Bár ígérete ellenére nem foglalta el sem Brüsszelt sem Budapestet, Orbán Viktor mégis úgy viselkedik a június 9-i választások óta, mintha fényes sikert aratott volna pártja. A hangzatos kijelentések mögött azonban ott lapul a kínos igazság, mely lassan kikezdi a kormánypártot. Ráadásul mára teljesen egyértelművé vált, hogy a csapágyasra hajtott kormánypropaganda evolúciós zsákutcába jutott, hiszen ennél jobban már nem lehet jobban lebutítani az üzeneteket. Mihez kezd Orbán és pártja azok után, hogy remélt szövetségesei is elfordulnak tőle Európában?

Fotó: magyarhang.hu

Régóta találgatják idehaza és a nemzetközi politikában is annak az okát, hogy Orbán miért tart ki a végletekig Vlagyimir Putyin támogatása mellett? Gyakorlatilag tíz éve nem tud olyat kérni az orosz elnök a magyar kormányfőtől, amit ne tenne meg neki egyetlen zokszó nélkül. Ez különösen visszatetsző 2022 februárja óta, hiszen az oroszok ukrajnai háborúja miatt különös jelentősége van annak, hogy egy ország az agresszor vagy az áldozat oldalára pozicionálja-e magát. Az európai országok döntő többsége, az EU tagországoknak pedig szinte mindegyike támogatja Ukrajnát élet-halál harcában, ám Magyarország teljesen másként gondolja ezt a konfliktust kezelni, és lényegében a kapitulációt javasolja a megtámadott félnek.

Orbán Viktor és pártja ugyanis a béke fontosságának hangsúlyozásának álcája alatt lényegében arra szeretné rákényszeríteni Ukrajnát, hogy adjon át jelentős területeket Oroszországnak, amivel lényegében beismerné, hogy elveszítette a háborút. A helyzet azonban sokkal bonyolultabb annál, minthogy a gyengébb fél a polgárai és megmaradt területei érdekében feláldozza az ellenség által elfoglalt területeket. Egy, a nemzetközi közösség által is elismert békemegállapodás ugyanis legalizálná Oroszországnak olyan hódításait, melyeket a nemzetközi jogot megsértve, és súlyos háborús bűnöket elkövetve szerzett meg. Putyin ezzel átírná azt a biztonsági doktrínát, amely lényegében a második világháború óta garantálja az európai államok határait és szuverenitását.

Ilyen például az EU bővítésének felpörgetése, ami elsősorban azért fontos Orbán számára, hogy új szövetségeseket toborozzon magának elsősorban a balkáni régióból.

Hogy ezt a tervet miért támogatja minden idők legbékepártibb magyar miniszterelnöke, még homály fedi, de tény, hogy mindent elkövet azért, hogy Ukrajnának ne legyen elegendő ereje és nemzetközi támogatottsága ahhoz, hogy Putyin szándékát meghiúsítsa. Még a hazai kampányába is átemelte a kormánypárt azt a meglehetősen bizarr üzenetet, hogy a világbéke megőrzésének legfontosabb feltétele, ha Orbán Viktorra szavaznak a magyarok. Nos, a valóság az, hogy amennyiben hatékonyan működik a Putyin-Lukasenka-Orbán tengely, olyan konfliktusok éledhetnek újjá a kontinensen, melyek jelenleg a mélyben szunnyadnak.

Orbán számára fontos terep a külpolitika, és különutassága miatt jóval nagyobb nemzetközi figyelem is irányul rá, mint egy hasonló nagyságú és gazdasági súllyal rendelkező uniós országra. A magyar kormányfő saját választói felé folyamatosan küldi azt az üzenetet, hogy Magyarország megkerülhetetlen tényező a világ legmeghatározóbb konfliktusaiban is, így számára akár jól is jöhetett az orosz-ukrán háború. Csak azt felejti el közölni, Magyarországnak mennyi hátránya származik abból, hogy az orosz érdekek mentén politizál. Azt viszont a maga bőrén érzi, hogy a korábban potenciális szövetségesként számon tartott szélsőjobboldali pártok sem szeretnék befogadni az EP-ben most alakuló pártszövetségekbe, mert Orbánt Putyin ügynökének tartják.

Ez valószínűleg nagyobb fejtörést okoz Orbán számára, minthogy elvesztett néhány fontos várost az önkormányzati választáson, vagy, hogy Magyar Péter elfoglalta a Fidesz-KDNP helyét az Európai Néppártban. Ha nem talál ugyanis egy fajsúlyos frakciót, amely befogadja, továbbra is a senki földjén bolyonghat, és hiába veszi át az EU soros elnökségét Magyarország július 1-jén, hatalmas ellenszélben kellene megvalósítania azokat a célkitűzéseket, melyek nemzetközi támogatás mellett is igen ambiciózusnak tűnnek. Ilyen például az EU bővítésének felpörgetése, ami elsősorban azért fontos Orbán számára, hogy új szövetségeseket toborozzon magának elsősorban a balkáni régióból.

Fotó: vilaggazdasag.hu

A Fidesz-KDNP tehát egyelőre mást nem tehet, mint megmarad a „béketábor” élcsapatának. Orbán ugyanis elszámolta magát, nem sikerült alapjaiban megváltoztatnia az erőviszonyokat az öreg kontinensen, így az orosz-ukrán konfliktus kezelésével kapcsolatban sem következik be radikális fordulat sem az EU, sem a NATO részéről. A kormányfő már realizálta ezt, ezért is támogatja a korábban ősi ellenségnek kikiáltott Mark Rutte holland miniszterelnököt az atlanti szövetség vezetői posztján, és zarándokolt Berlinbe a szintén sokat bírált Olaf Scholcz német kancellárhoz. Mert, ahogy egy ősi dakota mondás tartja: „Ha a szél mindig ugyanabból az irányból fújna, egész életünkben ugyanazok maradnának a barátaink.”