Egészen ügyes trükkel kelti azt a látszatot Magyarország kormánya, hogy szépen hasít a gazdaságunk. A megrázó kórházi élményeket, a vergődő oktatásügyet megszépítő sportesemények és pörköltfőző versenyek fényében komolyan kell vennünk azt a törvényszerűséget, hogy a korrupció egy bizonyos mérték fölött már szinte pozitív képet alakít ki a politikai elitről a lakosságban. Lázár János bizonyára erre gondolt néhány héttel ezelőtt, amikor azt mondta, hogy ha ellopnák a pénzt, akkor nem állna ilyen jól a költségvetés mérlege. Csak azt nem tette hozzá, hogy milyen jól állna az államháztartás, ha tényleg igaz lenne az az állítás, hogy a politikusok nem nyúlnak a közöshöz.

Fotó: MTI

Egészen elképesztő bűvésztrükköket lehet tanulni az Orbán-kormánytól, és talán épp ezek a mutatványok tartják ámulatban még mindig azt a mintegy kétmillió magyart, akik támogatásukról biztosítják a Fideszt a közvélemény-kutatások alkalmával. Azt mondta például Selmeczi Gabriella a magánnyugdíj-pénztárak államosításakor, hogy megvédik a nyugdíjakat, holott a fenekére csaptak annak az irdatlan összegnek, amit akkor einstandolt akkoriban a kormány. Azt mondták, hogy megmentik a devizahiteleseket, holott csak a jómódúak jöttek ki jól a kormány bankok ellen vívott háborújából. A kiskorúak védelmére hivatkozva adták oda a trafikokat a családtagjaiknak, haverjaiknak, ám a fiatalok egészsége érdekelte legkevésbé ebben az üzletben a döntéshozókat.

A legzseniálisabb mutatvány azonban a szemünk előtt zajlik már 2010 óta. A hihetetlen mértékűre felturbózott korrupció ma már nemcsak az életünk természetes részévé vált, de azt a benyomás is kelti, olyan mennyiségű pénz van ebben az országban, hogy bármennyit el lehet lopni belőle annak veszélye nélkül, hogy összeomlana a gazdaságunk. A túlárazott beruházások, a hatékonyság legkisebb jelét nem mutató állami cégek, a sokmilliárdos kormányzati sikerpropaganda és gyűlöletkampány ellenére sem romlottak a gazdasági mutatók olyan mértékben, hogy látványos megszorító intézkedésekre lenne szükség. A kormány így azt a benyomást kelti, hogy fényes pályára állította a gazdaságot, és ezért nem is olyan nagy baj, ha csurran-cseppen a haszonból Andy Vajnának, Tiborcz Istvánnak vagy éppen Mészáros Lőrincnek.

Persze túl szép lenne mindez ahhoz, hogy igaznak is tartsuk. Tény, hogy a kedvező világgazdasági folyamatok, a bőven érkező uniós források, no meg az egészségügyből, oktatásból, szociális ellátórendszerből kivont pénzeknek köszönhetően nem küzd a költségvetés filléres gondokkal, de a keletkező többletet épp olyan nagyvonalúan szórja el az állam, ahogy Matolcsy György bánt a devizatartalék egy részének átváltásából keletkező árfolyamnyereséggel. A jegybankelnök alapítványok segítségével veszejtette el e bevétel közpénzjellegét, a kormány pedig saját strómanjait, oligarcháit fizeti ki nagyvonalúan a költségvetési pénzek felelőtlen kezelésével. Nincsenek éhséglázadások, és bár a béreink elmaradnak a szomszédos országok átlagától, a kormány mindig dob egy csontot az elégedetlenkedőknek.

Így, ha kenyeret nem is, de cirkuszt mindig tud nyújtani a kormány a népnek, így a vizes világbajnokság megugró költségei sem irritálják már annyira a magyarokat, mint korábban. Ha egy országban sok a sportrendezvény ha olyan gigantikus méretű beruházásokra vállalkozik, mint egy olimpia, vagy paksi bővítés, akkor bizonyára van erre forrás is – gondolja joggal a keményen tájékozódó magyar polgár. Ám azt nem árt megjegyeznünk, hogy a magyar gazdaság veszített a versenyképességéből, az államadósságunk érdemben nem csökkent, a hatékonyságáról pedig nem is érdemes beszélnünk. Elvesztegetett évek voltak ezek, melyekben olyan esély úszott el, mely talán évtizedekig nem fog visszatérni. Magyarországnak ugyanis a saját lábára kellett volna állnia, és a nem alföldi kilátótornyokra, kisvasutakra, stadionokra pazarolnia az uniós támogatásokat és saját bevételeit.

Fotó: agrotrend

Most, hogy a korrupció többnyire már át sem üti a magyar választók ingerküszöbét, már kezdi a kormány a maga javára fordítani ezt a demokratikusan működő államokban elképzelhetetlen jelenséget. Minél nagyobb szeletet hasítanak ki ugyanis maguknak az új elit tagjai a költségvetési pénzekből, annál jobban tudják demonstrálni, hogy Magyarország erős, büszke európai ország. Lefordítva ez annyit jelent, hogy minél erősebb egy országban a gazdaság, annál többet lehet ellopni a költségvetéséből anélkül, hogy megszorításokra kényszerülne az állam. Amilyen képtelenségnek hangzik ez az állítás, annyira hatásos. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Azért kell nagy bölényt elejteni, mert akkor senki sem veszi észre, hogy kétszer annyi húst viszel haza, mint amennyi járna neked.”