Aki manapság bejelentkezik, mint Orbán Viktor kihívója, az készüljön fel a földi pokolra. Ennek az állításnak a valóságtartalmáról most Vona Gábor tudna a legtöbbet mesélni, mert a kormánypárti revolvermédia most már tényleg mindent bevet ellene. A habonyi össztüzet elnézve teljesen világos, hogy a miniszterelnök képtelen túllépni azon a csalódásán, hogy már egy nyomorult kis alkotmánymódosítást sem képes keresztülvinni a Parlamenten.
Fotó: index.hu
Október 2-a óta már azok is tisztában vannak azzal, hogy Orbán Viktort nem lehet leváltani a szokásos demokratikus módszerekkel (értsd ezalatt: tisztességes választások), akik a végsőkig hittek a törvényesség mindenhatóságában Magyarországon. A miniszterelnök egy nyilvánvaló népszavazási kudarc után is úgy viselkedett, mint aki fényes győzelmet aratott, eszébe sem jutott levonni a konzekvenciákat (vagyis nem mondott le), sőt, újabb plakáthadjáratot indítva tovább üzengetett Brüsszelnek. A bajt csak tetézte, hogy a kudarcos népszavazást feledni hivatott alkotmánymódosítást sem tudta átvinni a Parlamenten a kormányzati többség, mert a Jobbik a letelepedési kötvények megszüntetéséhez kötötte a javaslat támogatását.
Orbán akkor tényleg besétált Vona Gábor csapdájába, mert először négyszemközt tárgyalt a Jobbik elnökével, így felértékelte az ellenzéki pártvezért, majd olyan ultimátumot kapott tőle, amelynek nem volt hajlandó alávetni magát. (Értsd ezalatt: nem vezettette ki a letelepedési kötvényeket a piacról.) Vona megítélést az is súlyosbította kormányzati körökben, hogy Orbán szerint Simicska Lajos áll a Jobbik mögött, az a volt harcostárs, aki a nevezetes „G nap” óta rengeteg borsot tört a miniszterelnök orra alá.
De miért jó az Orbánnak, ha azáltal, hogy ráküldi saját papagájkommandóját Vonára, elismeri a jobbikos pártelnök fontosságát?
Orbán azután rendelt el légi csapást Vona ellen, hogy nagyrészt a Jobbiknak köszönhetően vakvágányra futott az a kampánystratégia, amely lényegében a migránskérdésre hegyezte volna ki a 2018-as országgyűlési választások kormányzati kommunikációját. Október 2-a után azonban kiderült, hogy ebben a témában nincs több, ráadásul egyre kínosabb lett a milliárdos szaudi milliárdos Ghaith Phraraon körüli botrány, ami a letelepedési kötvényeknél is jobban aláásta a migránsok elleni küzdelem hitelességét.
Jött tehát a nagy paradigmaváltás, ismét a jól bevált osztogatós politika, amely sikerre vitte a Fideszt 2014-ben is. Vona azonban olyan mélyen sértette meg a miniszterelnök önérzetét, hogy lejáratásához lényegében szabad kezet kapott a kereskedelmi és közszolgálati lakájmédia. És mint tudjuk, a köztévé, Habony bulvárlapjai, illetve Andy Vajna TV2-je nem ismernek mértéket, ha meg akarnak felelni Orbán Viktor elvárásainak. Vona ellen olyan övön aluli ütéseket is megengedtek maguknak a kormány csahos médiakutyái, melyeket talán még Gyurcsány Ferenc ellen sem mertek megtenni. Azok, akik eddig megvetették a Jobbik szellemiségét, akik épp olyan ellenségnek tekintették, mint Orbán Viktort, most elkezdték sajnálni az emberi méltóságában is megalázott Vonát. És ez szó szerint Orbán Viktor érdeme.
De miért jó az Orbánnak, ha azáltal, hogy ráküldi saját papagájkommandóját Vonára, elismeri a jobbikos pártelnök fontosságát? A gyurcsányozásnak is lényegében az volt a hátulütője, hogy növelte Gyurcsány Ferenc politikai jelentőségét. Akik gyűlölik Vonát vagy Gyurcsányt, azok a kormányközeli média szőnyegbombázása nélkül is tartották volna véleményüket, ám azzal, hogy Orbán ellenük küldte a propagandaminiszter csapatait, felértékelte a szerepüket. Bármilyen paradox állítás is, Gyurcsányt és pártját megerősítette az ellenük hadakozó miniszterelnök, ahogy Vona Gábort is sokkal elfogadottabb politikussá teszi az ellenzéki szavazók körében azáltal, hogy kinevezte főmumusának.
Persze az orbáni politizálás egyik fő ismérve, hogy mindig kellenek ellenségek, mert csak a csatazaj tudja elfeledtetni a választókkal, különösen saját táborával, hogy országlása hat esztendeje alatt lényegi kormányzás nem folyt, kreált ügyek mentén tartották meg vezető helyüket a pártok között, és országunk leértékelődött mind a nemzetközi politika, mint a világgazdaság porondján.
Fotó: mno.hu
Azt azonban észre kéne vennie, hogy a lejárató politikájával konszolidálja a Jobbikot, sőt szalonképes európai politikust farag Vona Gáborból. Elvakult dühe miatt nem veszi figyelembe, hogy a magyar társadalom többsége soha nem tolerálta az ilyen alattomos, lejárató kampányokat, sőt sokan szolidaritást vállaltak a megtámadott féllel. Ha tényleg igaz, hogy Simicska Lajos áll a Jobbik arculatváltása mögött, akkor most a kegyvesztett oligarcha újra bevezette egykori katonatársát a sűrű, sötét erdőbe, mert Vonából akarata ellenére farag markáns, karakteres politikust a jelenlegi miniszterelnök. Ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Ha valaki elvégzi helyetted a piszkos munkát, úgy leszel törzsfőnök, hogy a tomahawkodat sem kell bevérezned.”
