Bár kézzel-lábbal tiltakozik a magyar kormánypárt az ellen a német sajtóhír ellen, mely szerint az Orbán-kormány ultimátumot kapott az Európai Néppárttól, egyre valószínűbb, hogy ez csak a szokásos fideszes maszatolás. Valószínűleg igaz a Taggespiegel nevű lap állítása, mely szerint két feltételt szabtak a német kereszténydemokraták Orbán Viktornak, melyek teljesítése esetén megmaradhat a magyar kormánypárt az Európai Parlament néppárti frakciójában. Ez már akkor is nagyon valószínű volt, amikor Orbánt magához rendelte Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője. Most azonban már néhány konkrétumot is tudunk, és kezd kirajzolódni a német konzervatívok taktikája is.
Fotó: zoom.hu
Már az április 8-i magyar parlamenti választás előtt is világos volt, hogy mindenképpen új szelek fújdogálnak majd a magyar-német kapcsolatokban a hazai politikai erőpróba után. Miután Orbán hozta a kétharmadot, a CDU-ban elhatározták, hogy nyakörvet tesznek arra a politikusra, aki elvileg a saját pártcsaládjukba tartozik, ugyanakkor lépten-nyomon keresztbe tesz az Európai Uniónak, semmibe veszi a közös értékeket, sőt magát a kereszténydemokrata eszmeiséget is megcsúfolja.
A németek pontosan tudják, hogy Orbánnak létkérdés az uniós parlamentben a néppárti frakció támogatása, hiszen eddig ők falaztak neki, bármilyen goromba támadást indított az EU eszmeisége ellen, így a legnépesebb uniós frakció asszisztálásával ronthatott neki idehaza a demokratikus intézményrendszernek. Többször felmerült ugyan a Fidesz képviselőinek kizárása, de azok addig alkudoztak, hogy végül mindig meg tudták dumálni a frakció vezetését, hogy hasznukra válik a magyarok megtartása.
Most azonban új helyzet van. A néppárti politikusokat két körülmény is határozottabb fellépésre ösztönzi. Az egyik, hogy jövő tavasszal uniós választások lesznek, a néppárti politikai irányzat pedig veszít népszerűségéből, ha megtűr egy olyan kalózt a fedélzeten, mint Orbán. A másik fontos tényező pedig az, hogy rövidesen élesben kezdik tárgyalni a következő hétéves költségvetési ciklus költségvetését, így, ha Orbán nem akar ebben a fontos periódusban szövetségesek nélkül maradni, akkor kompromisszumra kell jutnia az Európai Néppárttal és a német CDU-CSU pártszövetséggel is.
A német kereszténydemokraták most két irányból szorítják Orbánt. Egyrészt Weber elvárásainak kellene megfelelnie a magyar kormányfőnek, ám ő most csupán azzal gyakorolt gesztust, hogy hangsúlyozni kezdte a Fidesz kereszténydemokrata elkötelezettségét. Közben azonban előkészítette a korábbinál is durvábbra hangolt Stop Soros törvénycsomagot, ami nyilván nagyon nem tetszik a néppárti frakciónak sem.
Most az is kiderült, hogy Andreas Nick, a német konzervatívok Magyarországgal megbízott politikusa két komoly feltételt is szabott a mi Viktorunknak azért, hogy legalább névleg kereszténydemokrata maradhasson. Az egyik épp a Stop Soros névre hallgató, durván menekült- és civilellenes törvény felülvizsgálata a Velencei Bizottsággal még a parlamenti elfogadás előtt, a másik pedig az a kívánságuk, hogy a kormány megkösse azt a megállapodást, ami lehetővé teszi, hogy a Közép-Európai Egyetem továbbra is Budapesten folytathatja a munkát.
Ez a két ügy csak a jéghegy csúcsa, hiszen szimbolikus jelentőségük van inkább, mint magyarok tömegeire napi szinten ható rendelkezéseknek, melyeket már véghez vitt, vagy most készít elő az Orbán-kormány. Azért ne becsüljük le e teljesíthetőnek tűnő ultimátum jelentőségét! Ha ugyanis Orbán visszavesz a lendületből, és teljesíti a két kérést, akkor el kell ismernie a kompromisszumot, esetleg kitalálhat valami más magyarázatot, miért tesz a gyűlölt Soros Györgynek két gesztust is. Bár a kormány tagadja, hogy ultimátumot kapott volna a szövetségeseitől, azzal, hogy a németek kiszivárogtatták a sajtó útján az elvárásaikat, igen komoly csapdát állítottak Orbánnak.
Most ugyanis vagy kockáztatja a kizárást a pártcsaládból, és az Európai Parlamentben a szélsőséges frakciók támogatását kell igénybe vennie, ha nem akar jelentős támogatásokat veszíteni a következő költségvetési ciklusban, vagy teljesíti a németek kívánságát, és akkor magyarázkodhat az itthoni közvélemény előtt, miért volt olyan fontos számukra a kétharmad megszerzése, ha még egy alkotmánymódosítást sem tud végigvinni az országgyűlésen. Azért halkan jegyezzük meg, nem olyan briliáns csapda ez, ha azt vesszük alapul, hogy a németeknek korábban is a rendelkezésükre álltak ezek az eszközök, csak nem éltek velük.
Fotó: 24.hu
Vagyis, Orbán kihozta a legtöbbet ebből a pávatáncból, és akár most is előhozakodhat még egy-két meglepetéssel, így a jó német elképzelés ellenére akár a fideszes kecske is jóllakhat, és a káposzta is megmaradhat. Mégis valószínűbb, hogy Orbán az utolsó pillanatban meghátrál, igaz úgy fogja kommunikálni, mintha következetesen végigvitte volna a CEU és Soros elleni harcot. A nyakörv azonban rajta lesz, a néppártiak pedig erősen fogják a markukban, mert ha túl lazára engedik, könnyen azon kaphatják magukat, hogy a magyar miniszterelnök a saját képére formálta az európai kereszténydemokráciát. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség állítja: „Ha túl szorosra fogod a gyeplőt, nem fut eléggé a lovad, ha túl lazára, akkor meg ledob a hátáról.”
