Látszólag erődemonstrációt tart a Fidesz a sajtófronton azzal, hogy minden átmenet nélkül, brutális leszámolás kíséretében visszafideszesítette a Hír TV-t, ám valójában előre menekül. Az Orbán-rendszer természetéből adódóan mindenkit példásan meg kell büntetniük, aki beleköp a nagyfőnök tányérjába, ám most ennél többről van szó. Nehéz idők jöhetnek ugyanis a kormánypártra is. hiszen gazdasági problémák gyűrűzhetnek be a következő hónapokban, ezért nem árt, ha minden sajtóorgánum kórusban hibáztatja majd mindezért Gyurcsány Ferencet, Soros Györgyöt netán az Európai Unió vezetőit. A nép pedig nagy erőpróba előtt áll, ugyanis végső stádiumába ért a magyarok elbutításáért indított harc.

Fotó: hvg.hu

Orbán Viktor sem gondolhatja komolyan, hogy többen fogják behúzni az X-et a Hír TV eddigi nézői közül a Fideszre a következő választáson azok után, hogy ismét nézhetetlen propagandacsatornává silányították az utóbbi két és fél évben a szakma élcsapataként működő szerkesztőséget. Ha meg akartuk tudni eddig, hogy mi történt itthon és külföldön az utóbbi 24 órában, akkor arról a leggyorsabban és legkorrektebbül a Hír TV-ből értesülhettünk ezekről. Eddig. Nem a szolidaritás mondatja a szakma képviselőinek többségével, hogy az amúgy is mélyrepülésben lévő magyar sajtó egyik legkiválóbb műhelyét szalámizták fel szinte percek alatt a Fidesz végrehajtó emberei, ugyanis tény, hogy ők meglehetősen elfogulatlanul tudósítottak az ellenzékről is, ami más független orgánumokról nehéz lenne állítani.

Épp ez a korrektség, gyorsaság, szakmaiság zavarta nagyon Orbán Viktort és csapatát, ezért csaptak le hirtelen, kíméletlenül, és vetették vissza egy nap alatt évtizedekkel a hírszerkesztés elveit. Ráadásul a nyári uborkaszezont kihasználva arra sem adtak igazán lehetőséget, hogy demonstrációk szervezésével nyilváníthassák ki szolidaritásukat a szakma képviselői az ellenzéki pártok és a kormány cinizmusát egyre nehezebben viselő polgárok. Lényegében a Hír TV visszafoglalásával fejeződött be az április 8-i parlamenti választás, hiszen a kormányfő legfőbb célja az volt, hogy az ellenzék ellehetetlenítése mellett elüldözze legfőbb ellenlábasát, Simicska Lajost is. Miután már az elbukott voksolás másnapján kitűzte a várfokra a fehér zászlót a renitens oligarcha, csak idő kérdése volt, hogy a Lánchíd Rádió, a Heti Válasz, valamint a Magyar Nemzet után mikor kap utasítást legyőzőitől a Hír TV feladására is.

Tudja, hogy az ellenzéknek is valahol ki kell engednie a gőzt, és egyébként is tudomásul kell vennie, hogy nem Azerbajdzsánban vagy Türkmenisztánban vagyunk, hanem az Európai Unióban, ahol a többség számára a liberális demokrácia nem szitokszó, hanem alapérték.

A Fidesz eddig is szinte megszámlálhatatlan orgánumon keresztül hirdethette az illiberalizmus ideológiáját (jelentsen ez a szóösszetétel bármit is), hiszen a nagy, országos sugárzású televíziókon, rádiókon, a kormányzati finanszírozású, vagy kormányhoz közeli oligarchák által kiadott napilapokon, hetilapokon, illetve internetes portálokon kívül a fideszes vezetésű önkormányzatok is rengeteg helyi újsággal, tévével, internetes felülettel és rádióval rendelkeznek. Ezért a Hír TV visszaintegrálása ebbe a hatalmas propagandagépezetbe inkább az ellenzéki szavazók bosszantására jó, mintsem újabb agymosott kormánypárti szavazók kinevelésére.

