Tusványoson mindig történik valami váratlan. Ezúttal sem kellett csalódnunk a Fidesz erdélyi szabadegyetemében, hiszen a kormányfő éves nyári észosztását előkészítő fórumokon hirtelen kirajzolódtak a NER törésvonalai. Gazdasági kérdésekben példáig odáig mentek a vitapartnerek, hogy elkezdtek „elmúlt nyolcévezni”, noha ebben az időszakban Orbán Viktor és csapata alakította az ország sorsát. A hatalom bekein belül lévők tehát érzik, hogy valami nagyon nincs rendben, ám még mindenki azt lesi, hogy a nagyfőnök milyen iránymutatást ad majd a tusványosi rendezvény végén.

Fotó: index.hu

Nem volt olyan rég, hogy Magyarország kormánya még Soros Györgynél is veszélyesebb figurának tartotta a Holland Királyság Budapestről távozó nagykövetét. Gajus Scheltema bűne az volt, hogy éles kritikát fogalmazott meg az Orbán-kormánnyal kapcsolatban, így többek között azt nyilatkozta: „Olyan nincs, hogy egyes országok csak profitálnak az EU pénzéből, de nem hajlandók hozzájárulni és segíteni a minket érő kihívásokban.” A külföldi bírálatokra mindig sértődötten reagáló magyar kormányt ekkor még Deutsch Tamás EU-s képviselő is megtámogatta azzal, hogy finoman szólva lefitymálta a területileg ugyan hozzánk hasonlatosan kicsi, ám gazdasági súlyát tekintve igencsak fontos flamand királyságot.

Azóta nagyot fordult a világ, hiszen Tusványoson kormánytagok azzal példálóztak, hogy valahogy úgy kéne csinálnunk a dolgokat, ahogy azt a hollandok teszik. Varga Mihály pénzügyminiszter például a következőt mondta: „Egy holland munkás kétszer annyi értéket állít elő, mint egy magyar, itt hatékonysági problémák vannak.” Ha nem Vargától halljuk, el sem hisszük. De talán még rajta is túltett Palkovics László, a magyar kormány innovációs és technológiai minisztere, aki amellett, hogy asszisztál a magyar tudományos élet államosításához, néha támadnak világos gondolatai is. Palkovics ugyanis Tusványoson a következőket mondta: „Ha egy holland kkv-t és egy magyart összehasonlítunk, akkor hatékonyságban, termelékenységben jelentős a különbség. És a holland javára.”

Olyan magabiztosan savazzák saját kormányuk teljesítményét ezzel, hogy most már tényleg kíváncsiak vagyunk arra, mit szól majd ehhez a nagyfőnök. Orbán Viktornak ugyanis nem kenyere az önkritika, de elképzelhető, hogy beosztottjait most arra biztatja, lebbentsenek fel valamit az ország valós problémáiból. Talán épp azért van erre szükség, mert, ahogy ezt már korábban sokszor előrevetítették a kormány emberei, gazdasági értelemben sokkal visszafogottabb időszakra kell berendezkednünk a következő években, mint amit az elmúlt nyolc évben tapasztaltunk. A problémák nem csupán abból adódnak, hogy a világgazdaságban sokkal rosszabb kondíciókra kell számítanunk, hanem abból is, hogy a kedvező nemzetközi pénzügyi környezet ellenére nem nőtt a lehetőségeknek megfelelő ütemben a magyar gazdaság. Sőt!

Kép: Marabu

És itt nem csak arra gondolunk, hogy a magyar kormány kényelmesen ráfeküdt az EU-s pénzek nyújtotta biztos, ám visszafogott növekedési hullámra ahelyett, hogy gazdaságélénkítéssel készült volna a nehezebb időkre, hanem arra is, hogy megfojtották a valódi piaci versenyt, oligarcháknak osztották ki a zsírosabb falatokat, az állam pedig elüldözte azokat a külföldi cégeket, melyekkel nem szimpatizált, ám a kegyeit kereste azoknak, amelyek hajlandók voltak belesimulni a NER protekcionizmusába. Nem véletlen, hogy a hazai kis és középvállalkozásokkal példálózott Palkovics miniszter is, hiszen ezek lettek volna a gazdasági lendület továbbvivői, ha nem nyomorgatták volna ezeket súlyos adókkal és adminisztrációs terhekkel, ha nem vitték volna el előlük a zsírosabb falatokat az utóbbi években a Fidesz oligarchái. Így aztán nem csoda, ha a holland vállalkozások fényévekkel a mieink előtt járnak, így az ottani kormányok bizton építhetnek erre a szektorra is, míg nálunk egy-egy nagyobb autógyár befektetései és az uniós támogatások határozzák meg döntően a költségvetés lehetőségeit.

Nyilván egyetlen mondattal nem gyakoroltak önkritikát azok a döntéshozók, akik most a hét szűk esztendőt vizionálják, pedig döntően ők tehetnek arról, hogy a magyar gazdaság nem termelékeny és a legkevésbé sem hatékony. Már nem lehet Gyurcsány Ferencre és Bajnai Gordonra mutogatni, el kéne ismerni, hogy kicsinyes politikai érdekből elhanyagolták a gazdaságélénkítést, hogy az oktatás színvonalának visszaesése (például szánalmas idegennyelv-tudás) kezd begyűrűzni a gazdaságba, és, hogy a kormány kommunikációját az elmúlt négy évben szinte kizárólag a menekültellenesség uralta, aminek következtében még az a lehetőséget is eljátszottuk, hogy az egyre szorongatóbb munkaerőhiányon külföldről érkező munkavállalók segítségével enyhítsünk. És akkor még nem beszéltünk az elvándorlásról, a romló egészségügyi és szociális helyzetről, melyek szintén fontos tényezők, ha a gazdaság lehetőségeit akarjuk felmérni.

                Fotó: facebook.hu

Többet érne tehát, ha Varga és Palkovics a siránkozás helyett inkább azzal kezdené a problémák orvoslását, hogy saját kormányuk hibáiról beszélnek őszintén. Biztosak lehettünk ugyanis abban, hogy egyszer megisszuk a levét annak, hogy a felzárkózáshoz biztosított EU-s forrásokat nem használtuk fel hatékonyan, sőt ezeknek az összegeknek jelentős része el is tűnt a kormány oligarcháinak zsebeiben, ám maga a kormány sem számolt azzal, hogy a bőség időszaka ilyen váratlanul érhet véget. Ha ugyanis egy komolyabb válság köszönt ránk a következő időszakban, az egy külvilág felé kiszolgáltatott magyar gazdaságban komoly károkat okozhat. Lett volna rá idő, hogy stabilizálják, fejlesszék, strukturálisan átalakítsák a magyar gazdaságot, ám a Fidesz számára fontosabb volt harcolni Brüsszellel, migránsozni, sorosozni, vagy a hollandokat szidni, amikor felhívták a kormány figyelmét a rossz politikai és gazdasági tendenciákra. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valaki szóvá teszi, hogy görnyedten jársz, vágj vissza azzal, hogy neki meg néger volt a nagyanyja.”