Olimpiát Magyarországnak? Kecskére káposztát? Valahogy így lehetne indokolni a budapestiek válaszát a kormány olimpiai pályázatára. Ismét bebizonyosodott, hogy az a zsigeri ellenállás, amely az utóbbi években kialakult az Orbán-kabinet ténykedésével szemben, ott tör a felszínre, ahol csak utat talál magának. Az ugyanis egészen bizonyos, hogy más politikai és gazdasági környezetben a magyarok többsége támogatott volna egy olimpiai pályázatot, ám Orbán Viktor korrupt és arrogáns rendszerét a többség ott bünteti, ahol csak lehet. A válaszreakció pedig épp olyan kiszámítható, mint amilyen sablonos mostanában a kormány kommunikációs stratégiája.
Fotó: 888.hu
Ne legyenek kétségeink, a kormány ki fog farolni az olimpiai rendezésből, ráadásul Tarlós István budapesti főpolgármesterrel végezteti el a piszkos munkát. Úgy lépnek majd túl az olimpia ügyén, mint egy elhasznált politikai terméken, mert már nem hoz hasznot, sőt inkább árt a kormánypárt népszerűségének. El fogják verni a port azokon a fővárosi ellenzéki képviselőkön is, akik lelkesen támogatták a pályázatot, és azt kell mondanunk, hogy ezért nem is kell sajnálni a baloldali politikusokat, ugyanis épp úgy számításból támogatták ugyanis a fővárosi kandidálást, mint a kormánypártiak. Azt latolgatták korábban, hogy mennyi népszerűséget hozhat nekik egy ilyen döntés, kifejezetten a politikai haszonnal voltak elfoglalva, nem pedig azzal a ténnyel, hogy túl nagy falat ez egyelőre egy komoly gazdasági és szociális nehézségekkel küzdő ország számára.
Ahogy fordult a közhangulat, úgy jöttek rá az ellenzékiek arra, hogy számukra mégis az elutasítás az üdvözítő, és beálltak az aláírások gyűjtésébe annak ellenére, hogy saját korábbi döntésüket hazudtolták meg. Úgy tűnik, hogy mind a kormánypárt, mind az ellenzéki politikai erők úgy gondolják, vége az elvek mentén folytatott politizálásnak, hiszen a Fidesz most úgy tesz, mintha az olimpiát nem ő erőltette volna a fővárosra, az ellenzék pedig gyávaságból először megint a rossz oldalra állt. Hasonló a helyzet a kvótanépszavazás kampányának alakulásához. Az ellenzék nem vállalt fel egy népszerűtlen témát, majd rájött, hogy csakis a szavazás bojkottja jelenthet megoldást a Fidesz által teremtett csapdahelyzet kikerülésére.
Fotó: bumm.sk
A lényeg mégis az, hogy a magyarok többségének józansága változtatta meg a dolgok menetét, és ez figyelmeztetés ellenzék és kormány számára egyaránt. Lehet nemzeti konzultációkkal kábítani a népet, el lehet bújni népszerűtlen témák képviselete elől, a végső szót mégis azok mondják ki, akiken csattan az ostor. Talán mégsem olyan nehéz megértetni az emberekkel, hogy az olimpiai egy szakrális öngyilkossággal ér fel ebben a helyzetben, és azt is, hogy nem létező kvótarendszerről nem lehet érdemben véleményt nyilvánítani.
A Momentum Mozgalom és a Kétfarkú Kutyapárt sikerei azonban jelzik, hogy a pénz nem minden, sőt olykor kontraproduktív az erőszakos kormányzati nyomulás.
Nem először fordult elő, hogy sem a kormány, sem az ellenzék nem mérte fel helyesen az adott helyzetben lévő veszélyeket, illetve lehetőségeket. A vak ló bátorságával rontott neki a kvótanépszavazásnak és az olimpiai pályázatnak is a kormány, és az átgondolatlanság vezetett a vasárnapi boltzár elrendeléséhez, illetve az internetadó belengetéséhez is. Talán azért nem tudott az ellenzék elegendő muníciót gyűjteni ezekből a kormányzati baklövésekből, mert nem volt megfelelő válasza ezekre az ügyekre. Lényegében minden rendelkezés az emberek spontán ellenállásán bukott meg, és nem az ellenzék következetes ellenállásán.
Nehéz persze olyan ügyekben háborúzni, melyek eleinte népszerűséget hoznak a kormánynak, ugyanakkor népszerűtlenné teszik az ellenzéket például az olimpia ügye kapcsán. Az sem mellékes, hogy a kormánynak szinte kifogyhatatlan anyagi forrásai és kiterjedt médiabirodalma van a saját ötletei népszerűsítésére, ami az ellenzékről nehezen mondható el. A Momentum Mozgalom és a Kétfarkú Kutyapárt sikerei azonban jelzik, hogy a pénz nem minden, sőt olykor kontraproduktív az erőszakos kormányzati nyomulás. Kíváncsiak lennénk arra, hogy Rogán Antal vagy Habony Árpád milyen eredményt hozott volna ki olyan lehetőségekből, melyekkel ez a két kis párt rendelkezett?
Fotó: hvg.hu
Egy biztos: Budapest lényegében elveszett a kormány számára az olimpiai kudarccal, hiszen saját emberével viteti el a balhét, aki ezzel teljesen hiteltelenné válik a fővárosiak szemében. Tarlós hiába tűnik autonóm személyiségnek, lényegében a kormány úgy táncoltatja, mint ahogy a medvéket szokás a vásári sokaság előtt. Már a korábbi közvélemény-kutatások is azt mutatták, hogy amennyiben most lennének választások Budapesten, a Fidesz csúfos vereséget szenvedne. Könnyen elképzelhető, hogy Orbán Viktor várba költözése annak a szimbóluma, hogyan próbálja a magaslati bunkeréből uralni a renitens fővárost. Persze, az építkezés csúszása miatt az is elképzelhető, hogy a 2018-as választásokig a miniszterelnöknek Pesten kell maradnia, azután pedig bármi megtörténhet. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: ”Ha túl sokáig hezitálsz, hogy bemenj-e a dakota lány sátrába, egy szemfüles apacs megelőzhet, és befeküdhet mellé.”
