Hogyan hosszabbítsd meg országlásodat a lehető legkevesebb energiával? Hát, tegyél úgy, mintha számodra másként múlna az idő, mint az ellenfeleid számára! Kifejtsük? Ha sikerül elővakarni egy ellenzékre nézve (is) kínos ügyet, akkor azt gyorsan futtassuk végig a lakájmédiánkon, szemezgessünk a tények között, ismételgessük a legcikibb részeket, ködösítsünk, vádoljunk meg embereket, és ezeket mantrázzuk a közszolgálati tévében és rádióban a lehető legtöbbször. Ha viszont nekünk akad kínos ügyünk, húzzuk az időt, fektessük az aktákat, fárasszuk ki a bíróságot, az ellenzéket és a sajtót, aztán meg lesz valahogy, amikor már senki sem figyel oda.
Fotó: budapest.hu
Hadházy Ákos, a szekszárdi fideszesből lett országos LMP-s vezető világított rá a minap arra a jelenségre, melyről persze tudtunk már, ám az országgyűlési választások közeledtével egyre érzékelhetőbben domborodik ki az a módszer, ahogy egy korrupt, pávatáncot lejtő kormány igyekszik viselt dolgait másokra aggatni. Példának kedvéért vegyük Horváth András egykori adóhatósági dolgozó ügyét, aki elég kemény dolgokat állítva állt ki a nyilvánosság elé 2013 novemberében. Azt állította, hogy a NAV vezetőinek egy részének közreműködésével egy jól körülhatárolható adózói kört különleges elbírálásban részesítettek, amelynek tagjai döntően a kiemelt adózók közül kerülnek ki. A nevezetes zöld dosszié ügyében egy éjszaka alatt lefolytatott vizsgálat nem talált semmi törvénytelent, majd jött az amerikai kitiltási botrány, amely rávilágított arra, hogy azért nem zörög a haraszt magától. Időközben Vida Ildikó NAV elnök távozott posztjáról, és érkezett matekzseni Tállai András államtitkár, és cirka három évvel a botrány kirobbanása után gyanúsítottként idézték be a rendőrségre Horváth Andrást. No comment.
Azaz, nyugodtan kommentáljuk csak a történéseket, ám ezen túl úgysem juthatunk. A Fidesz a hozzá a végtelenségig lojális ügyészség közreműködésével azokat az ügyeket keni el, melyeket csak akarja, azokat pörgeti fel, melyek az érdekében állnak, úgy időzítheti az ellenzék számára kellemetlen bírósági eljárásokat, hogy azok ítéletei lehetőleg a választási kampány kellős közepén szülessenek meg. Nagy meglepetést okozna az ügyészség azzal, ha például Mengyi Roland (azaz Voldemort nagyúr) miskolci fideszes képviselő ügyét bírósági szakaszba juttatná a 2018-as kampány idején. Vannak persze olyan korrupciógyanús ügyek is, melyek el sem jutnak a nyomozati szakaszba, megszüntetik az eljárást még mielőtt élesbe fordulna az ügy.
Egyébként is jól érzékelhető az a törekvés a kormány részéről az utóbbi hetekben, hogy néhány kínos emberüket a háttérbe parancsolták, és újra elkezdtek „elmúltnyolcévezni”, hogy lemossák magukról azokat a korrupciós vádakat, melyek már a jobboldali szavazók körében is egyre nagyobb hitelt kaptak.
Nehéz persze kívülről megítélni a korrupciós ügyeket, hiszen a tények, bizonyítékok, tanúvallomások az ügyészség asztalán landolnak (és sokszor porosodnak), ám mi sem bizonyítja jobban a politikai hatalommal való szoros együttműködést, hogy a 4-es metró korrupciós ügyeiről szóló OLAF-jelentést kizárólag a kormánynak küldték tovább, így Lázár János és Tarlós István főpolgármester is kedvükre szemezgethetnek a tényekből, a titkosított szöveget senki más nem láthatja teljes egészében. Újhelyi István szocialista uniós képviselő világossá is tette e turpisságot, hiszen azt állította: „A Fidesz végig hazudott: a teljes vizsgálati anyag nyilvánosságra hozatalához nincs szükség az OLAF engedélyére. A hivatalos válasz szó szerint így fogalmaz: Ezt a döntést elsősorban azok a nemzeti hatóságok hozhatják meg, amelyek a jelentést először megkapták”
Világos, hogy az időhúzás a cél ebben az esetben is, és eszük ágában sincs kiadni a jelentés teljes szövegét addig, amíg valamilyen külső (esetleg belső) körülmény nem kényszeríti rá a kormányt erre. Bekavar a képbe a kissé naivan viselkedő Tarlós István, aki szintén a teljes nyilvánosság híve, ám valószínűleg nem szóltak neki arról, hogy vannak a jelentésben olyan kormányra nézve kínos részletek, melyekkel inkább nem kéne előhozakodni. A dokumentum tartalmát viszont nem lehet sokáig titkolni, mert a végső OLAF-jelentést, illetve az abban foglalt javaslatokat átadták a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságnak (DG Regio), valamint az Európai Beruházási Banknak, a Legfőbb Ügyészségnek, az OLAF csalásellenes koordinációs szolgálatának Magyarországon, valamint a brit igazságügyi hatóságoknak is. Amíg azonban ezek valamelyikétől nem érkezik meg a teljes fordított szöveg a magyar ellenzékhez, illetve sajtóhoz, nyugodtan lehet „gyurcsányozni” és „demszkyzni” a kormány köreiben.
Fotó: index.hu
Egyébként is jól érzékelhető az a törekvés a kormány részéről az utóbbi hetekben, hogy néhány kínos emberüket a háttérbe parancsolták, és újra elkezdtek „elmúltnyolcévezni”, hogy lemossák magukról azokat a korrupciós vádakat, melyek már a jobboldali szavazók körében is egyre nagyobb hitelt kaptak. Rogán Antal például úgy eltűnt, mintha belső emigrációba vonult volna, Habony Árpád pedig mintha köddé vált volna az utóbbi hetekben. Persze néhány „kis fideszes” ügyei tovább borzolják a kedélyeket, így például nem lehetett megakadályozni az izsáki polgármester vadászházas botrányát, ám abban biztosak lehetünk, hogy ebben az esetben is beválik a jól ismert időhúzó taktika. Mert, ahogy egy ismert dakota közmondás tartja: „Aki időt nyer, az nem pisálja le a saját muskátliját.”
