Egyre lazábban kezeli a számok szigorú világát a magyar miniszterelnök, ami annak a jele, hogy nem igazán veszi komolyan az állampolgárait. Miután többször bebizonyosodott, hogy komoly beruházások esetében is blöfföltek, amikor megbecsülték a költségeket, nem kell csodálkozni azon, hogy most már a polgárok sem veszik komolyan Orbán Viktort. Olyan hitelvesztést eredményezett a számokkal való dobálózás, hogy mind a szakma, mind az adófizetők kapásból beszorozzák a hivatalos adatot, így eleve tudják, a kérdéses létesítmény az eredetileg becsült összegnek legalább három-négyszerese lesz.
Fotó: 24.hu
Már fel sem kapjuk a fejünket egy-egy olyan hírre, amikor az eredeti tervekhez képest ötszörösébe vagy hatszorosába kerül egy beruházás. Most éppen a Puskás-stadion kezdi kinőni a a kormánytól kapott rugdalózóját, pedig eddig csak bontották a régi létesítményt. De említhetnénk a virtuálisan átadott Dagály Uszodát, és az új miniszterelnöki rezidencia költségkereteket nem ismerő kialakítását is. A budapesti olimpiai pályázat is nagyrészt azért vérzett el már az aláírásgyűjtés fázisában, mert a kormány hiteltelenné vált az ígéreteiben, így mindenki készpénznek vette, hogy a költségeket jelző számsorokat nem szabad elhinni, és a végösszeg olyan nagy is lehetne, amit már egy gazdag ország sem tudna kigazdálkodni.
Nem lehet hinni már régen a munkanélküliségi mutatóknak sem, de egyesek már a hivatalos GDP számokat is vitatják. Miután a statisztikusok, közgazdászok és szociológusok többször kritizálták a Központi Statisztikai Hivatal új számítási módszereit – melyek természetesen a kormány szándékai szerint hajlították az adatokat – nem igazán tudjuk azt sem, tulajdonképpen milyen állapotban van a magyar gazdaság, mennyi a ténylegesen szegény ember Magyarországon, valójában hány ember hiányzik a munkaerőpiacról. A számok nagy mágusaként számon tartott miniszterelnök azonban nagyon szeret villogni a statisztikákkal, így amikor baráti közönség előtt beszélt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlésén, úgy röpködtek a csodás adatsorok a szájából, mintha a Koreai Kommunista Párt kongresszusán debütált volna.
A számok hiába makacs dolgok, a varázsceruza a kormány kezében van, és a mi kis közös kockás füzetünkbe azt írnak bele a jól fizetett agitproposok, amit csak akarnak, és akkor radírozzák ki onnan a számokat, amikor csak a kedvük tartja.
A nagy léghajlító hírében álló Orbán persze jól tudja, hogy a mennyiségi változás egy idő után átcsap minőségi változásba, ezért is erőlteti azt a hihetetlen erőszakos sikerpropagandát, melyet helikopterező propagandaminisztere irányít. Persze, ha valakinek annyira bejött az élet, mint Rogán Antalnak, akkor minden gond nélkül legyártat olyan órásplakátokat, melyeken büszkén hirdeti közpénzből, hogy Magyarország erősödik, de legalábbis jobban is teljesít. A kormány annál több pénzt önt az agymosó kampányába, minél világosabb, hogy a hangzatos mondatok mögött labilis számsorok, eltorzított grafikonok vannak. A kormányzati propaganda mögött csak az a sanda szándék lapul, hogy egy alternatív valóságot építsen fel a magyar polgárok fejében, ahová ideiglenesen menekülhetnek, ha éppen nincs miből tüzelőt venniük, vagy nem tudnak szülinapi ajándékot adni a gyereküknek.
Nem véletlen az sem, hogy a kormány boszorkányüldözésének fő célpontjai azok a szakmai- és civil szervezetek, melyek folyamatosan szembesítik Orbán Viktort és csapatát a makacs tényekkel. A sajtó elleni dühödt rohamok is annak a vak gyűlöletnek köszönhetők, melyet a kormány érez a valóságot sokszor megvillantó ellenzéki média iránt. Ha egy magyar tévénéző megnéz egy közszolgálati híradót, majd átkapcsol mondjuk az RTL Híradóra, úgy érzi, hogy nem is ugyanabban az országban készültek a tudósítások. A számok és tények és meghamisítása olyan össztársadalmi skizofréniába sodorja az országot, ami az olimpiás népszavazási aláírásgyűjtéseken a pultok felrúgásában, az aktivisták szidalmazásában és ütlegelésében csúcsosodott ki. Mindenki akként kezeli a közügyeket, hogy kinek hiszi el a dolgokat. Vagyis, sokan még mindig komolyan veszik a kormány hurráoptimizmusát, mások viszont már lényegében azt sem hiszik el, ha Lázár János, Rogán Antal vagy Orbán Viktor kérdez valamit.
Fotó: origo.hu
A számok hiába makacs dolgok, a varázsceruza a kormány kezében van, és a mi kis közös kockás füzetünkbe azt írnak bele a jól fizetett agitproposok, amit csak akarnak, és akkor radírozzák ki onnan a számokat, amikor csak a kedvük tartja. Az más kérdés, hogy ma már szinte mindenki „beárazza” a magyar kormány módszereit, így egy virtuális térbe kerülnek át a valódi számok, folyamatok, grafikonok, melyeket mindenki tudása, ízlése és pártállása szerint alakíthat. Azonban, ha egyszer valaki elvenné a radírt a kormány embereitől, jobban meggondolnák, mit írnak abba a kockás füzetbe. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „A vérszerződés jó dolog, de a sápadtarcúak csak a közjegyző előtt hitelesített szerződésben hisznek.”
