A magyar kormány jelenleg azt a taktikát alkalmazza, melyet Kutuzov tábornok Napóleon ellen az oroszországi hadjáratban. Folyamatosan hátrál, közben a felperzselt föld módszerét használva gyengíti az előre törő ellenséget. Kérdés, hogy Borogyinónál sikerül-e döntetlenre kihoznia a csatát, így hiába esik el Moszkva a franciák inkább pakolnak, és iszkolnak vissza nyugatra, mielőtt mindenki éhen hal vagy megfagy. Türelem, rövidesen lefordítjuk mindezt a mai magyar viszonyokra.

Fotó: mandiner.hu

Nem úgy ismerjük a magyar miniszterelnököt, mint aki megijed egy kis szócsatától, sőt, igazából akkor van elemében, ha valakivel ölre mehet. Egyetlen csoport van a környezetében, akivel nem szokott nyíltan harcba bocsátkozni, ez pedig a magyar választópolgárok közössége. A sorsa (és persze pártjáé és kormányáé is) ugyanis annak a mintegy nyolcmilliós tömegnek a kezében van, amely 2018-ban véleményt mondhat a ténykedéséről.

A Fidesz politikai jövője tehát attól függ, milyen gondolatok kavarognak majd a magyar választópolgárok fejében akkor, amikor be kell valahová húzniuk az X-et. Vegyük a jelenlegi helyzetet: gondolhatnak arra például, hogy a kormánynak sikerült rendesen szétzilálnia az iskolarendszert, lerohasztania az egészségügyet, trafikkoncessziókkal és földárverésekkel kitömnie a haverok zsebeit, jegybanki alapítványokon keresztül milliárdokat eltapsolnia, méregdrága stadionokat építenie a halovány magyar focistáknak, de akár az is beugorhat a voksolásra készülő honpolgárnak, hogy a brókerbotrányoktól senki sem mentette meg őket, miközben az sem biztos, hogy a főbűnösök ellen vádat emelnek.

Jól tudja Orbán Viktor, hogy nem áll jól a szénája, egyetlen ütőkártyája a menekültválság, a magyar lakosság többségének idegenellenessége, ám ez is csak akkor lehet hatásos eszköz, ha továbbra is harcban állunk a brüsszeli központtal a menekültkvóta ügyében. Itt van persze a családi otthonteremtési kedvezmény, ám eddig nem hozott annyit a konyhára, mint annak idején a rezsicsökkentés. Több elemző célzott már rá, hogy az év második felében, de legkésőbb 2017-ben valami nagy dobásra készül a kormány, lesz ingyen ebéd, lacikonyha, móka, kacagás, görögtűz, talán még Németh Szilárd is előhúz valamit a tarsolyából (persze nem a volt Quaestor-vezérre céloztunk), és mondjuk, államosítja a hazánkban működő szállodaláncokat. Persze nem akarunk tippeket adni, Habony Árpád kommunikációs csapatának így is van még mozgástere arra, hogy fölfelé kerekítse a kormány siralmas osztályzatit.

Fotó: origo.hu

Addig is, nincs más hátra, mint hátrálni. Ebben a helyzetben ugyanis nem teheti meg a Fidesz, hogy magára vállaljon olyan népszerűtlen intézkedéseket, melyeket 1-2 éve még simán bevállalt. Utólag kiderült ugyanis, hogy a Századvég belső felmérései szerint a trafikkoncessziók újraosztását és a stadionépítéseket sem támogatta a magyar lakosság, de akkor olyan bivalyerős volt a Fidesz, hogy ez is simán belefért. Most kivonultak a vasárnapi boltzárból és a Klikket is hajlandóak odadobni egy kis fegyverszünetért a háborgó pedagógusokkal. Nagy kérdés, hogy a jegybanki alapítványok egyre dagadó botrányát meddig hajlandó magára húzni a kormány, hiszen egyre világosabb, hogy ez az ügy is erodálja a kormányzópárt népszerűségét. Ahogy egy dakota közmondás tartja „Meg lehet próbálni széllel szemben pisilni, de közben találj ki valami jó indokot arra, miért lett nedves a gatyád.”