Nem hinnénk, hogy Vajna F. (Fánkosztó) Tímea tisztában lenne azzal, hogy Az ENSZ Közgyűlése 1992-ben október 17-ét nyilvánította a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapjává, és ezért osztott ingyen fánkokat a szegényeknek ( és nem szegényeknek) néhány nappal korábban. Magyarország leszakadása a nyugati világtól, sőt közvetlen szomszédjaitól épp ott érhető legjobban tetten, miként alakult a rendszerváltás óta a szegények, illetve az egyre lejjebb süllyedő középosztály sorsa.

Fotó: velvet.hu

Fehér Attila, a Partiszkon Társadalomkutató Egyesület elnöke szerint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad nem váltotta be a magyar társadalom ’89-es várakozásait. Hazánkban különösen aktuális a szegénység problémaköre, ugyanis az ország hét régiója közül négy az Unió legszegényebbjei között van. 2016-ban a KSH adatai szerint a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben, közülük 130 ezer gyermek nélkülözik, és 50 ezer rendszeresen éhezik. És ez csak néhány mutató azok közül, melyek jelzik, a kormány hurráoptimizmusa ebben a kérdésben csak porhintés.    

Kialakult ugyanakkor egy olyan gazdasági és politikai „elit”, amely önhittségének és az empátia tökéletes hiányának köszönhetően egyszerűen nem is érzékeli a társadalmi különbségek növekedésének tarthatatlanságát. Helikopterező és fácánokat mészároló miniszterek, külföldi luxus-szórakozóhelyeken partizó és állami pénzből magántévéket vásároló tanácsadók borzolják a kedélyeket, mindeközben a kormány kommunikációja a polgárháború és kilátástalanság elől menekülő embereket helyezi céltáblája közepére.

A migránsügyön keresztül is pontos kontúrokkal kirajzolódik a magyar felső középosztály társadalomszemlélete. A reményeitől és emberi méltóságuktól megfosztott menekültek ellen hergelik azokat a hazai szegényeket, akik megmaradt egzisztenciájukat féltve asszisztálnak ahhoz, hogy az urizáló kormány miniszterei és tanácsadói gyanús hátterű offshore cégeken keresztül letelepedési kötvényeket értékesítsenek olyan külföldi gazdagoknak, akik nem kötelesek elszámolni azzal, honnan szereztek milliárdokat ahhoz, hogy magyar, illetve uniós állampolgárságot vásároljanak maguknak.

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a mostani kormány csak azért nem hagyja végleg az út mentén a szegényeket, mert szüksége van rájuk a következő választásokon.

A magyar rendszerváltás kudarcáért felelős úgynevezett politikai elit egyelőre nem is érzi azt a veszélyt, hogy a jóléti fordulat elmaradásáért valakiknek felelősséget kell vállalniuk ebben az országban. A jelenlegi kormányzat morzsákat dob a szegények és elégedetlenkedők elé, ami egyelőre még elég ahhoz, hogy ne kelljen szembesülniük a népharag elsöprő erejével, ám az igazság pillanata közeleg.

Nem lehet ugyanis büntetlenül megúszni azt, hogy szinte egyetlen nagy horderejű országos korrupciós ügyben sem öntöttek tiszta vizet a pohárba, hogy elsikáltak minden olyan botrányt, melyben érintve lehettek politikusok valamelyik (vagy mindkét) oldalról. Nem lehet megúszni azt sem, hogy elkótyavetyélték a mintegy háromezer milliárdos magánnyugdíj-vagyont, hogy háromszor mentették meg a devizahiteleseket, ám alig enyhült az adósokon a nyomás, hogy minden falucskába focistadiont építenek a megtérülés csekély reménye nélkül.

És persze nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy az utóbbi hat év kormányzása alatt nyíltan a gazdagok oldalán állt a kormány, hiszen míg a szegények és képzetlenek százezreit kényszerítette közmunkára, addig a magas jövedelműek élvezhették az egykulcsos adó nyújtotta előnyöket. Aki pedig igazán közel állt a mézes bödönhöz, bőven kaphatott állami megrendeléseket, játszhattak ki uniós rendelkezéseket, részesülhettek a trafikos koncessziók előnyeiből. A szegényeknek maradt a mellébeszélés és a népbutító kormányzati propaganda. 

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a mostani kormány csak azért nem hagyja végleg az út mentén a szegényeket, mert szüksége van rájuk a következő választásokon. Igen, szükség van arra a mintegy háromszázezer közmunkás voksára, akik közvetlenül ki vannak szolgáltatva a helyi hatalmasságoknak, és nem jut nekik még zsíros kenyérre sem, ha kimaradnak a következő programból. Szükség van a többször megsértett és kormányhoz közeli vezetői által lejáratott romák támogatására is, mert állítólag őket könnyű olcsó ígéretekkel is megvásárolni. És persze szükség van azokra a Fidesz-hívőkre is, akik látják, hogy rossz irányba mennek a dolgok, de mindig meg lehet őket győzni azzal, hogy ez is jobb, mintha visszajönnének a kommunisták.    

„Ha nem tudod, mi az a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ne hibáztasd magad, hanem igyál egy pohár tüzes vizet és fogd rá a komancsokra.”     

A szociális ellátórendszer, az egészségügy, az oktatás helyzetének lassan tarthatatlanná válása és a foglalkoztatottak helyzetét jelentősen rontó új munkatörvénykönyv kiszolgáltatta a munkavállalókat a multinacionális érdekeknek. Elmaradt a polgárosodás révén várt felemelkedés, így sokaknak a lecsúszás élménye, vagy az attól való rettegés érzése egyszerre tette hiteltelenné az országot negyedszázada vezető politikai erőket és rendítette meg a demokratikus rendszerbe vetett hitet.

A szegénységből nem Vajna Tímea fánkosztása, a valós problémáktól, a hétköznapi emberektől mindinkább eltávolodó politikusok és a hozzájuk szorosan kötődő nemzeti oligarchák jótékonykodása fogja kivezetni Magyarországot, hanem társadalmi és gazdasági reformok sora. Ebben azonban nem érdekelt a jelenleg kormányzó elit, így jelentős politikai fordulat nélkül a szegénység Magyarországon eszkalálódik, hiába próbálja ezt a szót kitörölni minden szótárból a hatalom. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem tudod, mi az a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ne hibáztasd magad, hanem igyál egy pohár tüzes vizet és fogd rá a komancsokra.”