Igaz, hogy a tavalyi év is a kassza kisöprésével végződött, de az idén még egy lapáttal rátett a kormány a pénzszórásra. Orbán Viktor természetesen a választásokat szem előtt tartva olyanoknak juttatott az adományokból, akik szavazataira nagy szüksége lesz jövőre, így megnyomta a tollát, amikor a nyugdíjasoknak nagyobb emelést adott, mint amennyi a törvény szerint járna, de a Hit Gyülekezetét is megdobta 750 millióval. Azért a nagy kedvenc foci sem maradhatott ki a pénzherdálásból, hiszen 37 milliárdot pumpálnak az amúgy is pénzben úszó sportágba.

Fotó: napi.hu

A magyar kormány úgy viselkedik, mintha 2018 januárjától egy fillért sem adhatna a saját kedvenceinek. Persze dorbézolhattak tavaly is év végén azok a szervezetek, melyek jó viszonyt ápolnak Orbán Viktorral és csapatával, most azonban szélesebb társadalmi rétegek megnyerése volt a cél. Az biztos, hogy a kormány nem akarja a véletlenre bízni a tavaszi választások végeredményét. Orbán több mindentől fél annak ellenére, hogy neki áll a zászló, hiszen utcahosszal vezet a még mindig rendezetlen ellenzék előtt.

Egyik legnagyobb gondja, hogyan tartsa harci lázban a sajátjait még bő három hónapig. Jogosan fél attól, hogy ha csillapodik a Soros György elleni gyűlölet, illetve a menekültekkel már nem tud elég hatékonyan riogatni, akkor többen úgy érzik az elkötelezettek közül, hogy nem is kell a szavazatuk a Fidesz magabiztos győzelméhez. Nagy kihívás ez azok után, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra jutását követően lényegében folyamatosan kampányolt, így magát a valódi választási voksvadászatot alig lehet majd megkülönböztetni a korábbi időszakoktól.

Ebben az esetben valószínűleg kormányprogramot kéne írnia, amivel az utóbbi választás után már nem fárasztotta magát Orbán Viktor.

Másik félelme az lehet Orbánnak, hogy pártja számra a mostani kedvező tendencia épp rosszkor, a választások előtt fog megtörni. Miután a szélsőséges retorika, a menekültekkel való riogatás, a Brüsszellel való fénykardozás a legalacsonyabb iskolázottsággal rendelkező polgárok körében megnövelte a kormány támogatását, több mint félmillió új szavazót gyűjtött be Orbán pártja néhány hónap alatt. Kérdés, hogy e társadalmi csoportban mennyi még a tartalék, illetve, hogy egy esetleges nem várt körülmény hatására ezek a finoman szólva is könnyen befolyásolható szavazók nem változtatják meg a véleményüket, és fordulnak a kormány ellen.

És itt érkeztünk el egy olyan tényezőhöz, amely a politikában elég gyakran befolyásolja a folyamatokat. Ez pedig az előre nem látható események hatása. Sejtjük, hogy a párt kegyvesztett oligarchája tartogat néhány kellemetlenséget még egykori szobatársának, a jelenlegi kormányfőnek. Simicska Lajos legbelső körein kívül senki sem tudhat ezekről, illetve valami bizonyára kiszivárgott valami információ, hiszen nem ügyködne olyan elánnal az oligarcha által támogatott Jobbik elpusztításán Orbán Viktor, ha egykori pártpénztárnokát hatástalanított gyalogsági aknának tekintené.

Paradox módon a magyar politika folyamatait egyre inkább Orbán Viktor hatalomvesztéssel kapcsolatos paranoiás félelmei határozzák meg annak ellenére, hogy sima ügynek tűnik jelenleg számára a soron következő választás megnyerése. Orbán már azt is komoly kudarcként élné meg, ha nem szerezne abszolút többséget, ezáltal egy most még ellenzékben lévő párttal kéne egyezkednie a koalíció feltételeiről. Nem a hatalommegosztás apostola ugyanis, nem beszélve arról, hogy a kormány, illetve némileg a Fidesz ügyeibe elég alaposan belátna egy másik párt vezetősége is. Ebben az esetben rengeteg energiát venne el a kormányfőtől az a törekvése, hogy a kényszerből a hatalomba bevett pártot felszalámizza. 

Ebben az esetben valószínűleg kormányprogramot kéne írnia, amivel az utóbbi választás után már nem fárasztotta magát Orbán Viktor. Nyilván az Európai Unió is látna némi esélyt arra, hogy konszolidálódjon a Fidesz politikája, ha egy-két új erő is kormányra jutna Magyarországon. Az uniós nyomást amúgy is elég nehezen viselő kormányfő ezt a helyzetet mindenképpen szeretné elkerülni, és minimum kétharmados győzelmet tűzött ki célként maga elé, hogy azzal villoghasson az uniós kormányfők tanácskozásain, neki van a legerősebb legitimációja mindannyijuk közül.

Fotó: 24.hu

Orbán tehát olyan politikai erőteret szeretne kialakítani maga körül, melyben nincsenek kétségek, bárhogy is alakulnak a külpolitikai, belpolitikai és gazdasági események, ő biztosan ülhessen a nyergében. Valahogy úgy szeretné irányítani Magyarországot, ahogy Putyin Oroszországot, vagyis elvben vannak szabad választások, de igazából ő irányt mindent és mindenkit, még az ellenzéket is. Ebben a rendszerben valóban annyit költ focira, amennyit csak kedve tartja, mert soha nem kell elszámolnia ezekkel a milliárdokkal sem a választók, sem a törvény előtt. Mert, ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „Ha egy futóverseny előtt rajtad kívül mindenki gyomorrontást kap, valószínű, hogy te kevertél valamit az ételükbe, de az biztos, hogy te fogsz győzni.”