Nagy igazság a politika világában, hogy egy kormányzati ciklus elején a megszorításokat kell levezényelni, a végén viszont vissza kell adni a polgároknak annak egy részét, amit korábban elvettek. Ha egy gazdaság nem működik hatékonyan, akkor az elején sokat kell elvenni, a végén pedig keveset lehet visszaadni. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a magyar gazdaság ilyen, így a mostani osztogatás komoly kockázatokkal jár. Az Orbán-kormány ugyanis képtelen beismerni, hogy közgazdasági értelemben nincs mit szétosztani az ország polgárai között.

Fotó: index.hu

Magyarország a szűk nadrágos, szűk zakós politikusok és technokraták irányítása alatt olyan állammá vált, ahol már nincs is min felháborodni. Az úgynevezett politikai elit ugyanis nyíltan mutyizik a Parlamentben, a helyi önkormányzatokban, a képviselők nem fáradoznak azon sem, hogy palástolják önös érdekeiket. Ott nyúlnak bele a mézes bödönbe, ahol csak tudnak, jólétüket és hatalmi arroganciájukat nem szégyellik senki előtt.

A társadalom szociális és morális szétszakítása tudatos kormányzati politika eredménye, így nem csoda, ha egy-egy odavetett morzsáért cserébe sokan esküdnek hűséget a mostani rezsimnek. A hatalom megtartásának kulcsa tehát az, hogy minél több polgár fogadja el a helyzetét olyannak, amilyen most, ne szőjön álmokat, ne akarja megváltani a világot, érje be a segéllyel, a közmunkával, a minimálbéres fizetéssel, a romló közegészségüggyel, az elbutult közmédiával, a mélyrepülésben lévő közoktatással.

Ha egy országban elég annyit ígérni a győzelemhez, hogy "folytatjuk", akkor ott vagy nagyon jó a kormány, vagy nagyon hiszékenyek az emberek. 

Térjünk vissza tehát a Fidesz gyökereihez, de egy kicsit másként, ahogy eredetileg értették: Kicsi, savanyú, de a miénk ez az ország, és érjük is be ennyivel. Higgyük el, hogy ami jár, az jár Rogán Antalnak, Mészáros Lőrincnek vagy Tiborcz Istvánnak. Higgyük el, hogy az oligarchák világa oly messzeségben működik a mi kis életünktől, hogy úgysem fogjuk megérteni, milyen megfontolások vezérlik ezeket az embereket. Higgyük el, hogy jól mennek a dolgok itthon, hogy Magyarország jobban teljesít, csak mi vagyunk nagyon bénák.

Ha ilyen ütemben butítják el a magyar polgárokat a hatalom birtokosai, akkor valóban elég lesz néhány gumicsontot dobni a választók elé, és máris elérték a mesterhármast, ami akár kétharmaddal is párosulhat. Ősrégi módszereket bevetve addig ismételgetik saját orgánumaik a legképtelenebb állításokat, amíg azok is elhiszik, akik az elején meglepődtek, vagy nevettek ezeken. A hazugságok elveszítik hazugság jellegüket, az igazság pedig észrevétlen surran el a fal mellett, hogy senki se vegye észre.

Az út a fosztogató államtól az osztogató kormányig csak nyúlfarknyi. Nincsenek megfontolt gazdasági lépések, társadalompolitikai stratégiák, hosszú távú reformok, melyeken végig kellett volna haladnia a kormánynak, mire ezek hasznából az istenadta népnek is juttathatnának. Orbán Viktor egy percig sem kormányzott a szó klasszikus értelmében, csak a rövid távú politikai hasznokat kereste és találta meg a politika boszorkánykonyhájában. Hat év kormányzás alatt nem indult el egyetlen nagy volumenű reform sem, ehelyett visszaállamosították az iskolákat és kórházakat, ugyanakkor privatizáltak állami földeket és ingatlanokat. Mondjuk ki nyíltan: Magyarország elvesztegetett hat évet, aminek nagyon súlyos ára lesz, de ennél is nagyobb baj jöhet, ha a Fidesz halogató politikája újra bizalmat kap a választóktól. Ha egy országban elég annyit ígérni a győzelemhez, hogy "folytatjuk", akkor ott vagy nagyon jó a kormány, vagy nagyon hiszékenyek az emberek. 

Fotó: alfahir.hu

Olyan minimálbéremelést kaptak most a magyarok, melynél sokkal több illetné őket, és olyan járulékokat csökkentettek, melyek még a mostani mértékkel is ellehetetlenítik a vállalkozásokat. Azzal alázzák meg a nyugdíjasokat, hogy karácsonyi pótlékot dobnak utánuk, hogy aztán elfelejtsék őket jövő decemberig. Olyan politikai szemlélet uralja ma a közéletet, amely csak a holnapot ismeri, a holnapután pedig már beláthatatlan távlat számára. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha minden pataknál megállsz inni, nem leszel szomjas ugyan, de hamar utolérnek az üldözőid.”