Mészáros Lőrinc ásványvizét isszuk, Csányi Sándor sertéshúsát esszük, Matolcsy Ádám újságját olvassuk, Garancsi István építi a középületeinket, útjainkat, Andy Vajna tévéjét nézzük, vagy az ő kaszinóiban játsszuk el a pénzünket. Már most is ez a helyzet, ám – ahogy az ősi dakota bölcsesség tartja – mindig van rosszabb. Ha ugyanis 2018-ban Orbán Viktor felhatalmazást kap a választóktól arra, hogy folytassa azt, amit eddig csinált, akkor a kormányhoz kötődő oligarchák cégei teljesen megszállhatják a hétköznapjainkat. A gyorsan tollasodó nemzeti burzsoázia tagjai ugyanis egy harmadik kormányzati ciklus alatt teljesen feloszthatják egymás között a hazai piacot. Lássuk, milyen világ vár ránk, ha ez bekövetkezik!

Fotó: 24.hu

1. Élni és nem hagyni élni. A rendszerváltás után jellemző volt az a gyakorlat, hogy a különböző kormányokhoz közel álló vállalkozások kedvezőbb helyzetbe kerültek az állami tendereken, ám mindig ügyeltek arra is, hogy a másik táborhoz húzó cégek se maradjanak megrendelések nélkül. Csányi Sándor például jobboldali oligarchának számít, ám korábban támogatott baloldali sajtóorgánumokat, felvett a cégeihez olyan munkatársakat, akik szocialista kormányokban viseltek tisztségeket. A Gyurcsány-éra alatt pedig Simicska Lajos vállalkozásai is kaptak állami megrendeléseket, igaz, közel sem annyit, mint az első Orbán-kormány idején. Ezt a gyakorlatot írta felül 2010 után a Fidesz két kormánya, vagyis maximum olyan üzletemberek kaptak lehetőséget vagyonuk növelésére, akik alkut kötöttek a regnáló hatalommal. A jelenlegi kormány nem is igazán tagadja, hogy célja az ellenzéki pártok gazdasági hátterének ellehetetlenítése, így nem számíthatnak kegyelemre azok, akikre továbbra is balos vagy liberális címkét ragasztották Orbán emberei. Ez egy olyan torz nemzetgazdasági struktúrát hoz létre, amelynek következményeit a következő pontban taglaljuk.

Fotó: origo.hu

2. Sok az eszkimó kevés a fóka. Az Orbán-kormány üzenete így röviden annyi a vállalkozói szférához, hogy belőled is lehet milliárdos, ha beállsz közénk, és mi is hasznát látjuk a gazdagodásodnak. Ennek a felfogásnak a mintapéldánya a felcsúti gázszerelőből lett nagyvállalkozó. Mészáros Lőrinchez lényegében tapad a pénz, mióta Simicska Lajos, korábbi pártpénztárnok, főoligarcha, gazdasági háttérember összeakasztotta a bajuszt egykori barátjával, Orbán Viktorral. A Fidelitasban szocializálódott ifjú fideszesek így már nem a bugris vidéki vállalkozót látják Mészárosban, hanem Orbán Viktor bizalmasát, aki csak ránéz egy zsíros vállalkozásra, és egy szempillantás alatt az övé is lesz. Ha ilyen könnyű meggazdagodni egy országban, akkor ne legyenek kétségeink, hogy egyre többen tolonganak majd az állami csecs körül, hogy részesüljenek az adományokból. És ahol túl sokan lökdösik egymást a zsíros falatokért, ott néhányan éhesek maradnak. Ennek következménye a következő pontunk.

Fotó: index.hu

3. Holló a hollónak kivájja a szemét. Miért ne rúgna bele valaki abba, aki a sorban előtte áll, ha látott már arra példát, hogy ezért senki sem bünteti meg. Az Orbán-rendszerben most még nagyon ügyelnek arra, hogy viszonylag arányosan osszák el saját embereik között a különböző területeket, ám előfordulhat, hogy valakik háttérbe szorulnak, és revánsot kívánnak venni ezért saját táboruk tagjain. Nagyban ilyen volt a G-nap, amikor Simicska Lajos kiesett a pikszisből, mert nem értet egyet a harmadik Orbán-kormány irányvonalával, kicsiben pedig helyi szinteken fújnak egymásra fideszes orientáltságú vállalkozások, mert meg kell osztozniuk valakivel a zsákmányon, noha sokkal nagyobbat lehetne kaszálni az ügyleten, ha nem lenne konkurenciájuk. A könnyű meggazdagodás ígérete vonzza ebbe a táborba azokat a vállalkozókat, akik ezért nem is a rátermettségükkel, üzleti érzékükkel, szakmai teljesítményükkel szereznek előjogokat, hanem politikai nyomulásukkal, így sokszor olyanok szenvednek hátrányt az üzleti életben, akiknek minden adottságuk meglenne egy jó vállalkozást felépíteni, korrupció nélkül gyarapodni, munkahelyeket teremteni. Közülük sokan végül külföldön próbálnak szerencsét, és ott kamatoztatják a tehetségüket.    

Fotó: 24.hu

4. Kéz kezet mos. Azonban nem ez a legrosszabb abban a tendenciában, hogy politikai alapon szerveződik a nemzeti burzsoázia. Azok az oligarchák ugyanis, akik deklaráltan a kormánypárt holdudvarához tartoznak, nem csupán az állami pénzek elosztásánál jutnak előnyökhöz, hanem védelmet is kapnak az olyan ellenőrző szervektől, melyek feladata az összejátszások, kartellezések, korrupciógyanús ügyletek feltárása lenne. Egyes területeken olyan monopóliumok alakulnak ki, melyek egy jól működő versenyhivatal esetében nem történhetne meg. Jó példa erre a Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe tartozó médiabirodalom túlsúlya a piacon. A felcsúti polgármester és vállalkozó cége ugyanis dömpingszerűen vásárolta fel a vidéki napilapokat, így lényegében egyeduralkodó lett a megyei sajtó területén. Erősen torzítja a magyar médiapiacot, hogy a kormány gigantikus összegű hirdetésekkel támogatja a hozzá közel álló sajtóorgánumokat, így azok eredményei nem attól függenek, hogy jó újságot, rádiót, televíziót működtetnek-e, hanem, hogy hirdetnek-e náluk kormányhoz közeli cégek, vagy közvetlenül maga a kormány. Azok, akik közvetlenül a piacról akarják finanszírozni a vállalkozásukat, vagyis eladható sajtóterméket készítenek, illetve piaci szereplőktől kapnak hirdetési megrendeléseket komoly hendikeppel indulnak Mészáros Lőrinc Habony Árpád Vagy Andy Vajna médiaérdekeltségeivel szemben. Ugyanezek a tendenciák érvényesülnek más területeken is, így veszíti el a jelentőségét a minőség, és lesz meghatározó a gazdaságban a politikai lojalitás. És ez a tendencia csak felerősödhet, ha 2018-ban Orbán Viktor kormányának és a hozzájuk kötődő oligarcháknak szavaznak bizalmat a magyar választók. Mert, ahogy egy egészen friss dakota közmondás tartja: „Csak egyszer kell felülnöd a felcsúti kisvasútra, és máris érteni fogod, mit jelent, az a magyar mondás: Ha van elég pénzed, megvalósul a legnagyobb képtelenség is.”