Lényegében mindent egybegyúrt a kormányfő, ami ellenszenves a magyarok többsége számára, és ezt a különleges elegyet Soros György címkéjével látta el. Közben mindent, amit szimpatikusnak, követendőnek tart a magyarok nagyobbik fele, Orbán a nevére vett, így a sötétség és a világosság harcaként állítja majd be a 2018-as parlamenti választásokat. Csak két akadálya van annak, hogy mindezt el is higgye legalább a választók fele. Az egyik, hogy a gonoszságok rendszere annyira szövevényes, hogy nehéz köztük logikai kapcsolatot találni, a másik pedig, hogy a korrupt kormányzás valahogy nem fér bele ebbe a fekete-fehér mesébe.
Fotó Hungary Today
Ne legyünk túl vidámak akkor, amikor a román politikusok azt mondják, hogy náluk kattanna a bilincs a kormánytagok csuklóján, ha saját családtagjaiknak osztogatnák a jól fialó állami és uniós megbízásokat. Lényegében családi klánok küzdelmeként értelmezhető, ami ma Magyarországon történik a közpénzek elköltése közben. A kiskirályok országlása márpedig tart már egy ideje hazánkban, hiszen csak kapkodjuk a fejünket, hogy éppen milyen bizniszt vezényelnek le Matolcsyék, Mészárosék, Csányiék, Tiborczék, netán az Orbánék.
Mindez annak fényében tűnik igen aggasztónak, hogy közben a kormány képviselőinek lelkiismerete patyolattiszta. A korrupciós vonal szinte elvékonyodik olyan, a kormányzat által favorizált ügyek mellett, mint például a menekültek távoltartása a határainktól, a Soros György általa hivatalos politika szerint támogatott civil szervezetek és sajtóorgánumok ellehetetlenítése, vagy a küzdelem a brüsszeli bürokraták ellen a magyar érdekek védelmében. Mivel az ügyészség lényegében semmit nem tesz azok kétes ügyeiben, akik a kormány védelme alatt állnak, Orbán Viktor egészen bátran mondhatja azt, hogy korrupció az, amit a kormánypárt annak tart.
Már nincs egy év a választásokig, és úgy tűnik, esze ágában sincs a miniszterelnöknek megfékezni túl mohó elvbarátait. Nem érzi veszélyesnek a túlburjánzó korrupciót még akkor sem, amikor vannak már-már megmagyarázhatatlan ügyek is az Orbán-kormány háza táján. Végsőkig kitartanak Rogán Antal mellett, de nem engedik el Farkas Flórián kezét sem, és azt is felvállalják, hogy Habony Árpád az említett két úriemberrel egyetemben sportot űzzön a sajtó elől menekülésből.
Orbán arra építi kampányát, hogy a magyarok legismertebb félelmeit gyúrja egybe, és mindezek fölé odaemel egy megközelíthetetlen, és a magyar viszonyok között alig értelmezhető figurát, az amerikai milliárdos Soros Györgyöt. Minden ellenzéki pártot, független sajtóorgánumot, kritikus civil szervezetet becsatornáz Soros György gonosz, nemzettipró szellemiségébe. Hírbe hozza a jogvédő csoportokat olyan bűnözőkkel, mint például az embercsempész bandák, az átláthatatlan gazdálkodásra hivatkozva próbálja eltüntetni az utcákról a kormány számára kínos politikai hirdetéseket, valamint az ellene tüntető civil szervezeteket. A kormányfő közben kérlelhetetlenül sulykolja az emberek fejébe, hogy kétszer kettő néha öt, ha ő úgy akarja.
Orbán felfogásának az a nagy veszélye a magyar társadalomra nézve, hogy az ő értékítélete alapján sorolnak be történelmi személyiségeket, pártokat, szervezeteket a jó, illetve a rossz oldalra magyarok milliói.
Orbán Viktor fekete-fehér világában valaki vagy jó, vagy gonosz, átmenet nincs, a színek, árnyalatok csak megzavarják az emberek gondolkolatait. Igyekszik koherens ideológiává alakítani a magyar nép ellen szövetkező judeoplutokrata konspirációs gépezetet, mely egyfelől nyugati ügynökökből, másrészt az őket kiszolgáló, jól megfizetett hazai szimpatizánsaiból áll. Orbán Rákosi elvtárson is túl tesz a nyugati befolyás elleni harcban, híveit lassan olyan szlogenekkel hívja csatába, hogy ne engedjük Soros György vagy Brüsszel hatalomra jutását Magyarországon.
Közben azonban nem ad választ a legfontosabb kérdésekre. Nem tudjuk például Brüsszel miért szeretné tönkretenni Magyarországot, amikor százmilliárdokkal tömi az állami költségvetést, de arra sem igen hallottunk még érdemi választ, hogy miért lenne jó üzlet Soros Györgynek, ha az ő pénzén migránsok érkeznének hazánkba? Orbán abban bízik, hogy a végső kérdéseket soha nem teszik majd fel a magyarok, elég lesz mindig friss ellenségeket szállítania a választóknak, hogy egyértelmű legyen: csakis ő tudja megvédeni a gonosz háttérhatalmaktól az országot.
Fotó: bumm.sk
Ennek az abszurd kampánynak a részeként indított támadást a Soros-egyetemként aposztrofált CEU ellen, ezért kriminalizálta a civil szervezeteket, ezért szövetkezik Putyinnal, aki szintén démonizálta hazájában az amerikai milliárdost, és vállt vállnak vetve küzd az Európai Unió ellen magyar szövetségesével. Mintha már nem is egy demokratikus politikai rendszerben gondolkodna Orbán, ahol választások vannak, melyeken le kell győzni más pártokat, meg kell győznie hitelességéről és tisztességes szándékairól a választókat, hanem inkább démonokkal küzd, melyek olykor megjelennek lázálmaiban. A hazai politikai ellenzék számára csak kiszolgáló személyzete Sorosnak vagy éppen Brüsszelnek, vagyis nem ők az igazi ellenségek, hanem kenyéradó gazdáik.
Orbán felfogásának az a nagy veszélye a magyar társadalomra nézve, hogy az ő értékítélete alapján sorolnak be történelmi személyiségeket, pártokat, szervezeteket a jó, illetve a rossz oldalra magyarok milliói. Ha ő rámutat egy társadalmi csoportra, és azt mondja a híveinek, hogy gyűlölni kell őket, akkor minimum két és félmillió ember ezt minden kétség nélkül meg is teszi. Így lehet ellenség ma már a legtöbb értelmiségi és művészeti közösség azok számára, akik vakon hisznek Orbán értékítéletében. És persze ennek köszönhetjük azt is, hogy olyan kétes történelmi szereppel bíró személy, mint Horthy Miklós, most elindulhatott a rehabilitáció szűk ösvényein, hogy egykor talán ki is mondja a miniszterelnök, hogy az egykori kormányzó nem bűnös sok százezer magyar baka és zsidó honfitársunk haláláért. Orbán felelőssége tehát óriási, hiszen egyetlen szavára százezrek változtatják meg addigi véleményüket. Ezzel a lehetőséggel lehet élni és visszaélni, ám most nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök ez utóbbit teszi. Ahogy egy dakota közmondás tartja: "Ha a nép lelkéről van szó, egy rosszul sikerült mondat többet tud ártani nekünk, mint ezer dühös apacs harcos gyilkos nyilai."
