A szovjet metrószerelvények nem sokban különböznek az orosz metrószerelvényektől. Talán annyit el lehet mondani az előbbiek védelmében, hogy évtizedekig megbízhatóan tették a dolgukat, ám felújított változataik talán még veszélyesebbek az utazókara, mint a rozsdás matuzsálemek. Valahogy mindig az jut eszünkbe a 3-as metró körüli botrányról, hogy ez a hercehurca is elkerülhető lett volna, ha nem Orbán Viktor döntene mindenről ebben az országban. Ő ragaszkodott ugyanis ahhoz, hogy az oroszok végezzék el a felújítást, ugyanakkor a kormánya akadályozza folyamatosan, hogy a vonal felújítása végre megkezdődhessen. Ha nem hangzana nagyon hülyén, azt mondanánk, hogy a 3-as metró a Fidesz állatorvosi lova. Ehelyett inkább lássuk, mi rokonítja a 3-as metrót a Fidesszel!
Fotó: Blikk
A 3-as metró leállásai, műszaki hibái miatt néha úgy érezzük, hogy az ország legforgalmasabb közlekedési útvonala úgy működik, mint a magyar kormány. Botrány, botrány hátán, csikorog a gépezet, a kasztni rozsdás, de mivel döcögni kell valamivel, jó a régi, megbízható (?) szerelvény is. Az emberek szitkozódnak, legjobb esetben is magukban morognak, de felszállnak a szerelvényekre, mert el kell jutni valahogy A pontból B-be, és még mindig ez a leggyorsabb közlekedési eszköz. Az emberek bíznak abban, hogy éjszaka valahogy összecsavarozták a meglazult alkatrészeket, a műhelyben dolgozó munkások jobban értenek a munkájukhoz és lelkiismeretesebbek, mint a politikusok, akik miatt ez az áldatlan állapot kialakult. Egyszóval, kék, rozsdás, zörög, de a miénk.
A Fidesz olthatatlan rajongása és feltétlen hűsége az oroszok irányában megtestesül a 3-as metró körüli botrányokban. Egyrészt nem volt kétséges, hogy ők nyerik a felújításra kiírt tendert, bár drágább ajánlatot tettek, mint az ellenlábasok, aztán, amikor csúnyán felsültek a fehérre pingált szerelvényekkel, még mindig mentegették a projektet, amíg csak lehetett. A Fideszt nem a tények érdeklik, hanem az ideológia. Szerintük az oroszok a barátaink, tehát nem végezhetnek fércmunkát. Budapest önkormányzata már rég leállíthatta volna a már forgalomba helyezett kocsikat, megtehette volna azokat a jogi lépéseket, melyek következtében kártérítést kaphat a főváros a rosszul elvégzett munka miatt, de a város vezetése fél szemmel mindig a kormányzatra sandít, mit szólna egy ilyen „barátságtalan” lépéshez.
Az M3-as kálváriája persze nem csupán az oroszok részvétele miatt szánalmas. A kormány tagjai mintha nem tudnák elviselni, ha nem lesz közvetlen hasznuk egy-egy állami beruházásból, sőt amikor sokan vetik rá magukat a koncra, akkor egymással is megverekednek egy jó kis mutyiért. Erre példa az a hercehurca, ami a metrópótló autóbuszok kapcsán bontakozott ki. Kormányhoz közeli oligarchák rángatták a szálakat, mígnem semmi sem lett a dologból. A sínek felújításának időpontja egyre csúszik, így itt is ketyeg az időzített bomba, és egyre többen kérdezik egymástól: Milyen tragédia kell ahhoz, hogy a főváros és a kormány vezetése végre felfogja, hogy emberek életével játszanak.
Pedig a kormány boszorkányhájában főzik mindazt, amit a fővárosiak (és persze a vidékiek) torkán letolnak, csak amikor nem sikerül olyan finomra az étel, mint ahogy ígérték, azonnal másra kezdenek mutogatni.
Mondhatnánk, hogy a 3-as metró ügye ma már orosz rulettre hasonlít, de nem akarunk olcsó poénnal élni. Orbán Viktor és Lázár János cinizmusát táplálhatja az a máig nem múló fájdalmuk, hogy soha sem tudták teljesen az uralmuk alá hajtani a fővárost. Hiába választották meg kétszer is az általuk favorizált Tarlós Istvánt főpolgármesternek, hiába nyerték magukat halomra az önkormányzati és országgyűlési választásokon, a Fidesz magasan itt a legnépszerűtlenebb az országban. Orbán elég hiú ahhoz, hogy most is visszhangozzanak a fülében a tavaszi kormányellenes tüntetések jelszavai, melyek őt sem kímélték. Valahogy úgy vannak a fővárost érintő égető kérdésekkel, hogy majd csak megoldódnak maguktól, vagy elvergődnek valahogy 2019-ig, amikor majd úgyis új vezetője lesz a fővárosnak, akinek főhet a feje, mit kezdjen az eszkalálódott helyzettel.
Mégsem érthető igazán, miért ad látatlanba százmilliárdokat Orbán sportlétesítményekre, stadionokra a miniszterelnök, és miért nem segíti ki szövetségesét, a főpolgármestert, amikor az többször tett már hűségesküt neki, holott, láthatóan nehezére esett pitizni olyan miniszternél, mint Lázár János. Azzal, hogy Tarlóssal felmossák a padlót, senki sem jár jól, hiszen a fővárosiak továbbra is életveszélyes kocsikon utaznak naponta, a Fidesz egyre népszerűtlenebb lesz Budapesten, amit nem biztos, hogy sokáig tud ellensúlyozni a vidék Fidesz-barátsága.
Fotó: Magyar Hírlap
Komoly érvágás most a kormány számára, hogy a Közlekedési Hatóság ideiglenesen kivonta a felújított szerelvényeket a forgalomból, a BKV pedig belengette kártérítési igényét az orosz fél felé. Nem pusztán próbára teszik ezzel az utóbbi években szárba szökkenő orosz-magyar barátságot, de a kormány folyamatos hárítása arra utal, hogy csakis a sikeres projektekért hajlandóak felelősséget vállalni. Tarlóst pajzsként használja a kormány, ahogy az olimpiai pályázat kudarcát is lényegében a fővárosra hárították. Pedig a kormány boszorkányhájában főzik mindazt, amit a fővárosiak (és persze a vidékiek) torkán letolnak, csak amikor nem sikerül olyan finomra az étel, mint ahogy ígérték, azonnal másra kezdenek mutogatni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Előbb meséld el a viccet a többieknek, és ha nevetnek, mondd azt, hogy te találtad ki, de ha nem találják humorosnak, akkor mondd, hogy a szomszédtól hallottad.”
