Egy amerikai kutatás szerint 6 és 12 hónapos koruk között a csecsemők szüleik reakcióját figyelve tanulják meg, hogy mi a mulatságos. Bizonyára Soros György támogatta a kutatást, mert amennyiben igaz ez az állítás, akkor a Fidesz szavazóinak döntő hányada vagy nem figyelte meg a szüleit kiskorában, vagy teljesen félreértette a reakcióikat. Manapság létezik ugyanis a magyar társadalomban egy kemény mag, akik semmi pénzért nem hajlandók nevetni sem magukon, sem a környezetük abszurd jelenségein. Nos, ők a kormány komor és rendíthetetlen támogatói, akiknek nem elég Kósa Lajos vagy Németh Szilárd néhány utánozhatatlan alakítása ahhoz, hogy mosoly jelenjen meg az arcukon. Az okokat kutatjuk a következőkben.

Fotó: Kolozsvári Szalonna

1. Épp a Jobbik középre tolódása mutatja meg legékesebben, hogy a legszélsőségesebb politikusoknak is megjön a humorérzékük, ha nem veszik túl komolyan magukat. Volner János például olyan iróniáról tett tanúbizonyságot, amikor Mészáros Lőrinc szuperszonikus meggazdagodását ecsetelte, amit korábban nem néztünk volna ki belőle. Olykor Vona Gábor is elsüt egy-egy ügyes poént a parlamenti hozzászólásaiban, melyekre Orbán Viktornak általában olyan riposzttal válaszol, amely vaskos az altesti humor és az ízléstelenség határán mozog, és jellemzően csak saját frakciója tagjai szórakoznak rajta. De ők nagyon, mert a főnök egyetlen intésére képesek bármikor a hasukat fogva harsányan felnevetni. Ez nem a humorérzékről szól, hanem a szervilizmusról.

2. A fideszesek jól betanított robotok módjára válogatnak a hírek között, így nem jutnak el hozzájuk olyan bombasztikus poénok, melyeket mondjuk, Kósa Lajos süt el néha a sajtótájékoztatóin. A derék alelnök olykor teljesen belebonyolódik saját mondandójába, összeakad a nyelve, ha például a fémkupakok adójáról kell néhány szót szólni. A közszolgálati televízió természetesen épkézláb mondattöredékeket vág ki Kósa nyilatkozataiból, amivel elveszik a sajtótájékoztatói sava-borsa. Pártbeli alelnök társa, Németh Szilárd tekintete olyan kíméletlen, hogy a környezetében a virágok is megállnak a növésben, a pók pedig sokkal óvatosabban szövi a hálóját a szokásosnál, ha a derék Rezsi Szilárd osztja az észt. A humorérzék olyan távol van e két meghatározó kormánypárti politikustól, mint Makó Jeruzsálemtől, így nem csoda, ha a humor magvai nem szökkennek szárba a Fidesz berkein belül.

            Fotó: hvg.hu

3. Tuzson Bence sem ment a szomszédba egy kis értetlenkedésért, amikor értékelnie kellett a Kétfarkú Kutya Párt ironikus Békemenetét. Amúgy is olyan a szóvivő ábrázata, mintha folyamatosan citromba harapna, ám amikor a közélet legviccesebb felvonulását kellett kommentálnia, inkább a babszemet szorongatta a hátsó felében, minthogy egy jó kis poént kipréselt volna magából. Szerinte komoly dolgokról csak komolyan lehet beszélni, így semmi helye a közéletben a tréfálkozásnak. Zárójelben jegyezzük meg, hogy ha egy korrupt pártra adjuk a voksunkat, abban tényleg nincs semmi humoros. Ha nem lenne ironikus a valódi Békemenet, amely közpénzből kitömött ál-civil szervezet, ráadásul nem hajlandó elszámolni a bevételeivel, ugyanakkor megbélyegzi a külföldről (is) támogatott civileket, akkor azt mondanánk, hogy a kutyások menetében nem volt semmi vicces. Ám épp a kifordított értékrendek jelentek meg a visszájára fordított Békemenetben, amin legalább keserűen tudunk nevetni, ha már a dolog abszurditásán nem tudunk változtatni. A Kétfarkú Kutya Párt népszerűsége épp abban ragadható meg, hogy a karót nyelt fideszes szavazók legalább némi bizsergést érezzenek magukban, amikor meglátják a vicces transzparenseket, amikor hallják az ironikus jelszavakat, amikor a tömeg skandálása nem durva, megbélyegző, hanem szellemes és humoros.

4. Van persze a kormánynak egy nagyon is mosolygós tagja, aki meg is van győződve arról, hogy baromira vicces, egyben szellemes minden, amit mond. Ő a kormány legfőbb megmondó embere, aki hetente egyszer akár órákon keresztül is képes az újságírók képébe nevetni. Természetesen Lázár János, miniszterelnökséget irányító miniszterről van szó, aki Kormányinfó nevű egyszemélyes show-jával igyekszik ellensúlyozni a kormánypárt búskomorságát. Ám az ő nevetése sem igazán őszinte, sőt nem is nevetés, hanem cinikus félmosoly, amely ott díszeleg az arcán akkor is, amikor véresen komolyan fenyegeti például a kormánykritikus civileket, azokat a multikat, akik nem a szíve csücskei, vagy éppen kerek-perec kijelenti, hogy nincs visszaút a CEU számára, be kell zárni ezt az egyetemet, ha nem teljesíti az egyébként teljesíthetetlen feltételeket. Lázár arckifejezését meghatározza ez a gyilkos mosoly, így nem a humorérzék vagy lazaság jele, hanem a könyörtelenségé. Ugyanakkor nem hallottunk Lázár Jánostól egyetlen jó poént vagy szellemes megjegyzést sem, így a kormány kirakatembere sem tudja palástolni azt állításunkat, hogy a Fideszben valahogy nem tud gyökeret verni a humorérzék.

Fotó: aNcSy

5. No, de lássuk a párt és kormány első emberét, akire minden fideszes hasonlítani szeretne, akinek gesztusai, szólásai, megjegyzései meghatározzák az egész ország politikai kultúráját. Nos, Orbán Viktor sem az a Humor Herold, akinek poénjait másnap harsogva meséljük a munkahelyünkön. Orbánnak vannak poénnak szánt megjegyzései, ám ezek olyanok, melyeket kocsmaasztalnál szoktak elsütni az illuminált vendégek. A már említett altesti humor, (Én nem szoktam más férfi szoknyája mögé bújni) a nőket cikiző beszólások (Nőügyekkel nem foglalkozom), meg a hetvenkedő kijelentések (Ember kell ahhoz) lehet, hogy nagy sikert aratnak az ivócimborák körében, ám ez az alpári humor messze elmarad a szellemesnek mondható európai humorkultúrától. Persze, Orbán tudja, hogy az övéinek mi kell, hiszen egy ősi dakota közmondás is úgy tartja, hogy: „Ha mindig csak a nagyfőnök poénjain röhögünk, nem lesz jobb a kedvünk, de legalább a helyünket megtarthatjuk a tábortűz körül.”