Felfokozott várakozás, hatalmas részvételi arány, majd győzelmi mámor az egyik, mély csalódás és felháborodás a másik oldalon. Így jellemezhetnénk Magyarország elmúlt egy hónapját. Most, hogy szinte valamennyi jogorvoslati kezdeményezés visszapattant a Nemzeti Választási Irodáról, a sorosozás pedig funkcióját vesztette, könnyen totális érdektelenségbe fulladhat az, ami a közéletben történik. Mindez kinek kedvez leginkább? Naná, hogy Orbán Viktornak.

Fotó: Új Szó

A Fidesz április 8-án egyértelművé tette, hogy nincs realitása annak az ellenzéki törekvésnek, mely szerint demokratikusnak látszó választások következményeként az Orbán-kormány megfosztható a hatalmától. A kormánypárt ugyanis minden eshetőségre felkészült a választás előtt. Arra is volt forgatókönyvük, ha lett volna teljes összefogás az ellenzéki pártok között, igaz, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen lépést váltott volna ki a Fideszből egy ilyen helyzet. Nagyon úgy tűnik, hogy április 8-án elszórt, kisebb választási visszaélések is elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy ismét bebiztosítsák maguknak a kétharmados többséget.

Ez a felismerés dühíti most az ellenzéki szavazókat, no meg az a tény, hogy a kormányváltásra szövetkező (illetve nem szövetkező) ellenzéki pártok több szempontból is alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy megvalósítsák az ellenzéki tábor elvárásait. Az emberek most kezükbe vették a kezdeményezést, a kormány cinizmusa pedig még fel is piszkálta lelkükben a tehetetlenség dühítő érzését, ám ne legyenek kétségeink Orbán Viktort ez egy cseppet sem fogja zavarni abban, hogy május 8-án, pont egy hónappal a választást követően megalakítsa új kormányát.

Mindeközben a kormánypárt győzelmét bebiztosító magyar vidéken továbbra is meglehetősen kiábrándító a helyzet. Már alig migránsoznak és sorosoznak a fideszes aktivisták, lassan lekerülnek a kandeláberekről és óriásplakát helyekről a menekültekkel riogató plakátok, így a gyűlölethullám elültével nem marad más a kistelepülések lakói számára, mint a közmunka egyhangúsága, a helyi kiskirályok kiszolgálása, a hajbókolás a kormánypárti polgármester vagy a területileg illetékes oligarcha előtt. Minden maradt hát a régiben városban és falun egyaránt, hiába volt a 70 százalék feletti részvételi arány a választáson, hiába bízott jobboldali és baloldali a változásban április 8-a előtt. Keleten a helyzet változatlan.  

Az új Orbán-kormány megalakulása előtt még kegyelmi állapotban van az ország. Az ellenzék talán még titkon bízik abban, hogy a hatalom visszafogott lesz annak ellenére, hogy a miniszterelnök megtorlást lengetett be március 15-én mindazok számára, akik bosszantották a kampányban. A kormánypárti oldalon ugyanakkor már nincs olyan eufória, mint 2010-ben vagy 2014-ben volt a választási győzelmek után. Valahol talán ők is érzik, hogy az igazi sötétség csak most köszönt ránk, aminek következményei ellenzéki és kormánypárti érzelmű polgárokat egyaránt érzékenyen fognak érinteni. Főként a fiatalok vannak tisztában ezzel, ezért sokan fontolgatják a távozásukat az országból.  

Egyetlen ember, és talán néhány közvetlen bizalmasa tudja pontosan, mi vár ránk a következő hónapokban, ami szintén erősíti azt a gyanúnkat, hogy a bizonytalanság rásegít az amúgy is elkerülhetetlennek tűnő közéleti apátiára. Ugyan Orbán Viktor kiszámítható politikus, hiszen évek óta tudatosan építi illiberális rendszerét, ám tartogathat még számunkra olyan meglepetéseket is, melyek rosszabbak, mint bármi, amit eddig el tudtunk képzelni. Egy kedveszegett, kiábrándult társadalom ugyanis sokkal többet lenyel, mint egy aktív, a közélet iránt fogékony tömeg.

Fotó: mno.hu

Orbán jól tudja, hogy számára ritkán adódik olyan kedvező belpolitikai hangulat, mint amilyen az új kormánya hivatalba lépését követően lesz. Támogatói most ellesznek egy darabig migránsozás nélkül is, az ellenzéki pártok a sebeiket nyalogatják, a csalódott ellenzéki tömegek pedig még keresik a saját hangjukat, és az ellenállás új stratégiájának kimunkálásával lesznek elfoglalva egy darabig. Egy hónap alatt nagyot zuhanhat a társadalom fogékonysága a közéleti ügyek iránt, így meredeknek tűnő dolgok is megvalósíthatók lehetnek egy ilyen szituációban. Nem merünk tippelni, hogy ezek pontosan mik lesznek, de abban biztosak lehetünk, hogy nem fogunk ujjongani, ha megtudjuk, mivel indítja új kormányzati ciklusát Orbán Viktor és csipetcsapata. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha belelátnánk egy apacs harcos gondolataiba, elmenne a kedvünk attól, hogy harcba bocsátkozzunk vele.”