A Nemzeti Együttműködés Rendszere nevével ellentétben éppen a társadalom különböző csoportjainak egymás ellen hangolásával, a felfokozott érzelmek egymásnak feszülésével igyekszik tartósítani hatalmát. A társadalmi és gazdasági kutatások azonban ékesen bizonyítják, hogy olyan polgárháborús helyzethez vezethet ez a megosztó politika, ami senkinek sem lehet az érdeke. Talán értelmet nyer így a Fidesz korábbi riogatása azzal, hogy az ősz folyamán zavargások lesznek Magyarországon. Nem lettek, de ettől még egyre mélyebb vájatokat ás a kormány a társadalmi csoportok között.

Fotó: fideszfigyelo.hu

1. Nagyvárosok vs kis települések. Ahogy a Fidesz kampányai egyre alpáribb hangvételt ütöttek meg, minél inkább nélkülözték a valós tényeket, összefüggéseket, minél jobban előlopakodott a kommunikációjukból az idegengyűlölet, annál népszerűbbek lettek ott, ahol kevésbé lehet széleskörű információkhoz jutni. Ezek a helyek jellemzően a falvak, községek, kisvárosok. A Fidesznek mindig is a kistelepülések voltak az igazi bázisai, ám most már elég jól kirajzolódik az a tendencia, hogy míg a nagyobb városokban kezdenek az emberek elfordulni a szélsőségessé és populistává vált kormánypárttól, addig a kisebb településeken (főleg Északkelet-Magyarországon) elhappolják a szavazókat akár a Jobbiktól is. Magyarán, a választásokon az a tendencia várható, hogy a nagyobb városok egyéni körzetekben szoros lesz a versenyfutás az ellenzéki jelöltek és a kormánypártiak között, addig a kisebb települések esetében a Fidesz újra tarolhat. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy Budapesten jelenleg még a hagyományosan jobboldali budai körzetekben is az ellenzék az esélyesebb.

2. Gazdagok vs szegények. Egyetlen közép-kelet európai országban sem szakad szét a társadalom olyan sebességgel szociális értelemben, mint Magyarország. A kormány gazdaságfilozófiája, az ellátórendszerek megnyirbálása, sőt sokszor ellehetetlenítése, és különösen az egykulcsos adóhoz való ragaszkodás olyan társadalmi feszültségeket generál, melyek már robbanással fenyegetnek. Amíg a magyar oligarchák fénysebességgel gazdagodnak, addig máig nincs megoldás a devizahitelesek gondjaira, nincs koncepció a szociálisan leszakadt rétegek felzárkóztatására, az alacsony bérek pedig arra ösztönzik a fiatalok tömegeit, hogy ne itthon kezdjék felépíteni a karrierjüket. Közben a nyugdíjasoknak Erzsébet-utalványok formájában dobnak csontot immár második éve az ünnepek előtt. Egyszerűen semmi koncepciója nincs a szociálpolitikának hazánkban, ugyanakkor a menekültellenes kampánnyal azt elérte a kormány, hogy a szegények találjanak olyan ellenségeket, akik még náluk is szerencsétlenebbek, így saját bajaikra kevésbé figyelnek. Amíg a hazai romák vezetője az a Farkas Flórián, aki nem tud és nem is akar elszámolni több milliárd forint felzárkóztatási pénzzel, ne gondoljuk, hogy a cigányság egy tapodtat is közelít az amúgy is alacsonyan lévő magyar átlaghoz iskolázottságban, szociális téren, foglalkoztatásban. Mészáros Lőrinc és a hozzá hasonló oligarchák pedig egyrészt nem tudják már azt sem megmondani, hogy hány cégük van, így nem csoda, ha olykor elfelejtenek bevallani néhány millió forint adót. Ennek biztosan nem lesz jó vége.

3. Értelmiség vs alacsony iskolázottságúak. Furcsa ellentmondásnak tűnik, hogy az elitista politikát folytató Fidesz a kevésbé képzett lakosság felé küldi elsősorban üzeneteit. A magyar értelmiség (még a jobboldali érzelműek is) sértőnek érzik az olyan alpári kampányokat, melyekben népcsoportokat, vallási közösségeket alacsonyabb rendűként kezelnek a kormányzati propagandában. Olyan bántóan egyszerű üzenetekkel és nyilvánvaló hazugságokkal bombázta a magyar társadalmat a kormány a Brüsszel és Soros György ellen hirdetett kampányokban, hogy az értelmiség joggal érzi úgy, hogy ezek a szlogenek már nem hozzá szólnak. Ez egyrészt felerősíti a kevésbé iskolázott rétegek ellenszenvét az értelmiség ellen, amelyet most már nyíltan finnyás demokratákként aposztrofál a kormány, másrészt kiüresedett a kormánypárt értelmiségi holdudvara azáltal, hogy Orbán Viktor környezetében már pusztán olyan technokratákat találunk, akik csak a szavazatszámok optimalizálásával hajlandók foglalkozni, a társadalomban felhalmozódó feszültségeket pedig csakis saját céljaikra használják.

4. Civilek vs nem civilek. Nem véletlen, hogy Soros György azzal indokolta mostani megszólalását, hogy veszélyben érzi a Magyarországon működő civil szervezetek működését, munkatársaik jövőjét. A mérések szerint ugyanis a kormány civilellenes kampánya célt ért azzal, hogy főként a kisebb településeken a civil szervezetek ellen hangolódott a társadalom. Jellemzően ezeken a településeken a helyi hímzőkörön vagy honismereti társaságon kívül nincsenek civil szervezetek, mégis őket utálják most leginkább ott, ahol termékeny talajra hullott a kormány gyűlöletkampánya. Ez ugyanaz a mechanizmus, amit a menekültekkel kapcsolatba tapasztalhattunk meg, ugyanis az országban olyan helyeken erősödött fel leginkább a migránsgyűlölet, ahol legfeljebb televízióban láttak menekülteket, a déli határnál, ahol tényleg testközelből lehetett átélni a krízist, ez az izzó gyűlölet nem tapasztalható.

Fotó: nyugat.hu

5. Liberálisok vs magyar emberek. A Fidesz régóta dolgozik azon, hogy a demokratákat azonosítsa a liberálisokkal, vagyis a már régóta szitokszóként használt libsiket összemossa a demokráciáért aggódók egyelőre elég népes táborával. A kettő pedig távolról sem azonos. Egy konzervatív ember úgy is lehet demokrata, hogy nem feltétlenül hisz a liberalizmus eszméiben. Ma nemes egyszerűséggel mindenkit lekomcsiz a magyar kormány, aki aggódik a jogállamiságért, a demokratikus intézményrendszerért, illetve a szabadság eszméjét többre tartja, mint Orbán Viktor autokratikus rendszerét. Ellenben minden magyar ember nevében szónokol a miniszterelnök minden alkalommal, amikor meg kell védeni az országot a liberálisoktól, szabadkőművesektől, a kommunistáktól, vagy a demokratáktól. Az egész olyan abszurd, hogy el se hinnénk, hogy ezt a maszlagot bárki is beveszi kis hazánkban. Pedig a mechanizmus egyelőre jól működik, mert ellenséget nagyon tud kreálni az Orbán-kormány. De mi lesz akkor, ha már kifogynak az országunkra fenekedő ellenfelekből? Habony Árpád bizonyára olykor már gondol erre is, de egyelőre köszöni szépen, jól van, mert az emberek helyette egymást utálják. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Ha valaki arról kezd faggatni, miért adtál el húsz lovat az ellenségnek, vagy tüntesd el az illetőt, vagy találj ki valamit, ami ennél is jobban érdekli az embereket.”