Gondoljuk csak el, egy kormánypropagandára szomjazó magyar polgár milyen hatalmas választékkal bír, ha csak a televíziókat vesszük! Megnézheti a közszolgálatinak csúfolt M1 szájbarágós híradóját, amelyből nem csupán a migránsozás árad, de csicsog az orosz álhírektől, és alkalmanként odacsapnak az Európai Uniónak is. Nagyjából ugyanezt az étlapot kínálja az Echo TV és a TV2-is, bár ez utóbbiban azért előkelő helyen szerepelnek a balesetek, gyilkosságok, és egyéb bulvárhírek is. Mostantól ezt a szemléletet fogja visszhangozni a Hír TV is, amit nyilván elhagynak az eddigi kormánykritikus nézők, és ideiglenesen felkeresnek a nosztalgiázni vágyó fideszes érzelműek. Ám ettől még egy lesz a sok ostobaságot, féligazságot, szilvafesztivált, félóránként pedig időjárás-jelentést sugárzó méregdrágán működő, és csakis pártérdekeket szolgáló csatornák közül.  

Bár a Nemzeti Együttműködés Rendszerében rengeteg pénzt halmoztak fel, azért ennyi csatornát értelmetlen finanszírozniuk. Ezért röppentek fel olyan hírek, hogy az Echo TV-t és a Hír TV-t összevonnák, de legalábbis valamiféle munkamegosztást alakítanának ki a két kormánypárti orgánum között. Van azonban egy ennél is fontosabb szempont. Ha tényleg beüt a krach, vagyis magyarázni kell a romló gazdasági eredményeket, a növekvő inflációt, netán megszorításokra kényszerülne a kormány, fontos lehet, hogy a néző bármelyik gombra nyomjon rá a távirányítóján, mindenhol ugyanazokat a magyarázatokat lássák, hallják.

Ne felejtsük el azonban, hogy a kormánypárti gőzhenger még nem ment át mindenen. Ott van még a korábbi Hír TV-nél lájtosabban kritizáló ATV, no meg a kőkemény RTL Híradó. Az "egészpályás letámadás" azonban veszélyes lenne, hiszen a média teljes megszállását már nem néznék el a sajtószabadságra igencsak érzékeny amerikaiak és uniós vezetők sem. Ezt tudja Orbán, és ha nem is szívesen, de valószínűleg megtart mutatóba néhány kritikus hangvételű televíziós csatornát. Tudja, hogy az ellenzéknek is valahol ki kell engednie a gőzt, és egyébként is tudomásul kell vennie, hogy nem Azerbajdzsánban vagy Türkmenisztánban vagyunk, hanem az Európai Unióban, ahol a többség számára a liberális demokrácia nem szitokszó, hanem alapérték.

Fotó: Mérce

Ha ebből indulunk ki, akkor nem történt semmi különös azzal, hogy a Hír TV elesett, illetve, fogalmazhatunk úgy is, hogy visszaszerezte az a párt, amelyik létrehozta. Persze, azok számára, akik elveszítették a munkájukat ez igen tragikus esemény, és valószínűleg azok is igen rosszul érzik magukat, akik maradtak, hiszen csorbát szenvedett a szakmai önérzetük. Ami azonban az összképet illeti, pusztán arról van szó, hogy a Fidesz legfőbb vezetője be akarta bizonyítani, hogy semmit sem lehet elvenni tőle büntetlenül. A mostani Hír TV azonban azon kívül, hogy egy újabb hang lesz a kormánypropaganda lelkesen daloló kórusában, lényegében jelentéktelen szereplője lesz a televíziós piacnak. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „A visszhang a legmegbízhatóbb társ az életben, hiszen, bármilyen nagy hülyeséget kiabálsz, ő nem kérdez vissza, hanem megismétli.”