Mivel a várt nagy illiberális fordulat nem következett be 2017-ben, Orbán Viktor taktikát váltott. Most ugyanis apránként kívánja csatlósaivá tenni közvetlen szomszédjait, hogy aztán velük szövetségben saját képére formálja az egész Európai Uniót. A magyar miniszterelnököt szinte szétfeszíti az ambíció - így például nyíltan beavatkozott a szlovén parlamenti választásba -, de azt nehéz megtippelni, vajon milyen Európa lenne az, amelyet ő irányítana. A nemzeti függetlenség nagy harcosának ugyanis tudomásul kéne vennie, hogy az ő logikája szerint nem is állhatna a nemzetek felett uniós vezetőként, így aztán nem járna komolyabb hatalommal, ha elérné ezeket a csúcsokat.

Fotó:MTI

Orbán Viktor minden gesztusával igyekszik tudatosítani bennünk, hogy ő nem kispályás, számára a hazai politikai csatározások inkább a cicaharc kategóriájába tartoznak. Azért küldi nyalka keresztes lovagként csatába Szijjártó Pétert az ENSZ ellen, azért parolázik Putyinnal, és azért gyakorol gesztusokat Trump és Netanyahu felé, mert ő már a világpolitika meghatározó szereplőjének tartja magát. Épp ezért sunnyog, amikor magához rendeli az uniós néppárti képviselők vezetője, hogy ultimátumot adjon neki, ezért nem reagál érdemben az EU kritikáira, és ezért nem ártja bele magát olyan piszlicsáré ügyekbe, mint a magyar egészségügy vagy oktatás, esetleg a romák felzárkóztatásának kérdései.

Orbán legfőbb eszköze azonban saját jelentőségének felnagyításában az a Soros György, aki korábban a mentora, anyagi támogatója, sőt, talán példaképe is volt a ’90-es évek elején. Teljesen mindegy, hogy most mit gondol az amerikai milliárdos a világ globális problémáiról, milyen megoldási javaslatai vannak a diktatúrák, a szélsőséges vallási irányzatok elleni küzdelemben, miként gondolkodik a menekültkérdésről, Orbán számára az a fontos, hogy egy nehezen megragadható globális hatalom képviselője ő, aki ellen hasznos dolog hadat viselni, hiszen Soros testesíti meg Magyarország (és persze sok más nemzet) polgárai számára azt a figurát, aki a pénzét politikai tőkére kívánja váltani. Nem mintha Orbán nem éppen erre törekedne…

A magyar kormányfő kommunikációs csapata már korábban is ráérzett arra a lehetőségre, hogy a magyar ellenzék jelentéktelenségét akként lehet leginkább demonstrálni, ha nem ellenük kampányol a Fidesz egy választáson, hanem Soros György ellen, az ellenzékieket, kormánykritikus civileket pedig egyszerűen besorolják a milliárdos bérencei, magyarországi ügynökei közé. Ez a logika bicsaklott meg februárban a hódmezővásárhelyi időközi választáson, ám ekkor Orbán még rátekert egy kicsit a sorosozásra, megvesztegetéssel, lekenyerezéssel, megfélemlítéssel, és ki tudja még milyen eszközökkel pedig megakadályozta, hogy az ellenzéki pártok összefogjanak ellene. Ez pedig egy kis választási huncutkodással megspékelve elegendő volt a kétharmados többség megszerzésére.

Most tehát Orbán joggal érzi úgy, hogy rendelkezik a győzelem receptjével, így akár kívülről is irányíthatja olyan országok választási kampányait, amelyekben érdeke a vele szövetséges politikai erők győzelme. Szlovéniában például a választási kampányban személyesen sorosozott egyet, a magyar kormány ugyanakkor több áttéten keresztül finanszírozta a vele egy politikai akolba tartozó Szlovén Demokrata Párt kampányhirdetéseit. Orbán célja nem csak az, hogy megnyerje a választást a szövetségese, hanem, hogy támogatásával le is kötelezze azt. Ilyen logika szerint avatkoznak be kisebb-nagyobb mértékben az oroszok szinte az összes érdekszférájukba tartozó ország választási kampányaiba. És persze a magyar belügyekbe való beavatkozással vádolta folyamatosan Soros Györgyöt is a miniszterelnök, míg a magyar választások után másfél hónappal, maga is nyíltan beavatkozott egy szomszédos ország politikai harcaiba.

Rég egyértelművé vált az EU számára, hogy Orbán a visegrádi országok politikai közösségének érdekérvényesítő erejét is előszeretettel használja fel illiberális céljai megvalósításában, így nem csoda, ha Szlovénia kormányát is szeretné maga mögött tudni. Orbán azonban nehezen tudja saját autoriter rendszerét elfogadtatni közvetlen szomszédjainál. Romániában például százezres tüntetéseken buktatják meg azokat a korrupt politikusokat, akikkel már kezdett jó viszonyt kialakítani, Szlovákiában hiába sorozott egy jóízűt, miután egy kegyetlen maffiagyilkosság miatt tüntettek az emberek Robert Fico kormánya ellen, pozsonyi szövetségesének távoznia kellett a hatalomból. Nincs túl baráti viszonya a cseh kormánnyal sem, a lengyelek pedig hiába építik nagy lendülettel az illiberális államot, Orbán Putyinhoz fűződő baráti viszonyán nem tudnak szó nélkül túllépni. És, ha idevesszük, hogy az osztrák jobboldali kormánnyal sem feltétlenül baráti a viszonya Orbánnak, akkor kifejezetten rosszul áll az illiberális eszme szénája Közép-Kelet Európában.

Épp ezért nagyon nem mindegy, miként alakulnak a dolgok Szlovéniában. Orbán egy olyan nyugatbarát országba szeretné ugyanis exportálni saját korrupt, idegengyűlölő, nepotista rendszerét, amely lélekszámát tekintve ugyan jóval kisebb nálunk, de politikai és gazdasági súlya igen jelentős. Szlovénia eddig inkább Horvátországgal izmozott néhány négyzetkilométernyi tengerpart hovatartozása miatt, minthogy betartson komolyabb uniós ügyekben. Az EU vezetői is jól tudják, hogy Orbán eszméi és módszerei úgy terjednek bizonyos körökben, mint a pestis, így ha meg akarják akadályozni az illiberalizmus exportját, akkor a magyar kormányfő köré szoros karantént kell vonni.

Tudják ezt vélhetően Szlovéniában is, ahol hiába győzött a vasárnapi választáson az Orbán által favorizált SDS, nehéz lesz koalíciós partnert találnia a mögötte sorakozó elsősorban baloldali orientáltságú pártok közül. A Szlovén Demokrata Pártot ugyanis a Fideszhez hasonlóan minden más párt utálja, vagyis jobb esély van arra, hogy a vesztesek állnak össze egy sokszínű koalícióra, mintsem bármelyik politikai erő kisegítse Orbán szövetségesét. Szlovéniában ugyanis nem lehet 50 százaléknál kisebb támogatottsággal kétharmados parlamenti többséget szerezni. Egyelőre. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem szégyen a szomszédtól tanulni, de nagyon nem mindegy, hogy a lopást vagy az együttérzést lesed el tőle.”