszerűbb a rendőrség és az ügyészség segítségével fektetni az ügyeket, esetleg bizonyítékokat megsemmisíteni, mint kiállni, és azt mondani: emberek, ha bárki is elvett valamit a közösből, az csúnyán megjárja, akárhová tartozzék is.

És itt jön a képbe a Publicus felmérésének egy másik megdöbbentő megállapítása, mely szerint tíz megkérdezettből hat nem tudott érdemben válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a legkorruptabb politikus hazánkban, az érdemben válaszolók többsége is inkább pártokhoz, semmint politikusokhoz köti a korrupciót. Ezt hétköznapi szóhasználattal élve úgy szokták mondani: A polgárok a fától nem látják az erdőt. A "korrupcióvakságra" magyarázatot ad, hogy a megkérdezettek több mint kétharmada úgy látja, hogy túl sok a korrupciós ügy, és már nem lehet rá figyelni.

Rossz hír viszont a jelenlegi kormány számára, hogy ilyen letargikus állapotból viszonylag gyorsan csapnak át a választók lelkes ellenzékiségbe, ha úgy látják, hogy van esély a korrupt elit megrendszabályozására.

Csoda hogy rendkívül kiábrándult a magyar lakosság? Lényegében már nem hisz abban, hogy megfékezheti a szabad rablást, hogy bármiféle választással fékezhetné azt a mohóságot, melyet a politikusok részéről tapasztal. A Fidesz a legnagyobb vesztese ennek a választói fásultságnak, hiszen a felmérés adatai szerint minden harmadik válaszadó úgy gondolja, hogy 2010, a Fidesz kormányzása óta több a korrupció, és csupán fele annyian azt, hogy az előző, MSZP által kormányzott nyolc év alatt. Tízből négy válaszadó szerint ugyanolyan mértékű a korrupció mindkét időszakban. 

A megkérdezettek harmada ugyanakkor nem tudta érdemben megválaszolni azt a kérdést, hogy melyik párt tud hitelesen küzdeni a korrupció ellen, míg másik egyharmad szerint egyikük sem hiteles. Bármerről is közelítünk, a felmérés megállapításai olyan általános társadalmi apátiáról tanúskodnak, mely egy demokráciában rendkívül szokatlan és káros jelenség. A mindent és mindenkit elvető polgárok ugyanis csak félszívvel voksolnak politikai pártokra, ha egyáltalán hajlandók elkutyagolni a szavazókörükbe.

Fotó:168ora.hu

Rossz hír viszont a jelenlegi kormány számára, hogy ilyen letargikus állapotból viszonylag gyorsan csapnak át a választók lelkes ellenzékiségbe, ha úgy látják, hogy van esély a korrupt elit megrendszabályozására. Erre láttunk példát legutoljára Salgótarjánban, ahol magas részvétel mellett nagy többséggel választottak ellenzéki polgármestert a kormánypárti jelölt ellenében egy időközi voksoláson. Ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha túl sokáig hitegeti a varázsló a törzset azzal, hogy jön az eső, ne csodálkozzon azon, ha kikötözik madárijesztőnek a kiszáradt földek mellé.”